« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Lucskai
Vincze (1954-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Búbos kemence
köménymag illat
a sutba fészkelődőtt
ebéd békéje
Gondtalanság
a játszótéren
göndör fürtök kacaját
szél hintáztatja
Elmúlás
pörge bajuszon
porosodnak az évek
a sublót felett
Oltalom
orkándúlt éjben
térdre roskad a vén tölgy
szalonkát óvni
Varangyzug
kavarog a szél
gyűl az avar birs tövén
varangyzug felett
Kurta ösvény
kurtul az ösvény
felettem hányszor húznak
még el a darvak
Hódolat
kilépsz a házból
s eléd térdel a barack
sziromhullása
Tavasz
elolvadt a hó
mint sárga téltemetők
seregnyi a csikk
Etető
rügyfakadáskor
elkerüli már a csíz
az etetőmet
Hosszú tél
hosszú még a tél
lennék fehér kikerics
szársomlyó hegyén
Hajnal
pirkad a határ
nyikorog a kertkapu
tán a tejes az
Éledés
fogy a hókupac
látom már az ősz nyelte
metszőollómat
Fritillus
liliom harang
ostáblás mintádat most
festi a tavasz?
Tilinkó
bodza virágzik
lekvár illatát tépik
északi szelek
Kábítás
pirosló hunyor
tavaszi bódulatban
gyökeret ereszt
Menedék
kint vihar tombol
bedeszkázom ablakom
tyúkom is elült
Kontraszt
lágy színes álom
ha ablakom kitárom
fekete hollók
Köd
ha eltűnt utad
ködben vergődő harang
nyújtja kötelét
Tétovázás
megfentem fejszém
ám idén aprók a fák
csak tétovázom
Tisztulás
sűrűsödő kor
árnyékomnak nincs már hely
delel a napom
Rajzás
álmom szegetten
harmatos cseresznyésben
seregély hadak
Villanások
árva mécsbogár
éjnek sötétjét tépi
a társtalanság
Pipacs világ
üres a magtár
mégsem siratok termést
pipacsmezőkön
Ismét
ismét május van
nyárfák pihe szőnyegén
léptem szétrebben
Fényt olt
magányos az éj
fényt oltott az utolsó
szentjánosbogár
Miniatűr
maroknyi fűmag
pázsitja ölel-e még
szentiván éjen
Tükör
szemedbe nézek
hópelyhek szálldogálnak
felrázott gömbben
Dermedt
csillagok fénye
kéménye
füstjét
magára húzza a ház
messze a hajnal
*
vonyító
kutya
veder fagyott vizében
szomjazik mása
*
gyermekzsivajban
hirtelen jött hó alatt
roskad az avar
*
hasán
a csónak
alákotor a fagyos szél
hová lett a tó
*
koldus
szemében
dermedt csillagok fénye
aprópénz csörren
A zár
rozsdás
zár kattan
és lám az ajtó tárul
tolvaj előtt is
Életerő
kiszáradt
tóban
egy vergődő ebihal
brekegni tanul
Farsang
aranyeső
nyílt
tél ez még januári
farsangi maszkban
Locsog a kátyú
locsog
a kátyú
kiszáradt kút felett jaj
kókadt gém tátong
Kabóca hangon
vén
tölgy odvában
az éj liheg harmatért
kabóca hangon
Felvert csend
riadt
madarak
szeg nyüszít korhadt fában.
lépteim alatt
Folyóba léptem
folyóba
léptem
régi medrét kutatni
reménytelenség
*
elterült
sugár
földemen megágyazott
maradni akar
*
lepkeszárnyakba
kapaszkodik a szellő
vigyázz törékeny
Fövény haikuk
szárazra
vetett
kagyló tátong rémülten
egy korty tengerért
*
fövényre
kúszik
simogatón a tenger
csókot osztogat
*
egy
sirály dacol
zordon szirtek szelével
partért szomjazik
Hamvadó parázs
maroknyi
parázs
tűz melegét füstöli
fröccsenő vízcsepp
Víz tükrében
kavics
kacsázik
borzolódik nyári ég
puffos nyugalma
Ideje léket vágni
fátyolég
bolyong
az árva gólyafészken
kelepel a csend
*
kócos
gömböket
aggatott a vén platán
szűz még a friss hó
*
lapos
itt a tél
ideje léket vágni
a fagyott égen
*
a
kopár tájban
tépett madárijesztő
kalapom kéri
*
kihalt
az utca
fagyos szél settenkedik
kabátom alá
Zápor
ereszcsatornám
léket ütött az égen
bírja e árkom
Borostyán
a
sírkert gátján
borostyán fut fejfámig
tán utolérem
Havazás
rebbenti
nyárfám
dongó hangú szél kertem
mint mont blanc csúcsa
Barka
barka
zuhatag
szőnyegével a tavaszt
is összeseprem
Károgó lepel
padra
roskadt ősz
hollók fekete szárnya
károgó lepel
Lélekmorzsák
forrás
tükrében
borzolgatja ráncait
messzi torkolat
*
tikkasztó
hőség
tarantella csillagok
száraz kút mélyén
*
kopott
útjelző
tövében gyökeret vert
törött vándorbot
*
szél
tépte fészek
cseresznyevirág között
kakukkfióka
*
nyüzsgő
hangyaboly
mézeskalács tükrében
torz bohócmosoly
*
lengő
híd feszül
s pattan el ha túlsó part
vitorlát bontott
*
kattan
a lakat
veretes láda kincse
hamisan csörren
*
sötét
padláson
beomlott kémény nyüszít
tűzre dobott fa
*
sikoly
süvített
jégcsapok között ismét
hangol a zord tél
*
kerti
csap csepeg
tócsájában lelt vizet
szomjas csalogány
*
gyertyalángra
szállt
egy balga éji lepke
suhanó árnyak
*
körtefa
hinti
virágszirom pelyheit
felásott kertre
Lidércfény
tüzet
csiholni
vén tölgynek korhadt kérgén
riadt lidércfény
Megszeppent lélek
keveset
mertél
idő zuhatagából,
sokan figyeltek
Morfológia
kaptáromon
már
akácok vad hajtása
lépre csalt élet
Olvadás
sáros
pocsolya
hegyen rideg gleccser jég
most halkan toccsan
Elmúlás
kopjafán
galamb
guanó lepel alatt
gazdag faragás
Őszi színek
matat
már az ősz
juharok parókáját
alkonyba mártja
*
budoár
éled
tiffany kalitkában
nyírfám is sárgul
*
szeptemberi
nap
rozettán szűri fényét
rőt katedrális
*
búcsút
int a nyár
vérvörös szoknyát libbent
az ősznek lánya
*
vetkőzik
az ősz
pironkodva belehull
a tél karjába
*
illanó
idő
rőt arccal szemembe néz
a tükörképem
*
sír
a hegedű
nyüzsgő hangyáimat mind
könnyekbe fojtom
*
mily
gazdag az ősz
rőt színeit koldulja
a hajnali fagy
Padkás gondolat
menetelésem
mérföldkövén pihenek
nyelem út porát
Sóvárgás
csupasz ágra szál
a görnyedő holdsugár
messze még a nyár
Staférung
a
két part között
befagyva már a folyó
nem kell kerülnöm
*
hamvaskék
kökény
lám mekkora lármát csap
egy sereg veréb
*
vetett
avarágy
a tisztaszoba földjén
új a staférung
Szíriuszi napok
kutya
nagy meleg
az utakra göngyölöm
arcom ráncait
*
tikkadt
tarlókon
vánszorgó tornyok árnya
fuldoklik a nyár
*
károgó
varjak
elszivárog a harmat
kérges földeken
*
hulló
levelek
rőt padra telepednek
magányos az ősz
Bőség
nézem
ezt a fát
termése eper tán vagy
bodobács fürtök?
Kánikula
lágyul
az aszfalt
nyomomban liheg ismét
a gyurmázó nyár
Nyárközép
lám
szentivánéj
röpke páfrányvirág ez
mécsbogár fényben?
*
vénülök
- már a
szentiván éjeken nem
lobban annyi tűz
*
égig
nyújtózkodsz
leveled mégis sárgul
már nyár derekán
*
mennydörgés
- vonyít
minden eb az éjben csak
az enyém ugat
*
micsoda
csibész
madárijesztő - vállán
fekete csóka
*
fa
tövén palack
kalap alatt horkol a
pihenő kaszás
*
jégeső
veri
a vetést - üres dézsa
fenekén kopog
*
galamb
turbékol
a korhadt haranglábon
zsoltárok hangja
*
zerge
ösvényen
korlátnak nézem de csak
vén tölgy gyökere
Körmenet
kiürült lócák
fehér ingben a falu
akácfák alatt
Aljnövényzet
micsoda esők
nyomán a pázsit is a
vadonba kúszik
Ősz
hulló levelek
kókadt nyírfaágakról
elillan a nyár
Harka-puszta
a harka tóra
ma is homokbuckákkal
érkezett a szél
Hamvasság
fanyarogj kökény
tüskecsapdán már a dér
kunhalmod tövén
Csipke
hasadt gesztenyék
halas egére felhők
stoppolnak csipkét
Szüret
fagyos reggelen
dézsmálják a naspolyát
merre a létrám
Jelzőtüzek
vadszőlő ritkul
rőt kerítést tép a szél
égett avarfüst
*
csupasz
diófa
törzsénél korhadt létra
hány termést vár még
*
a lombégetés
jelzőtüzében nyírfám
mint bús dakota
*
ó akácvirág
egy telelő kaptáron
árva gyurgyalag
*
naspolya érik
leköltözött kutamba
a három kaszás
*
halason
már fagy
subát terít magára
búsuló kuruc
*
kúszó borostyán
indán lóg a holdsugár
öreg ház falán
*
bodzaernyőket
nyit álmában a liget
teliholdas éj
Ködös
hajnalok
északi szelek
lám nyírfám már vetkőzik
gereblyém felett
*
ködös hajnalok
kéményeket ereget
az alsóváros
*
rezgő avarágy
elszálló nyárfahangok
varjú szárnyakon
*
öreg diófa
hány leveled kap szárnyra
károgó hangon
*
hasadt kupacsok
elillanó nyarakon
varjú seregek
Szekerce
hangok
hibernált békák
az utolsó dió is
avarba toccsan
*
tán szekerce hang
harkályodúban vacog
a hajnali nap
Násztánc
csuszka hang múltán
remeg még a pókháló
csáprágók násza
*
tar nyírfám hallod
tömött ereszcsatorna
mint niagara
*
káprázat
talán
vagy tán pitypang virágok
mindszent hajnalán
*
ó
rezgő nyárfa
még lépteim alatt is
oly más a hangod
*
katicabogár
számolom majd pettyeid
hólapát nyelén
Károgás
kecskemét
felöl
kivágódó kertkapun
vihar érkezik
*
totyogó
varjak
tegnap még fodrozódott
a sóstó vize
*
lám
napnyugtával
árnyékom is mily nyurga
hipp-hopp haza ér
Karvalyok
csupasz tölgy alatt
lám sirató asszonyok
fekete zsákok
*
apró stiglic az
platán gömböket tépdes
karvalyok felett
Kóró
deres a kaptár
kócos fejű kórókon
sütkérező méh
Kötélhíd
ingatag a híd
deszkáin pók sző hálót
ugrásra készen
Rianások
a sóstó jegén
egy vöcsök csetlik botlik
rakná már fészkét
*
recsegő jégen
még hajlong a nádvágó
mint fehér kócsag
*
kesztyűt is húznék
simogatni ablakom
jégvirágait
*
forralt bort iszom
egy befagyott tó jegén
farsangi maszkban
Dióverő ősz
őszi szél tombol
dióverő bot henyél
két rozsdás kampón
*
dióhullásban
tulipánfám még őrzi
dús lombját zöldnek
*
rőzselángok közt
sül kosárnyi padlizsán
lesz mit hámoznom
Szüret
seregély hangok
sietek a szőlőmbe
harsányabb lenni
*
a szőlőhegyen
Válban szüreteltünk - mi
és a darazsak
-oOo-
Lucskai Vincze
Nagyváradon született 1954-ben. A temesvári egyetemen szerzett építészmérnöki
diplomát, jelenleg Kiskunhalason él. 2004 óta aktív tagja több internetes irodalmi
és művészeti portálnak (7torony, ARTpresszó, G-portál, dunapART café), ahol
versei rendszeresen megjelennek.
