« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
B. Tomos Hajnal
(Négyfalu, 1957. csángó magyar költő)
haikui
Szentjánosbogár
villódzik a sötétben –
éjjeli műszak.
*
Hajnali tücsök
gyantázza hegedűjét -
ma szép időnk lesz.
*
Vendégek jöttek:
két pillangó-kisasszony
velem ebédel.
*
Pacsirta tartja
csőrében utam végét –
egyre közelebb.
*
Fekete holló
billeg a havazásban,
jelmezét ölti.
*
Jégpáncél alatt
nyüzsög a halnép raja,
szegen a háló.
*
Kitárom karom,
lábam elrugaszkodik,
nem vagyok madár.
*
Tücsök vonója
babrál a hó függönyén-
tavaszra látni.
*
Most már csak várok,
mint kiszáradt hársfa,
de ember vagyok.
*
Haldokló szúnyog
tenyeremen szárítom,
érzem, belémcsíp.
*
Magas sziklák közt
lepusztult, kietlen völgy –
sas-ejtette nyúl.
*
Szilvafa ágán
fagyott holló. Havazik.
Most lesz angyallá.
*
Egyszer rád fújnak
s elszállsz mint futóhomok.
Ilyen egyszerű.
*
Ablakom szemén
megolvadt a jégvirág -
rájár a darázs.
*
Kertem kottalap,
szél babrálja, gyürmöli,
úgy sincs énekes.
*
Elolvadt a hó,
varjútetem a sárban –
hernyók tanyája.
*
Már nincs falevél,
de hó sem szitál:
van mire várni.
*
Becsukom ajtóm,
tűz ropog kályhámban,
orgonálhatnak.
*
Én döntöttem, hogy
hegyre vagy völgybe menjek.
El kell viselnem.
*
Kunyhóm tetején
bagoly rikkant élesen -
éjjeli zene.
*
Déli harangszó,
harangvirág bólogat
sikertelenül.
*
Feldobott érem
minden oldalról fényes,
annak aki lát.
*
Arcomra száll egy
lepke: könnyemet issza,
szemem sem rebben.
*
Harkály kopogtat,
a téli fát gyógyítja:
szüntelen műszak.
*
Vánszorgó folyó
medre tengerbe tágul
kötelező sír.
*
Minden rendjén van
a nap forrón simogat
bár érezhetném.
*
Farkasok nyomát
kutatja a téli szél.
Mire kiváncsi?
*
Éjjel havazott.
Cickafark-teát iszok
nyomtalan csendben.
*
Farkas bundáján
sült őzhúst falatozok.
Teljes a béke.
*
Hűvös éjszaka,
felráz a köhögésem.
Teát kívánok.
*
Pirkadat hasad,
csurog mézédes bora,
hajnalkák isszák.
*
Fekete szobor
teste körül hókeret -
madár nézi.
*
Száraz falevél
röppen, semmibe tűnik -
mutatja utam.
*
Eső kopogtat
kunyhóm bádogfedelén -
nem nyitok ajtót.
*
Fecske búcsúzik,
ereszem alatt hagyja
tollát: várok rá.
*
Béka érkezik.
Serényen törli orrát
egy gólyahírben.
*
Mester példája,
el nem hangzott tanítás -
örök táplálék.
*
Sárga hold-alma,
csonttá fagyott ujjakkal
fűzfa kínálja.
*
Gomolygó, ólmos
köd, szívemre bánat száll.
Csönd fújdogálja.
*
Ifjú arcommal
folyó tükre futott el.
Ki áll a parton?
*
Elveszek a nap
színes játékai közt -
semmi sem okít.
*
Tavalyi selyem
mintái elmosódtak –
ködös sejtelem.
*
Ráüt egy gombra
csak amúgy, találomra:
kitörölt sorsok.
