« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Ady
Endre (1877-1919)
dzsiszei*-szerű versei
*dzsiszei
[jisei] = japán költők többnyire haiku-formában írt búcsúverse a halál mezsgyéjén
HÁROM ŐSZI KÖNNYCSEPP
Őszi
délben, őszi délben
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.
Őszi
éjben, őszi éjben
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.
Őszi
éjben, őszi délben
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.
ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN
Tort
ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.
Ónos,
csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.
Nézem
a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.
A
csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.
KÖZEL A TEMETŐHÖZ
Egy
ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető.
Kis
temető a falu alján,
Olyan szelíd s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.
Hajnalig
bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temető közeleg.
Engem
is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.
Alszik
a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetőt:
Itt van az ablakom előtt.
Síró,
rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy ő jön felém?
