« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Nemes
Nagy Ágnes (1922-1991)
HAIKU-SZERŰ VERSEIBŐL
Mentem
volna szódás-kocsisnak,
ki a nagy, szőke lovakat
csak mossa, mossa: hallgatag.
*
Belűlről
tiszta ez a kép,
ahogy
az ember ismeri
fogai
helyzetét.
*
Magam
után húzom magam,
mint
egy csapzott esőköpenyt a földön.
* * *
Ugyanaz
A
sürgönyoszlopok, a volt fenyők.
Fenyőfa-üdvözültek
ők
egy
korhadásos másvilágon.
Via Giulia
Álmában
mocorog – északi szél ha fúj –
s
elkondítja magát egy fiatal harang.
Párizs, 1948
Éj
Sűrű
az éj, csillagokkal sűrű,
Teli
az út, langy homokkal teli,
Dereng
a tó lent láthatatlanul,
És
mocorog, de azt se hallani.
1948. augusztus 30.
Ló
Hogy
nincsen rajta sem hám, sem nyereg,
oly
meztelen a ló, mint egy gyerek.
Angyal
Én
láttam angyalt. Az se jó.
Futott,
nem értem el.
Olyan
mindenki angyala,
amilyet
érdemel.
Az üres ég
Az
üres ég. Az üres ég.
Én
nem tudom, mit is szeretnék.
Talán
más nem is kellene,
mint
ablakomra egy keresztléc.
Tanácsok, tavasszal
Ha
délelőtt már vakító a kék,
sötét
üveggel nézz a napba.
Sietni
kezdesz: hagyjad abba,
s
takard be minden régi gond helyét.
*
Ha
lámpa nyílik, vagy virág ragyog,
bogárszíveknek
drága vészül,
vagy
még a pondrók násza készül,
vigyázva
lépj: egyet se nyomj agyon.
*
Ha
édes is a tubarózsa-szag
jobb
lesz, ha nem szobádban őrzöd.
*
Ha
kergetik a kiskutyát: ne hagyd,
hogy
elfogják a botos őrök.
*
Ne
sírj, ha frissen megsütött a nap,
nagyon
marja a könny a bőröd.
1943. június 5.
