«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Haiku
in English
Hetesi
Péter Pál (1963-2012)
(írói
álnevek: Swami Tuaredo; hepepe; KarmaHackeR)
haikui
Heted7
haiku
I.
koravén
kokott
a karantén kabaré
kopott szinpadán
hamuripőke
a kalandférgek
bálján
magát keresi
álomringlispil
önarcképzőművészet
holnaptörmelék
idegtépőzár
köpönyegforgatókönyv
itt a vége kuss
csőre töltött
ég
célkeresztre feszítve
milliárd lator
morrison magány
életfogytig
rock and roll
tom waits 4 the sun
ha arc hát legyen
ar c tükörpárbaj
de ne
csak első vérig
II.
1***
előre szóltam
hallgatnom kéne folyvást
fecsegek mégis
2***
Ha fölfedezed
muszáj birtokba venned
hogy ráúnj hamar
3***
minden mi elhagy
hiányával gazdagít
megfojt ha marad
4***
pont ma ne dühöngj
és ne aggodalmaskodj
mosolyod ösvény
5***
tévedj el időd
mint a tenger tengered
miként az idő
6***
naponta írni
még 5 szótagot
5 szótagot még
7***
aki szerelmet
képet könyvet megcsonkít
bármire képes
8***
itt a meghívó
névre szól téged is vár
a zsákutcabál
9***
nem rendszer halmaz
akár a homokdűne
nem halmaz rendszer
10***
van cudarabb
a talmi bölcsességgel
álcázott gőgnél
11***
titkosírásjel
vonzó és kívánatos
ne firtasd szeresd
1996.11.01.
- 1997.03.04.
12***
csak egy mozdulat
de félelem felhőket
kerget szerteszét
14***
széttörted pedig
mozaikjáról nem tudsz
nem tudhatsz
semmit
15***
ha nem töröd szét
sohasem tudod meg
milyen
is volt*
16***
Epigonosz vagy:
tehetséged egyenlő
a
sárga földdel
15***
pocsékol engem
szerte féltékenységed
álarc és tükör
17***
Halálom, álom -
élni kényszerít újra:
kötéltánc - tanár.
1996.10.21.
18***
(m.-nek)
Többes szám, közös
Nevező. Ne siess
rá…
Mit is kérdeztél?
19***
(hattyúhaiku)
emlék-varázslat
ringat holnapelőttből
tegnaputánba
1995.06.25.
20***
(székfoglaló)
kulcsrakész tavasz
erogénzóna - idő
HETESI
LUCA
09.03.1994
. . .
HAIKU 001
I.
Hajnali
holdfény
rajzol új bajszot a Napra.
Egy korty véletlen.
Ágról
szakadt szél
csavarog az úton. Ma
sincs semmi dolga.
Árnyék
a vizen.
Addig él, nem tovább, míg
törékeny marad...
II.
Kérdésre
kérdés.
Válaszod nem felelet.
Hamu, nem gyémánt.
Addig
álcázod
konokul magad, amíg
te sem ismersz rád.
Két
tévedés közt
karcsú ösvény kanyarog
lépteid alatt.
III.
Térkép
az arcod.
Évek. Csöndek. Háborúk.
Dalok. Szerelmek.
Tegnapod
titok.
Csak a Hold tudja, merre
sodor majd a szél.
Kósza
esztendők
járnak nyomodban. Mégsem
tévedhetsz el már.
IV.
Ártatlan
bűnök
labirintusában egy
szökevény bohóc.
Álarcán
ráncok.
Tükör-tekintet. Titka
tétova talány.
Nincs
több félelem.
Csak a tévedés joga
szent. Semmi egyéb...
V.
Megérint.
Eldob.
Amikor menedéket
keresnél nála.
Rád
talál. Megbánt.
Pedig csak menedéket
nyújtanál neki.
Háború
minden
nap. Magaddal harcolsz.
Hadifogoly vagy.
VI
Most
kezdődik el,
vagy éppen itt ér véget?
Csakis rajtad áll.
Minden
mozdulat
új irányba tereli
múltad, jelened.
Ami
megtalál,
veled marad majd úgyis,
ameddig lehet...
VII.
Ne
légy szomorú,
a törvény ma nélküled
őrzi a rendet.
Nincsen
olyan tett
vagy gondolat, amelyet
elkerülhetnél.
Fizetsz
mindenért.
Másképp nem lehetsz szabad
végleg, igazán.
HAIKU 002
I.
Homályos
égen
magányos kalandor a
Hold. Árnyék - zene.
Harmatcsepp
tükrén
botladozik a hajnal.
Muzsikája fény.
Koravén
nappal.
Tegnapi mosolyok a
hamutartóban.
II.
Ösvények.
Betűk.
Életben maradt mondatok.
Cigarettafüst.
Szűkszavú
gitár
faggatja az éjszakát.
Rock & roll grimasz.
Korhely
közhelyek.
Hétrét görnyed a Remény.
Arrideverci.
III.
Sercegő
bluesok
karcolják az égboltot.
Dalok az útról.
Tévedj
el bátran,
valahová haza érsz.
Nyomodban vihar.
Hiába
rettegsz
a villámoktól, mindig
akad menedék.
IV.
Techno
Moszkvából.
Szabadfogású hangok.
Helyben repülés.
Átlépni
újra
minden küszöböt, mégsem
zuhanni széjjel.
Váratlan
csöndben
teszi tiszteletét egy
sosemvolt dallam.
V.
Mennyi
gyönyörű
kód lapul szótáradban.
Hacker - mennyország.
Aprócska
jelek
egy merevlemez mélyén.
Hiba? Üzenet?
Az
Univerzum mindig
úgy tudatja szándékát,
ahogy épp tudja.
VI.
Fényes
mesterek
kísérik minden lépésed.
Sosem vagy magad.
Még
akkor sem, ha
sokáig fogalmad sincs
arról, segítenek.
Türelmük
sosem
fogy el. Tévedéseid
mind leckék csupán.
VII.
Tanulj
magadtól.
Senki nem tudhat többet
rólad tenálad.
Semmi
nem sürget.
Nincs miről lekésned, ha
az út rád talál.
Zaklatott
évek
zűrzavarát hagyhatod
most magad mögött...
HAIKU 003
I.
Húzd
szét a függönyt.
A szinpad még üresen áll.
Körülötted csönd.
Mint,
aki hosszú
álomból ébred, úgy nézz
körül. Magad vagy.
Az
első fények.
Szívdobbanás. Lélegzet.
Minden készen áll.
II.
Néha
elég, ha
egyetlen mosoly segít
át az éjszakán.
A
lecke tömör:
életed értékesebb,
mint ahogy hitted.
Tetteid
jelek
csupán. Árnyékukban nem
találsz enyhülést.
III.
A
sötétségben
egyetlen gyertya: győzelem.
Jel és üzenet.
Ne
tekints semmit
állandónak. Változtat,
amin változtatsz.
Ami
csak elhagy,
hiányával gazdagít.
Megfojt, ha marad.
IV.
Hártyavékony
jég
takarja a változás
tavát. Tükörkék.
Mintha
semmisem
zavarná. Mozdulatlan,
mégsem végleges.
Elég
egyetlen
villanás, hogy útra kelj
új tested felé.
V.
Minden
álarc csak
újabb álarcokat rejt.
Semmit sem jelent.
Formák
és színek
kétségbe esett tánca.
Tetszhalott tangó.
Sosem
lesz szabad,
kit a Fény ki nem választ.
A látszat börtön .
VI.
A
folyó sosem
Feledi a forrást. A
felhő a tengert.
A
Föld megőrzi
A Nap melegét, és a
Szél érintését.
Az
Univerzum
Épp így jegyzi meg, honnan
Hová jutottunk…
VII.
Szivárvány
szútra.
Földet ér a lebegés.
Saraswati táncol.
A
halálnak már
nincs hatalma felettünk.
Nem is lesz többé.
Minden
összeér.
Buddha árnyékában
Jézus megpihen...
HAIKU 004
I.
Fáradtabb
vagyok,
annál, ki korán kelve, nem
pihent napestig.
Hangokat
sodort
utamba ez az éjjel.
Tovább sodortak.
Valahol
végül
földet értem. Selyem
füst zenél bennem.
II.
A
muzsikához,
akár a költészethez,
rejtekút vezet.
Ha
nincsen titok,
hát nincs varázslat. Zárva
marad fönt az Ég.
Lakhatatlan
labirintus. Poklok közt
legrosszabb pokol.
III.
Pénz,
szex, hatalom.
A világ kerék. Mindig
ugyanúgy forog.
Vágy
és szenvedély
szüli a ragaszkodást
a szenvedéshez.
Ne
tekints semmit
állandónak. Egyszer csak
te is fölébredsz.
IV.
Furcsa
ragyogás
vesz körül. Fura mégis
oly természetes.
Hallgatni
tanulsz.
Szívedig ér a csönd. Egy
felhő átölel.
Könnyű
vagy. Tiszta.
Közérthető, mint a Hold
a tenger felett.
V.
Tudatod
gyémánt.
Hibátlan. Tündökletes.
Univerzumod.
Mindennel
mindent
megtehetsz. Mégsem
teszel meg bármit.
Már
nem cselekszel.
Csupán létezel. Magad
vagy a Végtelen.
VI.
Kapuk
nyílnak
túl a Szóperencián.
Szivárvány kertek.
Nincs
jövő. Nincs múlt.
Nincs vágy, és nincs fájdalom.
Bíbor csönd szitál.
Ez
a nyugalom
már sohasem hagyhat el.
Itt a másik part.
VII.
Békesség
minden
Lénynek. Enyhüljön az
örök gyötrelem kínja.
Ó
Lótuszvirág
ékessége, könyörülj
meg most mirajtunk!
Ó
Hat Szent Szótag
sodorjon a szél! Szórja
szerte hatalmad!
HAIKU 005
I.
A
nyugalom szűk
völgyeibe vezettek
el az istenek.
Távoli
zaj csak
a múltam. Minden pillanat
csöndes ragyogás.
Lehetnék
fa, de
vándor vagyok. Nap mint nap
otthon útközben.
II.
Egy
szikla sosem
állhatja útját semminek.
Miért is tenné?
Tekintélyét
nem
tiszteli sem eső, sem
a szél, sem a Hold.
Tán
irigyli is
a fűszálat, mely mindig
hajlékony lehet.
III.
Szikla
és fűszál.
Egymás álmát álmodják
újra meg újra.
Egy
pillangónak
egyaránt szép mindkettő.
Tükör horizont.
Nincs
két szeretet.
Ha minden Egy, minden
magára talál...
IV.
Ha
megismered
a szabályokat, akkor
átléphetsz rajtuk.
Hisz
éppen ezért
születtek, hogy múltidő
legyen belőlük.
A
szabály nem törvény.
Csak hasonlítanak, mint
harmat és tenger.
V.
Légy
szabálytalan,
hogy tisztelhesd a törvényt.
Az ösvény vezet.
Húzd
félre a látszat
függönyét. A káprázat
sosem valóság.
Hiába
diktál
mást az úgymond józan ész.
Csak börtönbe zár.
VI.
A
szív igéit
az ész sosem értheti.
Nem az a dolga.
Háborog
egyre,
és mindent megtesz, nehogy
szabadon szárnyalj.
Sokszor volt már így.
Hát miért ne lehetne
éppen most másképp?
VII.
Felejtsd
el a kellt.
Helyette itt a lehet.
"The doors are open".
Minden
varázslat
a legegyszerűbb szóval
veszi kezdetét.
A
szeretetnél
nincs nagyobb alkímia.
Sosem lehetett...
HAIKU 006
I.
Minden
készen áll.
Összegyűlünk mind itt
a Színek ünnepén.
Régi
álmaink
új legendáknak adnak
végre életet.
Múlik
már, meglásd,
a sötétség torz kora.
Fényidő ragyog.
II.
Imákat
mantráz
halkan a szél. Szelíden
zúgnak a lombok.
A
gyökér a Föld
szívéig ér.Tegnapot
ölel a holnap.
Az
isteneknek
nevetni támad kedve .
Mosolyuk áldás.
III.
A
kalandférgek
maszkabálja véget ért.
Idejük lejárt.
A
talmi hírnév
másodperc - hőseitől
elköszön az Ég.
Lesz
még alkalmuk
fölismerni, hogy hová
juthatnának el.
IV.
Foszlott
paraván
takarja a hatalom
piszkát, szennyesét.
Csorba
mondatok.
Gyorsan romló jelszavak.
Handabanda csak.
Hiába
próbálsz
eligazodni köztük.
Mind fölösleges.
V.
Földi
hatalom
sosem állhat útjába
égi törvénynek.
Hiába
küldi
tankjait, rendőreit
nyakunkra bőszen.
Aki
belülről szabad,
kézre nem keríthető.
Betitlhatatlan.
VI.
Mindent
te vonzol
magadhoz. Bajt, bánatot,
örörmöt, vigaszt.
Szabadságod
abban áll, mihez kezdesz
mindezzel majd.
Válassz
új jövőt,
válassz új múltat. Itt és
most. Megteheted.
VII.
A
látszatvilág
tükör - útvesztő. Ne csald
csapdába magad.
Az
Univerzum
tudni fogja, ha útra kélsz.
Örömmel fogad.
Kételkedj
bátran.
Elég egy csöpp esély, hogy
mindez megtörténhet.
Lásd
még!
Hetesi Péter Pál: Haikukönyv, Syllabux Könyvkiadó, 2011, epub