« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Szűgyi
Zsolt (1982-)
haikui
NÉGY HAIKU
M.-nak
Az Irodalom Visszavág, Új folyam, 11. szám
(IV11), 2002/1 (tavasz-nyár), 54. oldal
teremt és sóhajt
elszakadván hús és lé
lek virághúsra
száradt
szél tapad
aranytalan földön test
té zordul a táj
álarc
rohad a
bőrre sárrá lett ár már
lélektelen lé
seb
- ez míg függöny
hull a szemre és kiönt
a vízsivatag
További
haikuk az
Árnyalatok árnyalatokkal, Napút-füzetek 28, 2008, c. kötetből
1 HAIKU
ősz
int e nyárnak
tájtalan tél előtt bú
csúkép ő szintén
1 HAIKU
a
sóvár ár nyal
és elnyel a révben vér
emmé vált a víz
1 HAIKU
hiába
való
vall a hiány a vallás
ha zúg szava só
2 HAIKU
a
láthatatlan
ra meredő űr ered
múlttá lesz a kor
s
előtör forr a
törés nyomán forrás zen
gi születését
1 HAIKU
a
lélek szolgál
ki látja amint lénye
gül szellem ül át
2 HAIKU
végül
a föld öl
e tűz míg teremt tett fe
szül meg hó szava
sóhaj
hoz világ
talan világra és el
old a víz s a só
2 HAIKU
talán
ha időt
len áramlásunk tenger
be torkollik hull
alá
a fény meg
késett fellegünk rajza
int (idegenül)
2 HAIKU
hiába
s írsz le
tapos a könnybe lábad
aszályba szárad
a
szív szelídül
ten főt hajt előtted a
p(r)ofán vágott szó
2 HAIKU
örök
őröd űr
öl - el túl világon egy
kor (f)el csendül a
csend
testet ölt a
lélek fekete föld(b)et
ért érintése(d)
7 HAIKU
szerelmed
sötét
be mártja a vád menet
elő halott (fel)
támadás
lobban
ó szalmaláng templomi
gerle ürít ég
en
- éteren az
emlék mű múlik el el
(ő)tűnik (itt-)ott
a
vágy míg a kéj
fekéllyé lobban át a
férge se fél s a
fél
világ kiál(l)t
ki - hal(l) patakba fúl ma
gány lebeg csak a
víz
színével hagyd
el otthonát belülről
már az eső fest
homályt
amott mar
oknyi föld (ég) tenyered
ben a teremtés
9 HAIKU
tudom
mit hívnak
végtelenségnek oda
járok félni nincs
ott
ember kihalt
kivizsgált táj istenek
laknak ott talán
és
a semmi meg
semmisülésbe tartok
odatartom majd
kezem
ha kell ha
nem megyek és nem
találok haza
sosem
kiáltom
ki áll tomboló vihar
harca ellen ki
emberként
nem vág
vissza issza lelkek le
vét ősz őrzője fut
elöl
a sötét
lét elemem temploma
nincs zúg haragja
akárha
vihar
a harmónián erőt
vesz veszít már le
hajtottam
fejem
árnyékba tért értelem
teremt megint int
1 HAIKU
kegyelmet
kapunk
nem enged át-ka-szál(l) a
hallhatatlanság
1 HAIKU
szél
rózsát nevel
ne vesd el hited oda
benn a vég te lenn
1 HAIKU
érinthetetlen
fák suhogása olvad
ó űr lámpafény
1 HAIKU
tudom
mit hívnak
(v)égtelenségnek oda
járok félni nincs
HAIKU
int
megint teremt
árnyakhoz ér éltelen
kéje ég velem
*
Egy
évszak éjszaka
(3 haiku)
Napút, 2009. március - XI. évfolyam 2. szám, 51. oldal
J. emlékének
lehullok
(né)ma
tűzlevél (a) holnap(fény)
felé hajol(va)
múl(t)unk át e föld
(idő)be tör s(z) a zöld (ho
mály)szem ködbe rejt
i sáravar szív
ét s így ragyogsz el szerte
szélben szerte lenn
3
haiku
Napút,
2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 51. oldal
létüres
út lét
üres útra ha(jol) (hat)
a lé(le)k (ha) (f)él
az isten(ember)
e (látványlény) (h)a kép(e)
(volt)való(nak) él
a (m)ég fölé(bb) ve
(ze)ss ha(za) néma szó(lj) az
ál(domás) igaz
(a)
