« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Bárdos
Attila (1941-2015)
haikui
Öregszik
a délután, Baja [Ady E. Városi Kvtár és Művel. Közp.] 2009
HAIKU-VÁROS
(Bajai villanások)
.....................................(a
séta sorrendjében,
.................................................illetve
négy évszakra bontva)
**A LÁTOGATÁS**
Távoli
város:
múltba temetett utcák
fölé pára száll.
A
vonatkertben/liget
fölött
fekete varjúsereg
kárál szüntelen.
Hajnali
homály,
részeg alak bóklászik
a piactéren.
Kocsmából
jövet
pocsolyába pisál a
korhely kőműves.
Az
utcasarkon
bús hegedűs rángatja
tört nyirettyűjét.
A
város alatt
lassan folyik el a víz,
mint a remény fogy.
A
belvárosban
senkit sem ismerek már
az emberek közül.
A
hősi emlékmű
repedésében egy kis
tücsök ciripel.
Fehér
kőszentek
merednek maguk elé
a tér közepén.
Bámész
vénember
álldogál a kapuban,
jó estét kíván.
A
Duna felé
vezet az út, a szélén
két jegenyesor.
Homályba
merült
a város, a Dunán túl
lebukott a nap.
Indul
a vonat,
mily rövid is volt ma itt
- nem jövök újra.
**TAVASZ**
Madárcsiripelés
a Pandúr-sziget felett,
itt a tavasz már.
Virágba
borult
akácfa az udvarban,
méhek járnak rá.
Elvonultak
már
a tavaszi vadvizek,
szitakötő száll.
Muskátlis
ablak
mögött nénike matat
tavaszi fényben.
Májusi
alkony:
poros kerti út felett
cserebogár zúg.
Zöld
sárgabarack
illatától terhes az
esti fuvallat.
Kigombolt
inggel,
lobogó szőke hajjal
érni kezd a nyár.
**NYÁR**
Kibontotta
már
ezüstfehér levelét
a kanadai nyár.
Fű
illatú szél
láthatatlan szárnyakon
harangszót szállít.
Piros
pipacsot
nevel a korai nyár
poros út mentén.
Zöld
lombok alatt
pókok fénylő útja vár
kósza legyekre.
Harsogó
nyár van,
reszket a melegben a
piros pipacs.
Álmos
délután
gesztenyefa-árnyékos
téren hinta leng.
Cikázó
fecskék
csőrükben szalmaszál,
fészküket rakják.
Elmélyülten
néz,
szemléli a hangyabolyt
egy nyakkendős úr.
A
haranglábnál
szárnyát csapkodó veréb
a porban fürdik.
Diófa
lombja
alatt szódás bort isznak
az izzadt pékek.
Izzó
bronz testek
felhőtlen, kék ég alatt
vízbe csobbannak.
A
város felől
lusta zajok szűrődnek
csendes lakomba.
Kábult
szieszta
idején dongók szállnak
a Sugó fölött.
Fa
árnyékában
dinnyék hűlnek a vízben
veréb csiripel.
Nyári
hőségben
tikkadt gazda padra ül,
fröccsöt iszogat.
Fülledt
nyáresten
szúnyoghadak tódulnak
a Sugó felől.
A
holdvilágnál
nesztelen lépteivel
dinnyetolvaj jár.
A
Sugó vizén
Jánoska-tutaj úszik:
fényt visz a folyó.
**ŐSZ**
Villanydróton
csicsergő fecskék gyűlnek;
itt az ősz újra.
Egy
kutya szökött
be a városházára.
Béla a neve.
Esti
homályban
az eresz alatt végig
paprikafüzérek.
Kemény
kéz rázza
a sárguló lombokat;
ég legyen velünk.
Sötététség
selymén
megpihen már a harmat,
fenn úszik a hold.
Ősz,
sírhant, ima,
halott apám emléke.
Temetőbe tartok.
Harangkondulás:
rorátéra indulnak
kendős asszonyok.
Katonasírok
a fák alatt, odafenn
varjúkárogás.
Ezüst
halakat
ringat a folyó szelíd
hullámaival.
Ha
már megfogták,
meg kell enni a halat,
inni is kell rá.
**TÉL**
Alvégi
háznál
bunyevác vendégsereg
kólóra táncol.
Kerítés
mögül
mérges kutyák ugatnak
a hóesésben.
Csontváz-akácok
vigyáznak a fakereszt
pléh-Krisztusára.
Zöld
kuckójában
egyenruhás váltóőr
forralt bort kortyol.
Hideg
fény dereng,
a templomtorony felett
angyalok szállnak.
Holdtölte
van ma,
a hídon titokzatos,
sápadt figurák.
A
Véndióban
újévet ünnepelnek
a törzsvendégek.
oooooooooooooooooooooooooooooo
Jó
városunkat
felzaklatják a világ
zűrzavarai.
Összevisszaság
a rend ma a városban:
ez a szabadság.
Budapest-Baja, 2002. december - 2003. június - 2004. május-augusztus
Nyár
vége
- haiku-ritmusban
Nyárvégi
égen
hemzsegnek a csillagok:
a kozmosz üzen.
Jó
bort ittunk ma.
Borvirágos arcunkra
hold fénye zuhan.
Világítanak
a szentjánosbogarak,
ég a sötétség.
Könnyen
lángot vet
az emlékek máglyája
az éj ködében.
Mint
a szenvedély,
hosszú az idő sora,
az arca kettős.
Künn
a párkányon
esőcseppek peregnek,
figyelmeztetnek.
Lehunyt
szemmel
feledne az éjszaka,
nincs maradása.
A
csöndben lassan
megkondult a nagyharang,
majd csönd lett újra.
Fagyott
csillagfény
zuhant be ablakomon
- hajnali rejtély.
Kelőben
a nap:
hajnali fényorgia
a felhők között.
A
sirályt nézem:
rejtelmes útra hív még,
halálom előtt.
Ma
is gyilkolnak:
primitív törzsi öröm
ízét élvezik.
Madárcsiripelés
szól
a belvárosban,
váratlan öröm.
Alagsor-lakók
vagyunk a pokol fölött,
s égre tekintünk.
2004. augusztus
Világ Haiku Fesztivál [Antológia], Magyar-Japán Baráti Társaság, Pécs, 2010, 73-77. oldal:
Kertemben
tavasz:
csíra, élet, virágzás.
Szent harmónia.
Ki
vagy, pillangó?
Vagy csak egy vágykép, és most
álmodjuk egymást?
A
Lét tengere
felfedezőútra hív,
nagy és zavaros.
Fonnyadt
levelek,
elkésett őszi virág.
Fáradt szél bolyong.
Arcod
sivatag:
Megkövült tekinteted
tükrében félek.
Kisgyerek,
éjjel.
Töklámpás a kezében,
azzal ijesztget.
Hideg
fény dereng,
a templomtorony felett
angyalok szállnak.
Mint
hasító kés,
kiáltás száll a ködből,
majd csend lesz újra.
Elhagyatott
ház:
nincs már benne semmi más,
csak a titkai.
Sötét
hófelhőt
ördögi szél hajt egyre,
napom nem ragyog.
Lásd
még!
Bárdos Attila: Tangens - Kettős végtelen, Napkút Kiadó, Budapest, 2011,
112 oldal
Bárdos Attila: Tétova korban. Versek, haikuk, minimaximák, Hungarovox Bt., 2017, 224 oldal
