« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Dávid
Beatrix (1976-)
haikui
9
haiku egy búzamagért…
PoLíSz, 125. szám, 2009 nyár, 73-74. oldal
Őszi hajnal
Fázik
a bogyó
csupasz ágon didereg
dér a kabátja
Zápor
Cseppje
vándorol
életrajz az ablakon
útja halálos
Hargita
Székely
a fenyő
gerince szál-egyenes –
a lelke magyar
Őszi kép
Kukoricaföld:
rabok kapálnak, s látják
lelked rács mögött
Kőfejtő
Sziklát
faragnak
kősejtek sikoltoznak –
Isten is így vés
Október
Őszülnek
a fák,
az avar halkan zizzen –
mint utolsó dal
Ősbizalom
Fürdik
egy gyermek
s mint a teremtés – érzi –
hogy irgalomban
Hajnali haiku
Köd-arcú
reggel
lelke borongós-boldog
mint az emberé
Búzamag
Télen
kimúlik
feltámadása tavasz
halála élet
*
Haikuk
Kéziratként a szerzőtől
Ősz
Haldoklik a lomb
hangja néma suttogás –
nyár-búcsúének
Napsütés
Fény-árnyék játék
kétarcú Nap sír-nevet -
tar életszelet
Nyár
Érik a gyümölcs
gömbölyödik pocakja -
egy asszonynak is
Hívás
Szélben harangszó
útján felhőbe botlik –
eljut-e hozzád?
Teremtés
Agyagdomb sárgáll
húsából edény fogan –
Ki a Fazekas?
Lombhullás
Hullik a levél
lejtése hullám-végtánc -
érik a halál
Orkán
Ég-tükör a tó
szél-korbács nyomán zokog
csend-gyilkos hullám
Patak
Csacsog a fáknak
élet-tutaj a nedve
mint érben a vér
Hűség
Ma virraszt az éj
a csillagok pásztora –
álmokat őríz
Éj
Mosolyog a hold
legelnek a csillagok –
távolba látnak
Búcsú
Ágtól a levél
fényüktől a csillagok
ajkadtól a csók
Hiúság
Tavak vizében
bámulja magát a Nap
tükre elillan
Tisztulás
Hófelhő szitál
kristályosodik benne
a harmónia
Tavasz
Bizsergő ágon
felszabadult indulat –
kicsattan a rügy
Gyökértelenség
Égen vadludak
vándorlásuk sorspecsét
hol a hazájuk?
Kisebbségsors
Sziklacsúcsokon
fenyvesek kapaszkodnak
gyopár-magányban
A megvetett érdeme
Sebes a kancsó
már csak mezőre viszik-
nyomában kalász
Vihar
Csörtet a villám
egy mordulás üldözi
szikrája harag
Tél
Bundában a táj
lelke álmos hóvirág
szunnyadó élet
Sivatag
Homokhullámok
Lassan megkövül a csend=
Isten-kiáltás
Fák
Kinyújtott karjuk
árulkodó szomjúság -
ős-égbevágyás
Éjszaka
Éj lopakodik-
a bársonyos tappancsú
fekete macska
Jegyesség
Fák ölelkeznek
évgyűrűjük újuló -
élő hűségjel
Létbizonytalanság
Zubog a folyó
fölötte ingatagon
függőhíd remeg
Örökmozgó
Szél keringőzik
hang fut a billentyűkön
percek pörögnek
Szenvedély
Erdőtűz lobog
rőt láng-nimfa-szerelem
gyönyörű gyilkos
Elmúlás
Elárvult odu
faágak levél nélkül
üres dióhéj
Könnycsepp
Lélek-forrásvíz
némaságban fogant könyv-
mégis beszédes
*
Esti virágok
kelyhében rab vízcseppek –
ölelő karok
Fa novemberben,
kígyó vedléskor – ember
Istene előtt
Viharvert ágak
kérgén aggodalom-ránc –
anyai lélek
Hernyó tekereg,
türelemmel álmodik
lepke-ébredést
Vízcseppből folyó
magból fenyőóriás
sejtből öröklét
Léggömbben a tér
szappanbuborékban űr –
emberben magány
Villám után fa
vihar nyomában a táj –
lélekben a gyász
Cseresznyevirág
madár csőrén május-dal –
lélekben ünnep
Éj-rács közt a táj
álom szempillák alatt –
emberben titok
Hullámcsörtetés
harcban előretörés –
erekben a láz
Égen hógolyó
napsugáron fönnakad –
marék boldogság
Cigarettafüst
bomló láncreakció –
emberi idill
Lázrózsák nyílnak
párnába süpped szirmuk –
múltba a sorsok
Hajnalon a pír
Nap hajában gyöngy-harmat –
földön az élet
Felhő felfeslik
fényen a köd kifoszlik –
szegényen ruha
Éj töredezik
hajszálrepedésén fény –
borúra derű
Esőben a tűz
gőzölgő teában jég –
halálán a vágy
Csukódó szirmok
szárnyak alatt fiókák –
karok melege
Párahullámok
csend-paplan alatt a táj –
belső békesség
Völgyben ködlepel –
találkozó ajkakon
leheletfátyol
Ló szemében könny
hangya törekszik felé –
útja tengerszem
Naptűzben veréb
aszott tócsa medrében –
szomján a lélek
Nyári nap-kohó
lángjában olvadó táj –
izzó szerelem
Cseresznyevirág
Szűzi szirmok kelyhéből
friss gyümölcszamat
