« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Molcer
Mátyás (1935-)
[Матија Молцер / Matija
Molcer néven szerb / horvát, Mathias Molzer néven pedig német költő is]
haikui
Új
Symposion, 1991/1-2, 12. oldal:
mindenki külön
és egymást keresztezve
először többször
mindenki
együtt
először utoljára
és végleg külön
rajtam
kívül és
magamon belül a tér
lényed belengi
dagadt
megváltás
a kretenizmus körbe-
fogó határán
oly
korban élünk
mely ránkhozta a szörnyet
s gyűlölve félünk
álmod
lombtalan
terv szerint csupaszodtál
csontig hontalan
november
súlya
nyirkos naplemente a
tömegsír fölött
ha
rád gondolok
elviselhető ha nem
akkor csak nehéz
árván
kuporog
bennem a közös emlék
nincs fény se sötét
a
tenger most már
mindig csak az északi
a tenger te vagy
szabadon
indul
a vonal pók-útjára
könnyedén hálóz
*
Tört fuvolára - Versek [120 haiku], Szabadegyetem, Szabadka, 1999, 46 oldal:
1
szárnyatört
dal a
dalban újra meg újra
gondom is láng is
8
a
táj szépsége
tigrisként lopakodik
képeink elé
14
megpendül
a dal
vágya és ettől kezdve
hiteles a táj
15
bégető
álmok
itt csenevész fű szárad
ott lövészárok
16
fekete
lombok
árván bégető kövek
magányos dombok
18
egykori
álom
langy körözése madár
nem látta tájon
20
esőverte
táj
nyirkos ágak közt bujkál
a csapzott szabály
22
micsoda
madár
micsoda határtalan
sivár határ
23
csordagondolat
vöröslő égtáj felől
üzen most hadat
24
lovasroham
a
délibáb ellen dombhát
vörös cserjékkel
25
egyenruhába
öltözik a táj s golyót
röpít magába
26
a
gyárkémények
fölött oxigénhiány
legel s ég az ég
31
úgy
kereng az ősz
mint egy bepálinkázott
kucsmás csizmás csősz
34
nem
oltja szomjam
a közelebbre hozott
elérhetetlen
35
fagyott
időben
holdüres árkok horpadt
oldalnézetben
42
fényes
pillanat
s megdermed a megkezdett
suta mozdulat
45
hogy
a sors elvitt
madárhiány vagy bennem
semmi sem él itt
56
hiénafoltos
szemedben engedetlen
kis mordulások
66
hópehelyfutam
lángom és dermedésem
napjai között
98
a
kútban látszik
az ég számára mindegy
ki hajol fölé
99
fákat
vágnak a
kertben vénülő madár
gubbaszt ma bennem
105
tört
fuvolára
írt nyüszítő futamok
most utoljára
109
egy
percre megáll
az erőszak s a vázák
kivirágzanak
113
van
aki kiált
van aki mindent kiáll
fogak a földben
120
esik
és lassan
esteledik jó estét
és jó éjszakát
"Hetven
gépelt sorba tömörítve hetven év története, tanulsága lehetséges számomra? Kevés,
ha csak felsorolom alkotásaimat, tevékenységemet, ha pedig a letűnt évszázadról
akarok tanulságot levonni, sok is. Három szóban elmondhatom: kár róla beszélni!
A történelemből nem okulnak a nemzedékek, különben a náci haláltáborokat nem
követte volna Knićani, Gakovo, Vukovar, Srebrenica stb. Felidézve „magántörténelmemet”
megállapíthatom, hogy „hazafias családból” származom, amint az a későbbiekből
kiderül. Johann dédapámat azért hívták Szabadkára, hogy a színház korinthoszi
oszlopait felépítse. Mozart távoli rokonomhoz hasonlóan minden ősöm, rokonom
vakolókanalas volt. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulásakor nagyapámnak
egymillió aranykoronája veszett a bankban, a második világháborút követő felszabadulás
után apám nyakára drótból hurkot kötöttek, amelyet ügyesen a hátrakötözött kezéhez
erősítettek – ha elesik, megfojtja magát –, azután puskatussal tördelték fogait.
Egy bunyevác felismerte és megmentette a zentai úti temető tömegsírjától, ezután
idézést kaptak Gakovóba, de mivel apám náciellenes volt, ezért a háború vége
felé a magyar fasiszták mint zsidót családostul el akarták hurcolni, ez a behívó
mentett meg bennünket az újabb haláltábortól. Hogy mi várt volna ránk, elolvastam
a verseci származású Robert Hammerstiel Ikonok és patkányok című könyvében.
Apám tekintélyes vagyonát elvették, azután idő előtt eltávozott. Most a vagyon
visszaszármaztatását kikerülve újgazdag ült az ősi tulajdonba.
Május kilencedikén születtem Szabadkán, tíz évre rá vesztettünk el egy újabb
világháborút, abban az időben kezdtem művészettel foglalkozni. Idővel hegedültem
és brácsáztam a Szabadkai Filharmóniában és a színházi zenekarban, zongoraművészi
oklevelet szereztem Zágrábban, majd magisztráltam, Svájcban zeneszerzésből mesterfokozatot
szereztem stb. Számos önálló hangversenyt adtam Jugoszláviában és külföldön,
némelyikről lemezfelvétel készült, ugyancsak nagyszámú kompozícióm némelyikéről.
Sok önálló képkiállításom volt, több könyvet illusztráltam. Alkotóként eredetiségre
törekedtem, kerültem a járt utakat. Verseskönyveket írtam és jelentettem meg
magyar, horvát, német, szerb és roma nyelven. Legutóbbi, ASYL című verseskötetem
hétnyelvű. Fordításomban horvát és szerb költők verseskötetei láttak napvilágot.
Voltam zene- és színikritikus, újságíró, zenetanár. Jelenleg sajtó alá rendezem
szerb–angol nyelvű haiku verseket tartalmazó kötetemet. És ennyi az egész…"
Molcer
Mátyás
Napút, 2004/10. szám
MOLCER
Mátyás (Szabadka, 1935. máj. 9.): költő, író, műfordító, festő, zeneszerző,
pedagógus. – Az általános iskolát és a zeneiskolát
(1955) Szabadkán, a zeneakadémia zongoraművész szakát (1960) Zágrábban végzi.
Tanulmányait Olaszországban és Svájcban folytatja. 1976, Siena, Zürich, Szkopje:
zongoraművészi magiszteri fokozatot nyer. – 1961–1973: a szabadkai zeneiskola
tanára. 1973–78: a Magyar Szó újságírója, zenekritikusa. 1978– ismét a szabadkai
zeneiskola tanára.
M. Versek, Szabadka, 1963; Öröktől fogva, v., uo., 1966; Odysseia, v., uo.,
1967; Odysseia, Pókfonál az értelemig, v., uo., 1967; Mozaik (Bede Bélával,
Pavao Bačićtyal, Jakov Kopilovićtyal), v., uo., 1966; Érted szólok, Osvit, Subotica,
1969, 152 oldal ; Haiku, Versek, Szabadka, 1970 [Ez az első
nyomtatásban megjelent magyar haiku-kötet!]; Villanásnyi öröklét, v., uo.,
1995; Szó a vészben, v., uo., 1995; Az idő fogságában, Szabadka, 1997; [második
kiadás: 2003, 153 oldal], Tört fuvolára - Versek [120 haiku],
Szabadegyetem (Életjel könyvek 82.), Szabadka, 1999, 46 oldal
Műford. Jakov Kopilović, Medáliák, v., Szabadka, 1971; Milovan Miković, Az árulás
vizsgálata, v., uo., 1991.
Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon
Lásd
még!
Matija
Molcer: Haiku. Rukovet - časopis za književnost, umetnost i društvena
pitanja, God. 37, br. 11/12 (1991), str. 729-740.
Matija Molcer: Haiku '03, Subotica : Autor,
2003. 42 p.
Matija Molcer: Prolazne zvezde - Passing stars; transl. by Aniko Rehm,
Subotica, Autor, 2005. 86 p. [Prolazne zvezde, Passing stars (Múló csillagok)
című könyvemet szerb-angol nyelven jelentettem meg.]
Mathias Molcer: Aufgebrochene Flöte, Übertragung von Dr. Marthe Pfeiffer, Subotica,
2009 (Der Originaltitel: Tört fuvolára. Illustration: Mathias Molcer)
Haiku
I.-III., Subotica 1970.-1980;
Haiku I.-IV., Subotica 1989;
Haiku, Subotica 1989;
24
Haiku (klavir [zongorára], 1976.);
[első
négy oldala megjelent:] Molcer Mátyás négy haiku partitúrája [címmel], Új
Symposion, 1991/1-2, a borító 3. oldalán Lásd lent!
Három haiku (glas [énekhangra], 1978.);
Három haiku (za komorni sastav [kamaraegyüttesre], 1987.);
Haiku (album, 1989.);
Molcer
Mátyás könyvének bemutatója
Magyar Szó online
2005. március 22., kedd
Ma 17 órától mutatják be Molcer Mátyás Múló csillagok - Passing stars című könyvét képkiállítás-megnyitóval egybekötve a Gerontológiai Központ Žarko Zrenjanin utca 16 alatti klubhelyiségében. A versek Rehm Anikó fordításában jelentek meg angol nyelven. A Molcer Mátyás képeiből összeállított tárlatot Mile Tasić nyitja meg. A könyvet Ljiljana Žegarac-Tenjović, belgrádi írónő méltatja. A rendezvényen Csőke Andrea zongorán adja elő Molcer Három haiku című művét, Natalija Stanić szerb és angol nyelven verseket szaval a könyvből, ám hallhatnak verseket Mirjana Kovačec és Sanja Skenderović előadásában is. A Pro musica kamarakórus Molcer Mátyás kompozícióit mutatja be Paskó Csaba vezényletével, majd a Paniks Ethnotica népi együttest hallhatják meg az egybegyűltek.
Molcer
Mátyás
HUSZONNÉGY HAIKU
[zongorára], 1976
[első
négy oldala megjelent:]
Molcer Mátyás négy haiku partitúrája [címmel]:
Új Symposion, 1991/1-2, a borító 3. oldalán
Az oldalak kinagyíthatók!
B. Z.
Molcer Mátyás
Hét Nap | 2010.5.5 | LXV. évfolyam 18. szám
,,Azt, ami kimondhatatlan, de amiről mégse hallgathatunk, azt mondja ki a muzsika, egy dal, egy szonett, egy hegedűverseny' - hallottuk egykoron a most már - vagy még csak - 75 éves művészembertől, az utolsó szabadkai polihisztorok egyikétől, Molcer Mátyástól, aki tudatában volt mindig, minden rendszerben, átkosban és áldottban, hogy a tehetség olyan, akár a szerelem. Nem vásárolható meg, nem csikarható ki, nem örökölhető, nem elemezhető - A sokoldalú alkotó számtalan érdemes ügyet vett kezébe, gyakrabban hadakozott másokért, mint önmagáért, mégis ritkán szóltunk eredményességéről, erényeiről - Drámapályázaton díjat nyert kiváló művével, a színházak nagykapuja mégis zárva maradt előtte (érthetetlen, megbocsáthatatlan, riasztó) - A művész 1935. május 9-én született Szabadkán - német származású családban, s a művészetről, a ma művészetéről azt vallja, hogy akármelyik bölcsesség megfordítható, az ellentéte ugyanolyan igaz lehet, bármelyik műre ráfoghatjuk, hogy csúcsteljesítmény, de azt is állíthatjuk, hogy giccs, szemét, alantas munka, és akinek nem valódi a meggyőződése, azt nem érdemes meggyőzni
Az embert szabad emberré saját akarata teszi, és Molcer Mátyás - tudtommal - mindig az akart lenni: szabad ember, akinek szabadon szárnyalnak a gondolatai, ujjai a fekete-fehér billentyűkön, a vásznon azt rajzolta/festette meg, amit szabad akarata diktált, mégsem menekült sohasem a magány csöndjébe, mert rengeteg barátot, művészpártolót tudhatott/tud a magáénak, s azért mindig lábujjhegyen léptem be abba a terembe - a Szabadkai Zenede tantermébe, a művész műtermébe, dolgozószobájába -, ahol alkotott ez a roppant kíváncsi ember, aki előtt gyakran elszívták ugyan a levegőt a dilettánsok, uborkafára kapaszkodók, de Molcer Mátyás világ- és városképe ennek ellenére tiszta maradt, mindenkinek megbocsátotta esendőségét, vétkét.
A zongoraművész Molcer Mátyás gyorsan visszavonult a hangversenypódiumoktól. Pedig fellépett - nagy-nagy sikert aratva - az akkori Jugoszlávia számos városában -, Svájcban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és másutt. Gyakran tematikus műsort mutatott be: felejthetetlenek voltak azok az estek, amelyeken Chopin, Hayden, Mozart, Beethoven, Schubert műveit népszerűsítette és a szabadkai zeneszerzőket. A pedagógus Molcer Mátyás tanítványa volt Lévay Szilveszter, Lévay Tibor, Dolores Engelhardt, Jancsó Tamás, Blaženka Bačlija, Major Melinda, Agnes Bajić, Eva Bajić, Székely István és mások. A művész első tanítómestere Bermel Miklós volt, hegedű szakon Stanko Vasiljevićnél tanult, tehetségére ügyelt Karen Napravnik és Milko Cora. S aztán 1960-ban letette a diplomavizsgát a zágrábi Zeneművészeti Főiskolán, majd a Szabadkai Zenede akadémiai tanára lett. Újságíróként dolgozott a Magyar Szónál (1973-1978), posztgraduális tanulmányokat Zürichben folytatott, 1976-ban megszerezte a magiszteri címet. Komponál, tagja volt a Szabadkai Filharmóniának, részt vett a Lányi Ernő ME munkájában. A művészt sohasem fényképezték elölről profilból, nem ,,sztárolták'. A művész azokban az években, amikor ,,látástól-vakulásig' alkotott azt mondta: ,,Ne az Úristenre hárítsuk azt, amit magunk is elvégezhetünk' - és Molcer Mátyás sok mindent elvégzett, mint az az alkotó, aki előtt nyilvánvaló, hogy hithez és a hitetlenséghez egyaránt rettentően erős emberre van szüksége a világnak.
Molcer Mátyás-oeuvre még nem létezik. Folyóiratokban, újságokban megjelentek a versei, zenekritikákat publikált, hanglemezeket őriz szekrényében, hangfelvételeket, rajzokat és festményeket. Albumok rajzokkal és miniatűr festményekkel. Átvitt álom című drámája az Újvidéki Színház és a 7 Nap drámapályázatán díjat nyert, Virág Mihály vállalta a rendezés munkáját, de a színházaink művészeti vezetői nem szorgalmazták, mi okból, ma sem tudhatjuk - az erőteljes mű bemutatását, pedig rólunk szól, azokról az emberekről, akikkel összefutunk a lépcsőházban vagy az utcán, akiket lépten-nyomon megaláznak.
Molcer Mátyás továbbá számos versgyűjteményt adatott ki, fordított több ezre ex librist dolgozott ki, verseket zenésített meg. Évekig a Szabadkai Népszínház állandó munkatársa is volt, a leggyakrabban ifj. Szabó István kérte a segítségét. Díjakat is nyert. Érted szólok című verseskötetért megkapta a Szenteleky Kornél-díjat (1969). Nagy feltűnést keltettek a művei, leginkább a Haiku-album 1989-ből. Szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik felsorolni mindazt, amit a művész eddig alkotott. Ma csak egyet kér a palackból szabaduló szellemtől: adjon neki erőt a további munkához. Mert az alkotó nem sokat gondol a múltban elvégezettekre, nem szerelmes a múltjába, a ,,ma' érdekli mindenekelőtt, mert tele van ötletekkel, tervekkel, elképzelésekkel. Számára nem létezik ,,szűk' esztendő. Önmagát bátorítva mindig alkot valamit, s emiatt sohasem volt szédelgős, instabil érzése. Egy ,,tölgyfa' Szabadkán Molcer Mátyás, nekünk csak: Matyi, aki azt tartja, hogy a legegyszerűbb dalocska, a legegyszerűbb gyermekvers, egy rajz a házikóról áthatolhat a legsűrűbb sötétségen.
