« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Fa
Ede haikui (2. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói
Gyuricza József haikui (2. rész)
Vargovics
József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)
Fa
Ede
(eredeti név: Vargovics
József, 1935-)
haikui
(1. rész)
Kéziratként
a szerzőtől
2004.
május 1.
becsukott
szirmú
százszorszépek a parkban:
fázós ébredés.
becsukott
szirmú
százszorszépek a fűben:
millió fényszomj!…
**
(Kétféle lehetséges válasz Iksznek)
a.
az a harang már
rég nincs. minek rángatod
képzelt kötelét?
s
az talán te vagy,
ki múltba tűnt haranggal
harangozna itt?
b.
rángasd a hol-volt-
hol-nem-volt harang (képzelt)
kötelét tovább:
(majd)
múlt mélyéből
kondul jövő-hangjával,
ami néma még!…
**
csont
és bőr csupán,
hulladékon teng: a tér
kóbor macskáját
nézed.
Boldogan
nyújtózik, hempereg a
reggeli fényben.
állati
zsiger-
örömöd töprengéssel
rontod le ma is?!
„új
világ" híre.
s gyanakvás, vakhit, lárma. -
Humor, ne hagyj
el!...
**
a
bűvös hídon
csizmád se nyikorogjon,
lopva surranj át.
de ha azt hiszed
hogy megsajnál az ördög,
nehogy nekivágj.
korunk
vad mese. s mégis
becsaphatók a szörnyek:
súgónk az aggszakáll Ész…
**
egy
tenyér csattan. magyar
eurokrata tapsa:
pofon egy nemzet arcán.
egy
tenyér csattan. s Muhi,
Mohács, Ötvenhat:
szó, szó, - gyötrelem nélkül.
egy
tenyér csattan. s csöndbe
fullad egy hungarikum:
a vén-csont Önsajnálat…
**
egy
újabb csalás.
nem is legnagyobb. már rég
nem háborodsz fel.
kik
itt s most csaltak
hányszor csaltak! - egy újat
ki venne észre?!
nyomuk
is bűzös. -
fújnak illatos hírt rá
fizetett csalók…
**
(Goethe-idézet, maivá ferdítve)
ó
Kupa-program,
Bokros-csomag, Draskovics-
terv: pénz, pénz! Minden
más szónoki fogás csak.
„az örök Pénz visz / mennybe fel…"
**
gyomor
s szem rossz menün teng,
de nyugat-majmoló vagy
halstattól posztmodernig.
gulyás
után brüsszeli
csokit majszolsz. S Bartók is
vallon képregény csupán…
**
nem
mi nőttük ki
Széchenyit, Bibót, hanem
a „körülmények".
még
magunknál sem
lettünk nagyobbak! - de hát
hérosz egy bankár,
vagy
a menedzser?... -
romlott Európa! ám
tavaszi díszt ölt,
s
te múltadon lépsz túl:
a kihívás szül újjá.
tükröd is újul…
**
(R. Schumannról)
bosszút
nem állni
nem öngyilkos szelídség
s másik felől is
ütésre-tartott
arc! Krisztusnál krisztusibb:
két véres kéz fog
kezet
hogy többé
ne kelljen ölni! - SZENT légy,
vagy jövő sem lesz…
**
Őseim
(Rálátás a szerző szemszögéből)
előbb
horvátok,
aztán horvát-magyarok,
majd madarski mind.
előbb
kevernek
anyai s utánzott szót,
majd magyarnál is
magyarabbak,
és
ha valaki horvátnak
„csúfolja" őket
kést
rántanak: „hej,
krabót a kúrva anyád!" -
romlott-horvátok
s
váltott-magyarok. -
most lett csak „úgyis-mindegy":
Öcsi már angolt bifláz…
NÉGY HAIKU
I.
sánta és félvak
házát eladta: „gyógyul"
egy padon hál ma...
II.
erkölcsös lány volt
anya lett elvált nincs más:
testét adja
el...
III.
ha neje eszik
a férj koplal s fordítva
de BŰNTELENEK...
IV.
bár csak tizenhét
szótag UJJONGÁS lennél
sötét haiku!...
A TÁTRÁBAN
I.
Csipkés faházban
laksz. Pityizálsz. Kint madár,
a friss szél fütyül.
II.
Formás tengerszem.
Már szemnek is fagyoskék.
Furcsa virágok...
III.
Napfény simított
s máris villámok vágják
a nyirkos homályt.
IV.
Nagy csönd. A hegykúp
hármat hullámzik: kéken
táncol az égbe...
H. BOSCH
I.
világ sötétjébe
fényt döf pár fantom-ablak:
rút kis pokol ez!
II.
szörnyűbbet képzelsz
az elrontott világnál?
félj - de nevesd
ki!
III.
fülkagyló-kerék
kést gördít: megbűntetnek
bár „nem
létezel"...
Hokkuk, szenrjúk, háromsorosok
(tengerparti prológus)
rőt
hajnalvonal
ég
s víz között. – tűnjön el
kint-bent a káosz!...
a
ránctalan ég
tengerszerű – de gyűrött
dúlt ég a tenger.
hullámok
futnak.
óraként jár a nagy víz.
állsz. - messze nézel…
**
Ekhnátont
gúnyol
a koromszakállú fény. –
„Naphimnusz” füstöl…
**
akkora
zaj van:
rigó sem tudja fiát
dalra tanítni!…
**
takard
a tényt? csak habból
mintázgass „világvéget”? -
mintha
új kezdet volna?!...
**
amiért
élünk-vagyunk
self csak és biznisz csupán? -
már csak
GDP-hajsza?!...
**
bölcs
pálfordulás:
mást bömbölsz s azt követed
kit megfojtottál!...
**
egy
bolygógyilkos
civilizációban
„sikerember” vagy?!...
**
agg
gép az agyad:
„ellenség ha nem barát!” –
mint az ős-sztyeppén…
mért
kéne egy ellenfél?
hogy rávetítsd a rosszat?! –
elég volt – káosz—ember!...
**
állatként
retteg:
szörnykorokra emlékezik
- bent – az „őslényed”...
**
most
megszenveded:
egy éved ötezer év. -
lennél ki volnál!…
**
ami „feltárul” – rejt is.
oly sok a rémség: szép már! –
fejedre
állhatsz…
**
a
kéz ég felé
ordít még. – de a győztes
„mocsár” nem hallja…
**
gyönge
ki mellérendel:
győzzön a vagy-vagy! –
(ez is szólam csak…)
**
már
rég nem célja
a holnapi halottnak
hogy ma hős legyen!…
**
öltünk.
s a húst felfaltuk
(vala). - most vértől-csurgó
hírkép az ínyencfalat…
**
bő
szmogot szívunk.
géphörej: madárdalunk.
erdőnk műanyag.
szerelmünk
sebző
sebződés, önző tusa:
kétélű a vágy!
lázadunk
s belehalunk. –
erényünk s ordas vétkünk
ez a „torzvilág”….
**
nyomorult
kényszer
a ziháló „fejlődés”. –
s fordítottja is!…
**
olajba
fojtjuk, kiraboljuk a tengert.
bifsztekké sütjük az őserdő roncsát. –
töprengésből csak szorongás marad…
**
hány
katasztrófába kell
verni még „majomfejed”
hogy önzését szétzúzza?
hány
krízis iszonya kell
az áltudást megtörni? –
térj vissza indián
nap!...
**
ósdi
lélekkel szorongsz:
bírát képzelsz – s szenveded
(önmagad) ítéletét:
„a
te gőgöd is rombol!
a te kezed is véres!
s növeled Gaia sebét!”...
**
medvéket
őrzöl
ősfák közt toll„fegyverrel”.
s csak siránkozol…
**
kínszáraz
fák szidják az Istent,
de ő ezt is imának veszi. –
égrongya lecsüng. –
nem segíthet…
**
itt
az új megasztárok! –
pfújolsz-éljenzel tömeg-
szájjal tömeg-kezekkel…
**
vízfejű
médiahős
Superman-gőggel feszít –
a szélhordta papíron…
**
ez
is cselekvés:
„csaholunk tehát vagyunk”? –
csodára lesünk!…
csöndöt!
– csak pusztulásból
kínnal-újjágyúrt-földért
marjon papírt a szó!…
**
énünk
üvöltöz.
agresszív. kíméletlen.
(ha álcázzuk is!).
eszme:
torztükör.
vagy máz csak. – akciófilm
„szörnylénynek” mutat…
az
állatiság
fog össze kint-bent s épül
a fog-karom-világ…
irgalom,
ne sírj!:
lesz még „szamaritánus”:
hagyd hogy meséljünk!…
**
autó
üt el?
szervül a krízis s szétvet
a sejtrobbanás?!...
**
tűnik
s egy marad
a víz. lépted és nyomod
folyik el csupán...
járod
a tengert
olvadó sótalpakon. –
s az útba veszel…
**
(szenrjú a nyomorgó szenrjú-íróról)
a
hold most úgy néz
mintha szem volna s „szánna”. -
egy padon alszol…
**
(régi korhelyek)
most
már koccinthatsz velük:
csak a rég-elzengett dal
tartja össze a korsót…
a
domb virágos rongyban,
mint régi májusokon:
„szia, vén bohóc!...”
szirom-erdőt
írsz:
Microsoft Word illatos
májusi hokku!…
**
szegény
töf-töf lét:
álmodban kocsi voltál.
ó hogy zörögtél!…
**
fal
fal mindenütt. –
nem az segít ki fest rá:
vágjon ablakot!
**
(egy új reklámra)
halálűző
szert
talált egy hírneves team. –
sírhelyre spórolj!...
**
bőgő
felhők közt
befelé síró hegy vagy:
cseppkőt könnyezel…
**
mi
nagyobb: egy rög ?
sokfürtű holoverzum? –
mércéd eldobod!…
**
kígyószorítás
a kényszer: azt nyögöd ki
mit nem akarnál!:
nyomorod
szól most. –
(s hogy lemaradnak a nyelv
nyaktekerői!...)
**
a
tér zugában édes
hangok: piszkosbarna lomb,
vagy géprigó fütyül?!...
**
a.
fogaid között
száraz emlék csikordul? –
rágd feledésig!:
félelem
nélkül
bontod le s építed föl
kiben eltűnhetsz…
b.
(kissé patetikusnak tűnő búcsúzás)
a
lét lángoló
szívétől messzi: kint-bent
eszmélet-alkony.
kihunyt
jelképek. -
összeroskadt világok. –
lassan… elalszol…
**
(étteremben)
villa-kés-tányér
zenél.
lomha csámcsogás. glug-glug. –
kint homály s vastag eső.
kölyök.
bölcseket visít.
körül ujjongják. – szülők
fejében közhely csörög…
**
részek
és rések. –
de van-é„egész”? – fázol:
huzatos a tér!…
**
(Babitsnak)
a
vers „gyerekruha”? – az.
de úgy tágul: világ és
ember százszor belefér!…
**
tán
le se málljon?
mézzel kented a „maszkot”? –
sorsod egy szerep?!…
**
(szenrjú az olvasóhoz)
„csikorgó
szavak”? !–
szeretlek mint a szikla
hogy szilárd lehess!…
**
(konzervatív úr gúnyolja magát)
vissza
a tudást
a kavics-számolásig?
hipertechnikát
az
ásóbotig?
s éhes törzs verjen agyon
öreg „varázsló”?:
már
nincs visszaút.
vállald a lehetetlent,
hiszen része vagy...
(ugyan ő függöny előtt)
túl
rossz darab volt.
„finita la…” – színész s maszk
szemétre való!…
**
(derű)
hogy
derűd ósdi?
mit számít? – szabadítson! –
röhej – itt - nem röhögni:
nevetés
nyissa szádat
gyötrődni-tudó „állat” !–
röhejed – úgyis – rádfagy.
öt
aión nevet:
csöndfalon át is hallod:
halhatatlan hahota…
geocentrikus
Isten
égboltnyi derűt kacag. –
vígasztal s gúnyol a nap…
**
(a ma és holnap tengere)
most
még irdatlan „nagy víz”. –
kozmosz-lakó énednek
lábvíz sem lesz
a „tenger”!...
**
(nők)
lufi-mell
röpköd.
vadítón riszál egy sztár. –
s majdnem meztelen…
szép
vöröshajú. –
ko-po-gó-si-e-tés-sel
ve-lő-dön-fut-át…
**
(egy fickó válik)
„fogként fájt e nő.
nem tudtam kiköpni „őt”:
genny volt
a lemondásom.
nejem
főbe vert:
kerekem másként forog. -
de már nélküle…
(vallomás)
élet-halál-gép
forgott. s évre év
őrölte mindenséggé semmijét.–
ó hány eónon át kerestelek:
világnyi
űr és kín volt nélküled!
a játék nélkül ami napra-nap
megújít - ám
úgy hogy tagad tagad!…
(hokku-körtánc)
elbúcsúzok
hogy
visszatérjek. sokadszor
engedlek el hogy
mágnesként
vonzhass! -
távolodok hogy várj rám .–
nem játék s nem szerelem!
s hogy visszatérjek
most nem búcsúzom: harag
röpít el tőled!… —-
(májusi hokku)
gőzölgő
zápor. –
a vén poros város is
friss mint a gyerek…
**
(a
bolondlovaghoz)
a.
a szörnymalomból
dilemmák csikorognak
minden szélre már!
búsképű
„bűvész”:
hát csak szélmalom lapul
a cilinderben?!...
b.
gebéd hazugság
s csak öncsalás a fegyver. –
hidd el hogy „harc”
vár…
mindegy:
mit s miért,
fő az hogy támadj - bolond! –
s akad „szélmalom”…
aki
legyőz majd
tiszteld (ha kiröhög is):
te még „lovag” vagy…
**
torzonborz
humorista,
sújtsd le vagy mentsd föl magad:
ítélet nincsen!…
**
rózsakáprázat:
retinán lángvörös nyár. -
s jéghegy a mellben…
**
(latinul ugyanarról)
ecce:
homo sapiens, et
homo stultus et ludens:
homo homini
lupus est!…
**
cybergyerek.
nem
szeszélyes ösztön rabja:
pontos a program…
**
keresésben
lelsz
hazára csak. - reménye
„ápol s betakar”....
**
(grotik)
(haláli hangok)
húsom
gázosul.
borda- és combcsontulok.
lekoponyulok…
(a tőkés rendszer dicsérete kutyaugatásra és macskanyávogásra)
„kutyákkal
őrzött terület!” –
ha betörsz, csontig rágunk.
vedd észre hol élsz!
vaúúúúúú!…
„macskákkal
őrzött terület!” –
reszkess tolvaj, egér vagy itt:
megkínzunk-megnyúzunk!
nyaúúúúúú!…
(fakirály)
barnára
ázott szobor. -
kezemben palack. ő meg
a csöndjogarral int le?!…
kínálom:
„igyék fönség!”.
szityókám lenézi. – ej
ez tényleg „fakirály”!…
**
(Tucat Tamás filózik)
„családom
s jómagam:
a többi nem érdekel.
„nagyfejes” nem tőlem lop:
akinek
igen sok jut
még mohóbb – jól se lakik.
de az sem él örökké!...”
**
nagyapja
még „hősi halott”
kívánt lenni. – a kiskölyök
híres bróker, dús bankvezér…
**
lám
víg az embersárkány! –
ó, nem a mosoly dühít,
csupán a tömeggyilkos…
**
minden
ellene
szól: mégis van (talán) egy
szűk kis „egérút”…
**
egy
kockarongy táj ősze.
csupasz-tény-fáktól sivár. -
vigasz-kietlen
kertek…
**
hold
s vénusz egy képben:
Traklt s Catullust hallod? – nem,
a bádogdörejt!…
**
kanyart
tanulgat
az út s gyors futásba kezd –
tudja az útját…
**
(némi öngúnnyal)
mért
fogadjuk el
mit a véletlen bütykölt
s nem a tiszta ész?!
fondor
zsigerrel
ősvilági gépezet
eszméltet s kiolt. –
álmodban
léten
s halálon uralkodsz mint
Übermensch Kiborg!...
**
(lét)
semmi
porcukrot! –
keserű falat vár csak:
„megédesülök”!…
**
ölsz-marsz.:
sajnállak! -
karmos kézzel „becéztek”
zsenge korodban…
**
milyen
jó lenne
egy megállított képben
az üveg mögött!...
egész
életed
ráfordítod hogy élhess –
s alig létezel…
**
bambát
s kérdezőt
egy gyantacseppbe zárja
a rideg idő…
**
(Isten)
sokértelmű
fény!:
istenképet fest a hegyre
a lenyugvó nap?...
atomi
kedve
szüntelen tánc. – s a zene
benne születik…
(két
embertípus)
a:
imádja a lét-
halál pókert” – s véletlent
istennek hívja…
b. (múltba néz)
krétakori
sün mocorog
a kőtengerben. – jövő álma csak
a főemlős-képű isten…
„az
emberarcú „fénylény”:
csak majomeszme!” – szól. –
s árnyától vacog!…
semmi
alkotott
mindent! - jó? rossz?: a semmi
semmit sem látott…—
**
„jó
keresztény” ő:
ördög mond miatyánkot
mihelyt szólni kezd…
Istennel-küzdő
s nem „áhítatos” hisz. harc
a lét. - a hit is!…
egészben?
– nem volt!
tárgyban? – hiánya reccsent! –
rossz istentükrök…
(egyensúly)
mikrokozmoszunk
önmagát nem-ismerőn
méretnek hódolt.
tudná
„mekkora”
egy csöppnyi legbenső fény:
szánná a „kozmoszt”…
**
(erkölcs)
csonk
faként mered
lerágott tájon. – ha mersz
lombot hazudj rá…
**
„mester,
van élet
holtunk után? – Kung-ce: „ó
minek töprengsz
halál
utáni
létről? - életedet is
alig ismered!...”
**
(haiku-közhely)
mért
látsz ily torzul?:
a hold nem „gyümölcs”! – giccsként
lógjon egy
ágon?!..
**
(a szülőföldön)
a.
rétnyi síkság. a
domb-meg-domb megáll. - s újra
medvetáncba kezd.
sebed
(bár túl sok!)
egy sem fáj: májusi szél
(csaló) orvos - itt…
„rózsálló”
felhők!
„mogyorószín” szülőföld!–
most a giccs se rút?!…
ott
fáradt mező:
a tavasz harsogását
barnává töri.
színpengék
metszik
a domb levegőjét itt
s kék villám a szó!…
kergült
felhők is
békés nyájként vonulnak
egy torony körül….
b.
malomkő. oly rég
hevert: legendáit is
eső mosta szét.
gazba-fúlt
rétek.
száradó fák. elhagyott
kút s vályú kiált…
...mért
emberibb most
egy torz madárijesztő
mint ki „tesz-vesz” ott?...
lírai
patak:
színrezgéssé bűvöli
a sásliliomot…
c.
ki régi tájban
tűnt el – most kezeddel ír
víg s komor hokkut?...
**
a
folyam tükrén fényhíd.
minden csupa vágy bent-kint. –
magadban állsz
a parton…
**
haver-
klikk- banda-
s team-világ. lobbyk kora. –
s van egy barátod!…
**
ha
egy „egybenyak”
kinyír - két év sitt - neki:
ó remek zsaruk!...
**
ki
sem mozdulnál
kagylók-rákok csöndjéből .–
ó víz városa!…
**
csillagporból
vagy
s véredben őstenger zúg:
nem válhatsz géppé!...
**
ezer
év? – igen!
„kurta lét”? – arra jó csak
hogy lemondj róla…
egy
halott körül
állunk. sajnálkozunk. mi
alig-túlélők…
**
korlátoltság-áhítat:
humán
hasraesés tér s idő előtt –
„végtelen”?! – mihez viszonyítva?...
itt
a megnyugvás:
„anyag és szellem egy”. – lásd:
„igék” a kövek…
**
dombok
táncolnak.
ködvár omlik az égen. -
a tó tükör marad…
konok
őserő
feszül a fában. – átnő
viharon-mérgen!
„aranymálinkó”
- borzong egy hang a múltból. –
s aggódsz a létért…
liánszakállas
erdő nevet s fütyürész.
jó itt. - igyál még!...
„te
részeg disznó!”
- mondod a teliholdnak –
s a vízben rávizelsz…
**
(kisvárosi Magyarország)
latyak:
sárcipőd
mintha vén falut járna. -
jármű locsol le…
szegénység?!
– avult
attitűd, dögunalmas. –
múltból lamentálsz!…
mi
embernek épül mért embertelen?
örökké nő. de miért töredék? –
(s még
torzabb jövő lesz e torz-jelen…)
**
(Egerben)
falon-állványon
bősz boszik. -
a csúfság telje sem taszít:
szépséggé lobban ha már
ekkora!...
**
a
nyelv is becsap:
képtelent kérdez. – s fájhat
a válasz-hiány.
bátor
fejest a
„benső tengerbe”!. – s kikötsz
a köldöködnél!...
**
árad
a konzum-angol:
hazádban hontalan vagy. -
„honod” a magyar líra?!…
elhasznált
szavak
totyogva és szörcsögve
romlanak tovább…
**
(„modern” erdőszél)
akácvirágok
illatában is orrba
súlyt itt a dögbűz…
**
(őszinteséget!)
ha
majd sinkófát
ültetnek „loptalakja”
köré: talán még
meg
is bocsátasz. –
erkölcsös polgárt játszik
megőrjít e gaz!...
**
kínzón
éles vagy
hokku!: ami jó az kerek?! -
légy csak jégszilánk...
**
édesség
csöppen
a kínból? – méz-prés a hokkud?
- nem kicsi ahhoz?!...
**
egy
sínen futnak
e gépkor géplényei. –
álmuk sem szabad.
**
szakadék
felé
száguldó kényszer-út (majd)
lesz kit elriaszt?...
**
reklámfényeken
túl úgy sűrül a sötét
hogy már-már robban!
bevilágítja
önmagát s igazibb nap
fénylik a létre?...
**
meddig
tűröd még
a sárkány-nagy éhséget
s „globális” csalást?!
vétkét-levető
múlt s bűntelen jövő közt
lesz ami megtart?
jeges
fény mögött
felfénylik lángol a csönd. -
sokat vacogtál…
**
(nincs mese?!...)
boszi rakétán röppen.
kését feni a hószín-
szakállú Meseapó.
megnyúznak
minden törpét.
kéjgyilkos: Hófehérkét
döföli s torkába mar.
Hol-nem-volt:
vérben caplat.
Héttornyos: hét helyen ég.
s a Napot éj nyeli le. –
vérengző
fogyasztó lesz
a gyerek. – gépmesét fuj a
sárkány: pénz a pikkelye…
**
„nemzeti
ünnep”?
de hol a nemzet? - most ki
mit (s mért) „ünnepel”?
**
perzselt
park. nyárvég. torzvilág.
a gépbűz is fuldokol -
mért nem futnak el a
fááák?!...
**
már
jól gagyogni sem tud
a leggagyibb gagyi. - tán
csimpánz-muk-muk a trendi?!
**
hej
egotéboly-prof meg
sakál-biznisz-man: érték
s erkölcs hova tűnt?...
**
fény
csönd női test?
két vérengzés közt „béke”? –
mindent túlfizetsz!...
az
elnyelt dühök
sejtjeiddé váltak. – s most
épp tüzet okádsz…
**
„korunk
hőse volt”? –
micsoda barbár világ
hol még hős terem!...
**
ha
könnyebb úton járók
tömeg-hangja felel bent-
jajduló kérdésekre:
átok
lesz élni:
ostoba gépként lótsz-futsz. –
álmodni sem mersz…
**
„légy
egészséges”? – ó ne!:
az orvosod-sírásód
miből vesz luxuskocsit?...
**
a
nagy kaszás rém elől
hány ágyban vágtatunk ma
időtlen páros trappban?!
káprázat
vesszen
káprázatba: fogadj be
vad káprázatom!...
**
kudarc-maskara:
rejt. – vagy (jobbá) hazudna. -
már le sem tépnéd?!
**
bádogmaszk
s üveg-
szem figyel „változó lény”. –
vedd úgy hogy „megért”?!…
**
nyirkos
fenyőkből
süvít az őszi tájra
a „minden-mindegy”...
**
úszunk
a zajon.
a lét zenére forog :
kár hogy kakofon...
**
ős-vadász
képtől
digitális ábrává
szűkűlt szavakig
képként
születtek
képként halnak a jelek. –
s kép képet fal fel…
**
szemétdobáló
izmusok „pukkasztották”. –
jól van. megszokta.
„érte”
is zajlott
a cirkusz. – ám kiderült:
nincs is „kispolgár”!...
**
szirom
ruházza
s illat a „haszon földjét”. –
hokku: mondj tavaszt!
**
gyerekzaj
vidít.
vén-részed – persze – dühöng. -
felülről nézed…
**
„boldog
vagyok” –mondja iksz. -
haldokló fajok földjén.
e katasztrófa-korban?!...
**
a
neten zongoráztad
el a nyarat: képernyőn
mászkáltál – légyként - koma!
**
vén
allé s volt-én:
a fák ugyanazt mondják. –
szégyelled magad…
**
(hajnali séta)
te
még döglenél. –
cipőd elindul. zakód
már csapkodó szárny!...
**
egymást
szapulva
folyt a „régi” párbeszéd. –
negyven év telt el?!...
**
fűszálon
harmat:
gyémánt majd hamu. – s mindegy
lehull vagy fölszáll…
**
(orvosok költők)
megnevezett
kórt
„érteni” vélték – s öltek!
(csal e hokku is…)
**
friss
napkeltében
magasra-törő házak: -
nyújtózkodj égig!...
**
emlék-szűrőd
kilyukadt?!
eltűnt kuckódon dobol
e savas eső?...
**
(azonosulás)
víz
veszi vissza
hatalmát kint-bent. – faként
markolsz a térbe….
**
harangszó
táncol
lólépésben a dörgő
bádoglavinán.
**
szemétszürkévé
tapossák: szellem-sorsot
nyög a „tiszta hó”…
**
kocsimárka-gőg
ölte meg. – s most a sírján
szomorúfűz áll…
**
nap-kínzott
rózsa.
szépsége tűz a tűzben. –
így védi magát…
**
ős-prédikátor
lép ki penészes könyvből:
„jé – ez én vagyok!”
**
mintha
őskorban élnél. -
s bolygóról-bolygóra szállsz
mint egykor fáról-fára?!...
**
a
fűborzongást
s rovarvacogást „szívre”
csak hokkud veszi.
szirmokat
szél visz:
utolsó gyöngéd szavak. –
növő gépdörej…
**
este
a hegyen. -
karcsú fa szökken eléd
csillag-kócosan.
**
kéklőn
mosolygott
egy letipratlan katáng. -
tankcsata után!...
**
van
mit feledni:
játszol a ködképekkel -
s elködlik a perc…
**
holnap
– ott – homok süvít:
egy kincses-zöld erdőt
felfaltunk megint…
**
ebek
harmincadján
a föld. mit számít?: nő a
szent extraprofit!...
**
az
öngyilkos nő
habfehér ruháiból
hallod a sikolyt?!...
**
„örömmel
múlni”?:
van az emberfaj-testben
önzetlen sejt még?!...
**
vacogásodban
minden proli fölérez
akit tél gyötört!…
**
van
„sikerélmény”:
csalni ölni. - s kimaradni
(végre) a bűnből!…
várj
míg a képcsemege
többdimenziós rémként
tör ki a képernyőről!...
vétkeit
falnak
sziszegve „földig szidod”
a bősz politikust?...
pár
ezer mártír?
- csöpp vértócsa. elveszik
vértengerek közt….
(a
hiper-fejlett
ősösztön égrobaja
döglődő légyzaj…)
**
recseg
a roncs-ház. vacogsz:
szél látogat. becsorgó
eső xilofonozik…
vackán
vacog a
gyűlölt „én”: rabló korban
brancstalan balek…
(Diogenész)
markából
ivó kölyök
rég nincs: rongyaid között
egy pohár szégyenkezik.
a
hordóház szorít már.
a hiánnyal rég jóllaktál. –
kóbor eb is kiröhög…
(kor-kór-kép)
input
és output közt
mit vásított ki „jól él”:
szemétként látod.
s
hogy teng bank-uralomban
a csóró? – fülig mocskos:
kukákban vájkál…
**
mennyi
földönfutó lesz?
hány ember vált hazát majd
hogy „élvezkedjen”?
:
mit számít?! – a porkönnyűt
minden kor szele könnyen
röpíti hazátlanná…
**
(társaságod)
jó
fiúk: mind csen.
pár feles - s már puszi-haver. –
s pénztárcád nincsen…
egy
dalt hagyott itt „apó”.
s most itt dühöng e dalban
sok jó tütüs naplopó.
csönd
legyen fazékhangú!
te csupán azt dalolod
amit fatornyos falud…
géphang,
bele ne mordulj!
én gajdolok derűs dalt
a borvirágos orról…
**
neked
kóró nő
sírodon, neki márvány? –
az sem túlvilág!...
**
magányos
szellem:
mindenkiért rikácsol -
mindenki ellen (?!)
**
(mi lennél inkább?)
nagyevő?
hormonhitű?
csavargó tréfamester? -
tejutak Magellánja?…
**
„költő
nem politizál”
- mondod Petőfinek – s ő:
„mit?!... sehonnai bitang!...”
**
lufi
a „tisztaság” - ma.
hogy kell a szemét-kolonc! –
súlyt ad – így el
nem szállhatsz…
**
„légy
velem szenrjú-árnyék.
ha eltűnsz - én sem leszek”
- szenrjuzza most
a szenrjú…
**
ősegyiptomi
képről
lépett le ez a macska. -
s most a parkban egerész…
**
hűséges
robot dajka
vigyáz a gyerekre és
Robot Robiról mesél.
**
meghat
a gépi
„illemtudás” – jössz: s nyílik
máris az ajtó…
**
újjászülettem:
s pillangóként lengek el
búm-bajom fölött …
**
„természetesség”?!:
légkondicionált ház -
s táv-szex a köbön.
**
gyerekként
rajongsz
egy-egy új találmányért. –
s agg bölcsként szorongsz…
**
hasztalan
hívás! -
szégyen hogy maradásba
metsz a vadlúd-ék…
**
pihenő
galambsereg
a magasház kéményén:
nippek a szürke égen.
**
harcok
emléke:
megzöldült bronz. – körötte
lágy virágcsata.
**
fültépő
kölyökzsivaj.
gerle búg (gépzajon át). -
él a lét s élvezi magát…
**
iszony
kútjából
mersz gyönyört?! – de undortól
már nem undorodsz...
**
formát-színt
teremt s elnyel.
változó azonosság:
játszó őslény a tenger…
**
kár
hogy a zene
csak ricsaj – s benső bíránk
ilyen botfülű!...
**
„szörnyek
bolygója!”
sír fel múlt-jelen-jövő:
kivert eb vacog…
**
hegy-völgy
van bennük. -
útjaid ők álmodják:
visznek a cipők…
**
dilemma-tavasz.
végzet lassított filmen. –
rigónk nem tudja…
**
szétszórt
szemét csak
a tegnapi lakoma. –
dér rajzolja át…
**
részeg
melós bőg:
kormányt csepül. – hirtelen
vicc-gép kapcsol be - s röhög…
**
ott
csillagváros
fényfalut nyel. – itt törpét
a nagyvállalat…
**
beszél
a széllel,
süvítés-nyelven is tud -
a széljárt koponya…
**
a
szoborfenség
bronz-mordulással űzi
trágár kölykeink…
**
a
szellemednek
nem lesz bakancsa. – egy lényt
sem gázolsz majd el…
**
(egy „pillangóhoz”)
hímnemű
pénz gyűr
maga alá . – így veszted
hamvadat „éji pille”…
**
kutyák
gúnyolnak:
mért császkálsz erre gyalog?
hamm – kocsid sincsen?!...
**
ködben.
ködtől-nagy
ház ember kocsi ködlik:
fáradt köd-szöveg…
**
hokku ne mond ki:
kölyökkorba vágyok. – légy
túl rövid inkább…
**
göröngyke
bolygón a hegy
porszem-óriás - s cseppnyi
tenger a „végtelenség”…
**
tündérekről
nem,
kocsikról meséltek – s most
pénzért gyilkolt a „gyerek”…
**
(a homo „sapienshez)
fogad
silány csont, körmöd
gyönge volt. – s észt egyre növelve
végül túljártál
saját eszeden…
**
hacuka
szárad.
szél fúj: a házak színes
szárnyakon szállnak!…
**
(tóparti alkony)
aranyhíd
felett
szélként kószál a két nagy
szerelmes árnyék…
**
szél
viszi, fűben
landol a pille. - őszi
nap mosolyog rá…
**
(esti töprengés)
drágák
a jegyek.
nagy a tolongás. – nem jobb
szín-pad e vén tó?!...
töprengő
redők
borzonganak a vízen:
már kint-bent vívódsz…
**
II.
(Adyhoz)
kész
már a „templom”:
falán angol kép s szöveg. –
popzene visít.
**
(ellenmese egy csajnak)
hiába
vársz. nem jön a „herceg”.
csak egy nyers bunkó. - hanyatt dönt majd
s a kocsmában röhögve henceg:
fémes
bakancs. borotvált
fej. bomberdzseki. vadság.
romlott-nyugati – keleten…
várj.
folyton őt várd. és adj jelet.
egész valóddal hívni kell!
s ismerd föl:
ő a „herceged”:
japán
bringán rohangál.
akciófilmeket fal.
mohó. kéjsóvár. vandál…
**
(vezető értelmiségi)
gőgös.
fapofa-merev.
magán sosem nevetne -
dicsérd. másra töksüket…
**
(sztár)
egyre
szuperebb
s média-arcúbb. – te is
csodáld meg – s feledd…
**
volt
éves napod? voltál
(egyszer is) „elégedett”. –
s műved „visszamosolygott”?!...
**
(újszerű ember)
több
mint „test lélek
és szellem”!: vénen sem vén,
s ifjan is ősi…
**
időfalatod
kínzóan édes: halál
süt-főz neked már…
**
magunkra
szabadított
„boldogságmechanizmus”
pusztít el. – most fizetünk!…
**
átoksziklákat
görget
ironikus robajjal?:
pusztulás zajába vesz…
**
gyötrődve
is csak „játszol” –
formálód mivé formál:
mért tudnád? - „nem
vagy jelen”!...
**
ó
hogy elsorvad a nyelv
ha nem üldözik! –
támadj csak világ-angol!…
**
kutyám
csak hangos
fickókra hegyez fület. –
helyettem konzervatív.
**
viharzó
végletek közt
mentsd csak a „menthetetlent”. –
vagy milliárd létként
szorongsz….
**
nem ezt. nem így. és ezt. s így.
majd azzá válik ami. –
kiút: járatlan
ösvény…
**
robbanó
anyag:
teremtésparódia. -
s tükörvak agyak!…
**
peroxid
villan.
egy „luciferált rendszer”:
fénybogár repül…
**
nyelv
nyelvről nyelvel:
torz, üres, de posztmodern! -
máris gép gépe volnánk?!...
**
tűzszín
a rém? – jó.
tátogó szájhas? – még jobb! –
csapd be félelmed…
(a jetihez)
jöjj
medveléptű. rombolj.
törj ránk a hó csöndjéből –
fegyvered erkölcsös
még…
**
ha
csak „félre állsz”
s nem veszel részt a „bűnben”:
még dúlod Gaiát!…
**
(városom)
csak
ember-lépték.
csillagkép megfullad itt. –
üresség „ragyog”…
ó
proto- meta-
nouveau- neo- transz- meg poszt-(…):
stop! – ez hokku: tiszta
tiszta tiszta szó…
arctalan
a bűn. ezért
nap-mint-nap vétkezel. - s csak
tömeg sejtjeként bűnhődsz…
**
a
„kozmikus halállal”
játszunk mi „őrült majmok”:
s jövőt álmodunk…
**
csupán
a forma lett más:
ősjáték ős-szerepek. –
új? – hogy csalás is csalás!…
**
nevetés
nevet
benned ha nevetsz . – s csak a
szorongás szorong…
most
már bölcsebben nevetsz
hószakállú. s mennyi zűr
szörnytett s öncsalás
felett!...
„kutyám
nem nevet
s akkor iszik ha szomjas. –
iszom s nevetek…
**
(egy pót-prófétára)
egyre
riasztóbb szakadékba látni! –
ahogy az özönvíz-előtti derűt őrzöd-osztod:
nincs jobb hírünk az elvesztett csodáról…
**
vad
játék a lét? – legyen!
a rossz kihívás (talán) :
a jó szigorúbb arca…
**
ez
vagy még. s ennyit tudsz csak:
a gyilkos gyilkosaként
fogsz fegyvert
fegyver ellen…
**
minden
tükörből
eltorzult lényünk néz ránk. –
jaj ha megszokjuk!…
**
részvétet
koldult
nyekergő verkli-ember. –
s úgy tettek „mintha”…
**
„nagy
dolog” észrevétlen.
ismétli mozdulatát
a mindenség s az isten…
**
(gürcölő szülők)
fiúk
sorsában
lélegzenek föl (kicsit). –
s gürcölnek tovább…
**
(patrióta morgás)
„ha
nem időzöl
múltaddal-jövőddel itt:
mért lófrálsz erre?!...”
**
nem
fegyelmezett,
hogy az legyen aki. – csak
rögtönzi magát…
**
Goethe:
szoborrá teljesült.
Hölderlin: sóvárgó élet. –
ezt éled. -
azt csak bámulod…
**
(templomok)
(román)
tömör
hit ez – még –
de szabad röpte nincsen.
fáznál egy pincehitben!
(gótikus)
minden
égbe röppen:
karcsú kőív s képzelet. –
párkányon nyög a pokol…
(barokk)
formák
tombolnak
s túláradnak az eszmén:
a hit erőlködik!…
(modern)
csak
neve „templom”.
„magánügy a hit”. – lapos
s szürke a háza…
**
(metafizika)
kínzó
szürkeség. –
egy szebb teret és időt:
fényt a fény mögött!…
kimondhatatlanság
a közlés közlése „róla”
mely – még – kimondható!...
egy
kis egót is:
védőruhában lépj csak
lángba – vagy elégsz!…
titkot
megfejted?
még titkosabb lesz. – s jobban
vonz ami rejtett!...
**
sodorj,
forgatag! -
bent egy kis falu szorong.
s egy én - ki menekül…
**
„fegyelmetettek”.(?
!) –
egymást tapossák ronggyá:
várj egy pánikot!…
**
nincs
más: köznapok. -
gúny rántja mocsár-mélybe
a szellem-napot…
**
úr
a rettegés:
erőszak-kora. – Buddha:
„a lét szenvedés”…
**
(barátság)
jön
majd egy „nagy tél”
hó nő a háztetőkig. -
beszélgetünk majd:
hát
mi is történt
a régi tavasz óta
mikor fociztunk
s
ő volt a bal-bekk. -
időtlenség tüze gyúl
a vinkótól hogy
fölmelengessük
régi „nagy céljainkat”:
dermedt madárkák…
**
nem
enyhülnek a nagy zűr kínjai. -
torz-európát cipelsz most magaddal
a
nagy Taón. (te fehér-kínai…)
**
vereség
húz le.
hold fénykötele. nincs más. -
kapaszkodj bele…
**
csak
azt nyújthatom
ami lényegem: gúnnyal
álcázott sírást…
**
a
forma gúnyol:
derül magán a hokku-
vá szakadt „eposz”…
**
(Horatiusról, háborús időben)
Flaccus
jól tudta:
blablákkal bolondított
hal „hősi halált”…
Flaccus
eliszkolt.
(még volt hová). – ó boldog
csatazaj-hiány!…
**
nem
vagy magányos.
szeret valaki: egy eb. -
ember lett érted…
**
(időutazás)
karbon-kori
táj: fénylik
csillog a zsurlóerdő .–
füstjébe most fulladunk…
**
három
sor mímel
„csakazértist”. - s panaszos
képedbe süvít…
**
beszélsz
a széllel:
ő is „jeleket” árul –
s elködlik a perc…
**
virággal
valljon
a leggagyibb gagyi: csak
száját ne nyissa ki!…
**
csontsíptól
az ezerhangú
színes gépzenéig: amit
a zene csöndje mond – nem változott.
