« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Jász
Attila (1966-)
haikui
A költészet napján
Litera,
2010. április 11.
életem
legszebb
pillangóját egy darab
szaron láttam meg
felejtőfüvek
illata
Vigilia,
75. évfolyam, 2010/9. szám, 696-697. oldal
Pilinszky
haikukat ír
Kárpáti
Tamás festményeihez
"A
kilencedik hónap elején értem haza. Anyám szobája mellett
a felejtőfüvet kiölte a fagy, nyoma sem maradt. A múlt minden darabja
megváltozott. Fivéreim és nővéreim halántéka fehér, szemük körül
ráncok 'Még élünk!' - ennyit tudunk mondani..." (Macuó Basó)
telt
lombokon át
tompa olajos zöld fény
mögött egy kereszt
Jézus lábfeje
oltár szemmagasságban
mélyen megnyugtat
meztelen hittel
megszentelt életpokol
ban a test is ég
Basó lehetetlen-haikukat fest
Szentgyörgyi
Jókának
"Elöljáróban
csak annyit, hogy ez az a piktúra, amiről nem lehet, nem
szabad szavakkal beszélni. Nem fejezi ki semmilyen szó azt, amit ez
a piktúra számunkra nyújt. Ha ránézek a képekre, az első,
ami eszembe jut, hogy csordultig vannak. Csak ha ecsetté és színné válnék,
akkor tudnám mindezt kifejezni." (Supka Magdolna)
fények
izzanak
szirmonként tépelődve
benne általa
Fény
és árnyék
örökös harca idő
leges győzelem
világos
harca
sötét ellen nem dőlt el
még bármi lehet
Merton atya rajzol
"Sóhajtozom,
szenvedek és meghalok."
(Keresztes Szent János)
elbeszélgetni
három varjú röptéről
ahogy eltűnnek
vakon
kereslek
minden pillanatban meglepsz
irgalmazz nekem
tornacipőben
ugrom át lépem saját
belső küszöböm
én állok
Műhely
(Győr), 2010/4. szám, 25. oldal
vashíd a folyón –
millió szegecs rögzít
a pillanatba
•
vonat
dübörgés
egyszercsak ott vagy megint
áll a perc a víz
felejtőfüvek
illata.
Basó Deáklaci sírján ücsürög
Műhely
(Győr), 2010/5. szám, 27. oldal
„A
kilencedik hónap elején értem haza. Anyám szobája mellett a felejtőfüvet
kiölte a fagy, nyoma sem maradt. A múlt minden darabja meg-
változott. Fivéreim és nővéreim halántéka fehér, szemük körül ráncok.
‚Még élünk!’ – ennyit tudtunk mondani...” (Macuo Baso)
vörösbegy
repült
el friss sírod felett
épp amikor le
kis tó közepén
szürkegém tollászkodik
vastag jégpáncél
hóba fagyott hó
virágok mily szomorú
szaxofon szóló
•
lebillen
a fej
eső áztatta rózsák
hullatják szirmuk
a fény sebesre
horzsolja mellkasunkat
rozsdás lombhullás
egy fáradt madár
verdes hajnali ágon
nehéz ébredés
•
zuhog
az eső
a temetőben inkább
élni kellene
elmondasz egy imát
megindul a forgalom
nem vagy egyedül
angyal suhan át
a laptop monitorján
napfényes temető
Sajátnapló
/ Ikon és búvárszivattyú
Új
Forrás, 2002/9. szám
[...]
AZTÁN ÚJABB FÉL NAPI zötykölődés a vonatokon, átszállás, legalább 4-szer. Szándékaim ellenére kirázkódik belőlem két töredék, amivel nem tudok mit kezdeni, hát idemásolom. Ha már nem hagytam elveszni őket. Haiku-gyanúsak, de nem azok, nem volt kedvem adott keretek közé préselni a konkrét élményt. Valamiért a fenyőfák fogtak meg a vonatablak által felkínált mozgóképekből. (Szerencsére a vonat elég lassan haladt.)
Vörösfenyők törzsét
csutakolja az alkonyi napfény,
egyre sötétebbre.*
A fenyőfák előtt, a parkolóban,
zápor mossa a kasznikról
a hosszú út porát.
[...]
