« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Markó
Béla (1951-)
haikui
Út
a hegyek közt - 99 haiku,
Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010, 116
oldal
Újjászületés
még
alig csordul
este a zöld a fákból
s reggel eláraszt
Virradat
álom
szivárog
belőlem mint a napfény
verebek isszák
Vihar
a
csupasz ágon
nem fog a szél de töri
ha kivirágzik
Kívánság
siklik
a kezem
fel a fa törzsén s apró
cseresznyén babrál
Egész
tele
van a kert
ha belépek a tücsök-
zene kicsordul
Történet
megfagyott
nyálán
kapaszkodik a pók fel
Münchausenként
Viszony
a
fa árnyéka
körbejár szabadon
este hazatér
Verőfény
a
lepke szárnya
suhogva kettévágja
a porszemeket
Alkony
ne
siess fácska
akkor is nő az árnyék
hogyha te nem nősz
Erotika
hökkenten
járkál
a nyelv egy másik szájban
hány otthonunk van?
Napkelte
ellöki
magát
a veréb s egy fénysugáron
leng a szilvafa
Hiány
szabad
tücsökkel
soha nem állhatsz szóba
nem neked cirpel
Késő ősz
itt-ott
súrlódik
aztán elszíneződik
s megáll a kertünk
Nosztalgia
az
üres csészét
csengéssel teletölti
egy ezüstkanál
Út a hegyek közt
hó-abrosz
ott fent
reggeli maradék-e
vagy már vacsora?
Jelek
ajtó
nyikordul
riadtan hallgatózom
megjött vagy elment?
*
[HAIKUK]
Kortárs, 2011. május
Beteljesülés
mint hó a hegyről
lecsúszik már a szoknyád
tavaszi szélben
Tavaszi sötétség
párzó macska sír
és mi bent villanyfénynél
másról beszélünk
Boldogság
madár repül fent
s nem próbál nyomot hagyni
a levegőben
Szerződés
mostantól fogva
persze hogy mindkét testet
együtt használjuk
Vonzás
ablak mögül néz
s mintha intene Isten:
nekicsapódom
Átváltozás
pillangó röpköd
egy hernyó színes lelke
s ez sem öröklét
Tűnődés
lehetne persze
az ördög feje búbja
egy hangyaboly is
Holdvilág
Isten vak arcát
éjjel is süti a nap
nagyon öreg már
Művészet
száraz levélen
harmatcsepp fénylik reggel
de most már késő
Őszi remény
gólyafészekben
végre nőhet a fűszál
de már jön a tél
Mutatvány
az őszi levél
fél kézzel kapaszkodik
a semmi fölött
Őszutó
színes papírként
tépi a lombot a szél
de nincs ajándék
Angyalok
a kertben mindent
begöngyölnek friss hóba
hova utaznak?
Űr
hiába járkál
a szél a csupasz fák közt
nincs ellenállás
Hó
összegyűrt légzsák
pirkadatkor a kertben
roncsolt műszerfal
Emlék
magaddal vittél
mind távolabbról nézek
vissza magamra
Elválás
tíz forró ujjad
távoli fogaskerék
lassan megállok
Boldog Sziszüphosz : haikuk 2011-ből; ill. ... Részegh Botond. Csíkszereda : Bookart, 2012, 153 oldal
Máshol
míg a magasban
száll a madár szabadon
árnyéka lent jár
Festék
csak lila festék
van az orgonafában
s most mind kiömlik
Ünnep
csúf kicsi hernyó
menyasszonyi ruhában:
káposztalepke
Forradalom
zöld lobogókra
kicsi tűvel a méhek
virágot varrnak
Rózsafa
nyílik a rózsa
bűvész kabátujjából
sok selyemkendő
Útközben
elolvadt rég a
cseresznyeszirom már csak
nagy piros cseppek
Boldog Sziszüphosz
lépked lefelé
ez az ő ideje s nem
az isteneké
Eufória
rigó cibálja
a cseresznyefa véres
belsőrészeit
Zápor után
verebek tollán
ismét felfelé szállnak
boldog vízcseppek
A szépség meghatározása
ahogy kiléptél
otthagyott mindent a szél
és neked támadt
Ketten
nő az árnyékod
elüldögélek benne
késő délután
Vonzás
ablak mögül néz
s mintha intene Isten:
nekicsapódom
Félelem
rémült sündisznó
lapul a ritkás fűben
hagyja hogy nézzük
Regény
tört ág a földön
túl sok gyümölcsre vágyott
semmje sincsen
Megint Sziszüphosz
elejti a fa
a lombot de tavasszal
felviszi ismét
Művészet
száraz levélen
harmatcsepp fénylik reggel
de most már késő
Tanulság
megcsípi a fagy
s édes lesz a kökény is
nincs mire várni
Napnyugta
megnő az árnyék
öregember-szaga van
az őszi kertnek
Anna
úgy bontasz este
friss ágyneműt mint kártyás
új kártyapaklit
Emlék
magaddal vittél
mind távolabbról nézek
vissza magamra
Olvadás
pelyhenként gyűlt meg
s egyből lecsúszik a hó
a háztetőről
Halál
min amikor a
következő falatról
mégis lemondasz
Fűszál a sziklán : 99 haiku, Csíkszereda : Bookart, 2014, 120 oldal
Hosszú eső
az esőfelhő
csak fekszik saját testén
mint szeges ágyon
Költészet
villámlás után
de mennydörgés előtt még
egy tücsök cirren
Értelmezés
borzas verebet
fúj a szél ide-oda
aztán elejti
Érkezés
barackfán varjú
sehogy sem illik oda
és mégis ott ül
Tudás
kutya ugat kint
őrzi a házat de bent
még soha nem járt
Előjel
millió levél
de azt az egyet nézem
amelyik rozsdás
Üzenet
lennebb jár a nap
a fekvő kutya alól
kilóg az árnyék
Fantázia
háztetőn sirály
nem tudom elképzelni
hogy milyen érzés
Víz
köveket csiszol
akkor lesznek csak készen
ha már nem lesznek
Úgyis
homokra írtam
hiába törli a víz
ami már megvolt
Örökség
mindent rám hagytak
de engem kire hagytak
magamra hagytak?
Befejezés
aztán leoltják
bent a villanyt hogy végre
láthasd mi van kint
