« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Weigl
Krisztina (1972-)
haikui
Kéziratként
a szerzőtől
ma
is vártalak
de csak a huzat zörget
emlék-vázat
vak
mozaikmester
homokba rajzol. életet
hív élettelenbe
álmos
esernyők.
zsírpapíros ablakban
a reggelt várják
ülünk
mindketten.
asztalon kezed dobol,
fülemben vérem
barlangtemplomok.
odabent hangosabban
énekel a szél
jel.ige
elcserélném
a szagom veled
bölcs
gondolkodó
jótékony félhomályban
elsápad. alkot
elcsendesedik
a szentély. fény csurog csak
végig a falon
*
tükröződöm
tudom hogy szeretsz –
nap mint nap tükröződöm
az örömödben
jelentés
ma is írok. de
mire a szavam hozzád
ér, már mást jelent.
a pad
méltatlankodva
recseg alattam a pad –
ma nem engem várt
kulcs
szögre akasztom
a kulcsaim. csak nevet
dühömön a Hold.
esőcsepp
hideg az orrom
esőcsepp táncol rajta –
vele nevetek –
éktelen zaj
éktelen zajjal
hullott le az utolsó
szelídgesztenye
kővadon
nem értek sokszor
én semmit. a kővadon
tanít csak. fordít.
eső
elállt az eső.
ma magamra gombolom
a jobbik napom
hó
várlak téged.
míg virágszirommá
olvad a hó
Isten
az Isten olyan
hangosan hallgatott hogy
megsüketültem
erős alku
ellopták a lovam –
a hintóm tökké válik,
cipőm szilánkká
reggel
ma nem lehet baj.
csókot lopott az orrom
hegyére a nap
lámpás
eldugott lámpás.
száraz papírok között
testet álmodik
árnyék
részeg árnyéka
tántorog – megénekli
a csillagokat
fehér királynő
a fehér királynő
nem tud rejtőzni árnyékban.
segítségért kiállt
peron
hajnali peron –
kopott ablakszem őriz
odabent reményt
