« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Demeter
Mária
(Sepsiszentgyörgy, 1949-)
haikui
Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 29. oldal:
Akvarell
A
láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.
Álmatlanul
Függöny-dagály
jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.
Úton
Csillagok
csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.
Az utcán
Galamb
csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.
A részeg
Áll
a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.
Ősz
Falevél
szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.
Lombhullás
Magosan
az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.
Éhes hold
Hold
csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya
*
Kéziratként a szerzőtől:
Szellem
Szürke semmiben
nemzett álomnak, fénynek:
csendes őrület.
Kapuzárás
Az este zárja
a kaput, sötétedik
a zöld. Tea páráll.
Emlék
Az ég visszatér.
Halk fénnyel csukódik a
kapu, mint virág.
Temetőben
Fenyő sötétül.
Fátyolos alkonyat hull
alá madárral.
Holdfény
A hócsepp koppan
ibolyaszín ablakon,
hol ezüst-madár...
Virradat
Álom nyomában
a kiéhezett falkahad
hold-mezőre ér.
*
Haikuk
koratavasztól júniusig (2008)
(föld-levegő-fény-eső-madarak):
Tekintet
Tusrajz
a szürke
fényben, madár röptével
pontosan kimér.
Csipke, lebegés
Varjúraj
zuhan
felhőbe. Csipke remeg
galambokkal.
Becsukódik a fény
Üvegváza
a
levegő: virág bomlik,
földre alkonyul.
Eső után
Merülő
fényben
szárnyat bont a levegő,
üde földre száll.
Korareggel
Madárdal-tenger,
a levegő fái alatt
kanyarog az út.
Vihar után
Gesztenyefák
vár-
nak virágaik szőnyegén
ég-eső után.
Föllélegzés
Dús
zöldben lélek-
lélegzet, napsugárban
a szelíd gyíkok.
Házak mentén
Esett.
Süt a nap.
Színes falak sora fényt-
illatot rebbent.
Átváltozás
Friss
saláta-zöld
sercen. Pillangó szárnya
földben rohad el.
Esteledik
Macska
nyújtózik -
bőr alá bújik a szél:
jó hűvös futam.
Alkonyat
Fűtenger
partján
hempereg a nap: narancs-
zöld elpihenés.
*
(Falevél - pillanatok)
Egyedül
Lombmenedékből
kiszakítva, szélhídon
ring a falevél.
Bizonytalan
Égi
tekintet:
föld felé sodrodó fa-
levél köröz még.
Emlék
Szavak,jelek
közt
préselődő falevél:
megfoghatatlan.
Üdeség
A
bronz-avarból
ép falevelet mos ki
a tavasz. Tiszta.
*
Halott
Szemfedőcsipke
:
tökéletes tisztaság,
rebbenő holdfény.
Lélegzet
Mint
egy galamb ül
vállamra a harangszó.
Mindkettő elszáll.
Ragyogás
Konyhám
dísze a
teáscsésze, napkeltekor
fénnyel telik meg.
*
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 13. oldal:
Munkálkodás
A
tű hegyével
fűz fel homokszemeket:
időtlen gyöngysor.
Rejtőző idő
Homokóra
foly’,
nyomtalan nő a halom,
benne az idő.
Hol volt, hol nem volt
Fátyolozza
hold
fénye. Tündér lakhelye –
voltam odafönt.
Megmenekülve
Hordják
a hegyet.
Tükörbe merül a múlt –
Arcom a parton.
*
Benső hang
Az éj gyolcsot sző
szöszös holdfényből, a csend
kalimpál - megáll.
Várakozás
Nagy méltósággal
varjak szállnak le puhán.
Pólyában a tél.
*
Rikoltás
Meghasadt a fa -
Szirmokon szállt el isten
eszmélés előtt.
Lila
Mélységes honvágy
elmúlt tavaszok után -
Orgonavirág.
Törékeny
Az éjkék vázán
fehérporcelánrózsa
kicsorbult fénnyel.
Eső után
Szürkefényözön -
Hársfa szusszan, szélbe kap
az öröm - kórus.
Vágy
Árnyalakomon
testillat suhan végig
öreghárs alatt.
*
Megmér
A nap aranya
ujjaim közt kifolyik,
könnyű az este -
