« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Brassai
Ágnes (1948-)
haikui
Haikuk
Napút, 2008. április – X. évfolyam 3. szám, 26. oldal
Szép
orchidea
bontja vágytalan selymét.
Táncoslány libben.
*
Kong
a fagyott föld.
Reverendájában áll
egy éhes varjú.
*
Mézillatú
fa,
földre hullt tükörképed
sárga hamu már.
(hársfa)
*
A
csönd benne él,
hisz csaknem időtelen
spirál kövület.
(csiga)
*
sebzett
zöld dió
patakba hullt holdtestvér
ki veszi észre
*
Verébbegy
duzzad.
Világot sóváran nyel
mindig közelébb?
*
égkék
iringó
a semmi ölébe loholsz
hullám se ölel
*
süket
kakason
fehér selymek közt lüktet
a vakító tél
(hófajd)
Falevelek
Napút,
2009. március – XI. évfolyam 2. szám, 15. oldal
Tojásrügy pattan,
gyűrött kölyöklevelet
simogat a nap.
(tavasz)
Hol
csend a séta,
ott felhő, levél a rés,
melyen átlátok.
(meditáció)
Vízen
rezgő fűzfaág,
halk szélrajz, kecses
kalligráfia!
(vízparton)
Sóhajtásod,
sok
kis lepke, nimphalidé.
Zöld ágra fűzöm.
(szerelem)
Kusza
levélág,
öled bárhol fészek,
odarejtőzöm.
(madárbeszéd)
Pislog
az erdő,
fényes zöld ereszen
könnyét ereszti.
(esőben)
Diófaág
fáradt kis
hintákat lenget.
Őszi játszótér.
(diólevelek)
nyárfalevélen
pompás utazás pókom
halkan földet ér
(utazás)
Teste
az ünnep,
ezüst levéltövisig
őrzi a titkát.
(fenyő)
agg
tűlevelek ágyán
olykor sötét mesébe
lép a láb
(fenyő)
jámbor
falevél
hová viszi szél s patak
sajkád nesztelen
(titok)
Óriás
dajkád
elejtett, s eltűnsz
hangya hátán a kertben.
(leválás)
ingó
levélszárnyak,
fénylepkéid kutyám a
földön kergeti
(játék)
Hegy/haiku
Napút,
2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 10. oldal
A
hegy öle tűz,
megreped. Kínja izzó
fénykő-veríték.
*
Kőhegy,
belső osz-
lopod cseppjeit nem mért
idő pergeti.
*
Tájjá
fonódik
kósza virágillat és
a hegy magánya.
*
Ködfátyola
tüll,
lebben, zöld derű már a
kitakart tájon.
*
Hegytetőn
olykor
halk csillagbárkák kötnek
ki éjszakánként.
*
Hegyen
csúf vihar-
köpeny, púpos hátáról
lefolyik az ég.
