« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Vermuth Attila (1975-)
haikui
A palack (kor) szelleme (antológia), magánkiadás, Debrecen, 2011
Látomás III.
Rezgő szemhéjad:
fehér szirmok csókjai
holdsütötte fán
Viseletes
Lötyögő lomok –
kinyúlt pulóver rajtam
a használt remény
Éjem
Fekete égen,
magányosan: csonka hold.
Harapós a csend.
Személyes
Csukott szemű táj.
Szél sodorta haiku.
Eredő idő.
Ősz II.
Csöpörög a köd.
Szent Mihály lova legel
ablakom alatt.
Ősz IV.
Nyáladzó ökrök –
fejfákat cirógató
finom fonalak
Ősz V.
Hideg hírével
hallgató kavicsok közt
neszez egy levél
November
Égtakaró hull.
Halálba ölelkező
virágok hava.
Tél
Vijjogó varjak
vágta lég hósúlya: a
föld igézete
Vágy
Tengert álmodik
egy útszéli tócsa a
forróság előtt
Szerelem II.
Múzsára váró
habcsók-reményem után:
savanyúcukor
Szerelem III.
Határolt térben
egymásba fordult tükrök:
sötét végtelen
Neked
Csökkent értékű
papírmasé-sziklaszirt:
akciós élet
Mese
Választó vadak.
De kevés a vacsora!
Kacor, a király.
Cseresznyéskert
Meg-meghajolnak
az álomvirágú fák.
Fejszecsattogás.
* * *
Napút, 2012 /2.
Árnyjáték
De megnőttem én –
büszkélkedik egy kavics
a téli napon
Menedék
Rettentő a nap –
kavics-árnyékba búvik
egy pöttöm bogár
* * *
Napút, 2013 /2.
Bolyongva
Fakó víztükör.
Ködfojtotta derengés.
Elveszett a hold.
* * *
Napút, 2013 /7.
Egyszavasok
Rémbonbon.
*
Angyalcsülök.
*
Dérforrasztó.
*
Valcerbakancs.
*
Náthakolosszus.
*
Foltkatedrális.
*
Szikraszirt.
*
Csillagpúp.
* * *
Devolúció
Esztendők egén
születik a magasabb
rendű csönd: a csend
Megnyugvás
Az őszi levél
halálba hulló íve:
kedves zsákutca
Paranoia
Álló koporsót
akarok – nem dőlök be
már senkinek sem
Jótündér
Hagyj! Fáj a fejem.
Most egyszer sem kívánhatsz,
nemhogy háromszor!
Neked II.
Se herceg, se ló.
Csak szerelmes szamarad
vagyok, makacsul.
Kedvesem
Reám borulsz majd
örökös szerelemmel –
másfél méter föld
Vágy II.
Vonzó hidegség –
úgy vázámba tennélek
nyíló jégvirág
Sírfelirat
Nem hagyott hátra
semmit: még emlékét is
magával vitte
Szerelem IV.
Kezedben a kés.
Megfogadtam, akkor sem
vérzek el! Újra.
Konzerv
Mit is írhatna
egy laikus haikus?
Cseresznyevirág.
vörös október
valami eszme
aztán férfiruhagyár
manapság mese
Mesék után
Mindennek vége.
De visszaváltható-e
az üvegcipő?
Azért van fejlődés
A fiatalság
bolondság – az öregség
komplett őrület
Öröktelen
Derengő tél van.
Milyen volt szőkesége?
Már tudom: festett.
Ötvenes
Vastaps és acél
országa: határ(zár)a
(vörös) csillagos
Az, ami
A krumplileves
kádárkolbásszal is jó –
barakkos túlzás
Szabadstrand
Tükrén kotyog egy
kurta ember – kapása
lesz tán a tónak
Képtájam
Tengertelen part –
a naplemente egyre
mozdulatlanabb
Gomolyog az hajnal
A lólábkilók.
Emese ébredése
háromszíntelen.
Anyám
Hófehér sebek
világfelettisége –
belső feszület
Takarózz irodalomba!
Reszket a bokor.
Kihűl a semmi ága.
Reszket a lelkem.
Távolságbusz
Csendközlekedés.
Kibontott hajú angyal.
Helyközi álom.
Ophelia
Vadak közt szelíd
virág – víztükrön nyíló
holtember-ujjak
Távol
Nyakad ívében
meggyűlt csendre hasonlít
az emlékezet
jobban teljesít
kifeslett rég a
kárpit-medence – de van
nagyfanyarország
Mahler
Rézfúvósokat
küldeni a halálra.
Almacsutkaszív.
A haiku
Tomboló őrláng.
Beragadó gondolat.
Dal a hang mögött.
Szerelem XXXVIII.
Bárhogy szólítom:
halálnak halálával
élhetek tovább
* * *
ha csak a szépre
az is lehet rokkanás –
amputált idő
*
Szezontalanság –
kabáthideg mosolyod
nem növöm ki már
*
Próbaéletünk:
fényérzékeny madarak
háztetőcsókja
*
Letérdelt álmok.
Mindennapi áldozat.
Oltárkőfejtés
* * *
Napút, 2014/2.
Szakura
Melengető hó –
fehérlő fák ontotta
cseresznyepelyhek
Egyensúly
Ujjamon pehely –
hártyaszerelmet őriz
nyers lélegzeted
* * *
Napút, 2015/2.
Hajnalok hajnala
Véres tüskékkel
emelkedő napunk vagy
Isten taréja
Tarajos Goethe
Vihar és vágy közt
egy éji vándor dalol –
babértaréjjal
Újhullámos frizura
Tavaszi tóra
taréjokat fésül a
fodrászkodó szél
* * *
Napút, 2016/2.
Csiganyálvonal:
felcsillámló névjegy a
szétázott kertben
A legédesebb geometria
Amikor tested
és testem egy vonallá
redukálódik
Lekottázva
Az életzenét
Valaki zárt vonalak
közé rendezi
Kéz a kézben
Sugárutakká
forrnak össze az árva
életvonalak
Vágyam tárgya
Vonalaidba
kódolt rejtelmeidet
úgy leolvasnám
Összeköttetés
Vonalat húz egy
ereszkedő pókocska –
talán az égből
***
Napút, 2017/3.
Buzgalom
Szelíd anyóka
ujjaitól virágzik
egy rózsafüzér
Katedrális
Földöntúli fény
kévéit bontogató
rózsaablakok
A kihűlés virágai
egy hajléktalan
gázrózsákról álmodik
a kapualjban
***
