« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Deák László (1946-2009)
Október hava
Kortárs, 2004. november
Szürkekéken
napernyők sora.
Futnak cédulák a vizes homokon.
Zárt ajtó mögött vizesvödör.
*
Fénylő
sínek, mire mentek?
A résekben a kátrány megkeményedett.
Szakállába köhint
egy kivert kutya.
*
Tépett
szalagokkal forog a szél.
Rajzszögek a fénylő sóban.
Színén tollak ringanak.
*
Sovány
test, előredűl.
Valaki még hangosan énekel.
A bolyban mély csend honol.
*
Naptár
csattog a meszelt falon.
Fél hét, az autó megáll.
Hideg pincében hideg fémtokok.
*
Fémmorzsa
az asztallapon.
Villog a csodás Velence vize.
Felírta és kitörölte.
*
A
tágas szürkületben emberpár.
Feltépett dobozban kusza vezetékek.
Esőcske
volt, tócsákat vetett.
*
Négy
tányéron ételmaradék.
Négy cigarettát szívott el.
Rég voltunk együtt négyen.
*
Síremlékek
sorfala mellett.
Tömött villamos így, kora ősszel.
A portás végre leülhetett.
*
Üres
színpad, nézőtér.
Kutya ugrik az ázott padra.
Leszállt, de nem ment haza.
*
Álomszerű
színei a lombnak.
Bőgnek ködben a barmok.
Varjú kopog az ablaküvegen.
*
Nyikorogva
lódul a lift.
Kidőlt tej a szatyorban.
Fél éve még…! Mindegy.
*
Sapka,
esernyő a fogason.
Nézelődnek, kihajolva a rácson.
Itt nem változott semmi.
*
Oszlásnak
indult gyümölcsök.
Az ajtók kulcsra zárva.
Résnyi napfény üt a zongorára.
*
A
borostyán errefelé kiirthatatlan.
Felírta a nevet, hogy el ne felejtse.
Megjönnek
a csatakos virradatban.
*
Ágak
verik a leszakadt redőnyt.
Fekete az arca a kőszobroknak.
Gyertyát gyújtanék,
ha lenne erőm.
*
Nemrég
pompázott a csokor.
Vasalt ingek sorakoztak.
Ki-be jár az álmatlan álmodozó.
*
Ón-
és ezüsttálak tükre!
Ropog a kályhában az esti szó.
Idén talán, s talán
még jövőre.
*
Átmegy
a szemközti oldalra.
Beleolvasok az egykori noteszba.
Hosszú vörös sál,
vajon hová lettél?
*
A
rádió előtt, vezénylő pózban.
Teherautókon kipirult fegyveresek.
Tinta csorog
a tükrön és esővíz.
*
Vértanúk
napja, halott apa.
Szétszórt háborús bélyegek.
A fiók alján feketült indigók rejlenek.
1946. október 9-én születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 1965-ben. Még abban az évben behívtak katonának a határőrséghez, 1968-ban szereltem le. A Képzőművészeti Kiadónál helyezkedtem el mint dekoratőr, kiállításrendező, reklámos. 1969-től művészbarátaimmal megalakítottuk a No I elnevezésű képzőművész csoportot, kiállítások sora kezdődött ezzel. 1970-ben a Pannónia Rajzfilmstúdióba hívott munkatársnak a korszak egyik legeredetibb kísérletezője, Kovásznai György. Ekképp a továbbiakban több animációs film munkáiban működtem közre. 1980-ban Móricz Zsigmond ösztöndíjat kaptam, 1982-ben lettem irodalmi szerkesztő a Magvető Kiadóban. A rendszerváltás első évében vált ki a Magvetőből az Orpheusz Kiadó, amelynek mindmáig ügyvezetője vagyok. 1979 és 2006 között nyolc verseskötetem jelent meg (Magasles, 1979; A közös csapda, 1982; A gyarló esély, 1985; A változatlan hatalma, 1988; Az árvaság kora, 1994; Fojtatás, 2003; Emlékkönny, 2006.), ebből egy spanyol nyelvű válogatás. Kaptam az idők során IRAT-díjat, József Attila-díjat, Év Könyve-díjat, Füst Milán-díjat. Kritikai fogadtatásomra nem panaszkodhatom. Kétszer nősültem, két gyermekem van. Tíz éve özvegy vagyok.
