« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Hatvani
Dániel (1937-2006)
haikui
43 (Ál)haiku
Folyóiratban: 43 haiku (versfüzér), Forrás, 1985/11.
szám, 8-11. oldal
Kötetben: Kék őrület - Más kiadók és egyéb kutyapecérek által ki nem
adott versek,
Nap Alapítvány, Dunaharaszti, 1999, 38-48. oldal
1.
Végrendelkezés előtt
Tudatom
nem az enyém,
közérzetem is nemzeti vagyon.
Hamvamat bízzam hát a szélre?
2.
Érintés
Kezem
bejárja tested,
akár a bölcsek tekintete
a nemlét lidérces partjait.
3.
Útközben
Míg
markolom a volánt,
gyöngyházszegélyű utak
ágaznak ki körmeim alól.
4.
Kóbor tenyészet
Árkok,
tankcsapdák, bokrok,
dűlőút-parti hamuka
kivirágzó zöld epesav.
5.
Belső meteorológia
Ki
dörömböl koponyám boltozatán?
villámlanak az idegpályák,
lógnak rajtuk eső-virágok.
6.
Kozmikus ősz
Aranygránátok,
kukoricacsövek
elfeketedő útjaimon
spirálködöket robbantanak.
7.
Téli fák, vaskerítés mögött
Néma
rabszolgalányok a fák,
felékszerezve zúzmarával.
Ki gyújtja fel vasravert ölük?
8.
Talány
Csakis
a mindenségre tartozik:
én állok-e az ablakban,
netán létem egykori visszfénye.
9.
Plecsni
Miután
kilépett az isten
az űri párnázott kazettából...
Miféle rendjel alatt görbülünk?
10.
Fogamzás esőben
Esik,
esik, de nem ragyog.
Termékenyülve nehezülünk
párálló homály gyönyörében.
11.
Félrehúzódva
Falevél
árnyékában hevernék,
nehogy bárki is megtaláljon
s rámtukmálja a bölcsek kövét.
12.
Vén fák módjára
Nézem
vizek visszapillantó tükrében;
sikerült-e körülcsavarodnom önnön
tengelyemen százados viharokban.
13.
Törzsi komplexus
Félig
fekete, félig fehér -
én volnék-e vadak
föl nem fedezett istene?
14.
Farkasszájban
Kaput,
kerítést szél csattogtat.
Kitekintek az ordas reggelek
elnyűhetetlen fogsorából.
15.
Házkörüli allegória
Macska-köd,
kutya-eső -
vicsorogva tépik egymást
borzolt gerincű évszakok.
16.
Már ez is történelem
Felhők
mélyrepülésben
jégesőt gépfegyvereznek;
szivárvány: emlékműre koszorú.
17.
Félúton
Fölgyorsult
bolygóról
leszakadt rögök vagyunk -
mennyek és poklok között félúton.
18.
Remény
Fogamzó
éjszakák után
vetélő nappalok jönnek.
Mégis csak az este a legszebb.
19.
Két fal között
Fém
szétnyílt varratai közül
vér csorog, - rövid az útja
műszerfaltól a siratófalig.
20.
Boldogok vonulása
Jönnek
egyre a boldogok
a világ nyitott hasüregéből,
szájukon zsíros imákkal.
21.
Inter
Pokol
ha bebábozódik,
marad mind megfejtetlenebb
rostjaim útvesztői között.
22.
Relatív
Árnyékomba
ülhet az isten,
törpebokrok ösvényein
jegenye hogyha lehetnék.
23.
Szavak ha megfagynak
Szél
támad, egyre hidegebb -
kifoghatatlan immár
a szónokok vitorláiból.
24.
Az elmaradt közlés
Valamit
tán mondani készül:
fényleni kezd az egek szája,
de csak halottaink ásítoznak.
25.
Nosztalgia
Földből
kitépett csillagok
ezüstözik a messzeséget.
Halhatatlanság - szépüljek beléd!
26.
Önzés
Arcom
lenyomata megőrizhetetlen.
Fák kérge építi tovább.
Az erdő is csak önmagára gondol.
27.
Úttalan
Jóság
gránátjaival kövezett utak -
ezért sincs immár hová lépnem
az egyre hígabb éjszakában.
28.
Igavonó
Nem
táltoscsikó - igavonó,
ki istrángokat szaggat bennem
s jól tűri a sziszegő ostort.
29.
Légitámadás
Már
itt köröznek a magasban
az antennák segédcsapatai,
sorozatban lőnek sziszegő híreket.
30.
Istenek markában
Nincs
megváltó tavasz:
istenek markában morzsolódnak
a füvek gyökerétől tisztult rögök.
31.
Szélcsend
Hold
felé szálló almák kövülnek.
A mozdulatlan levegőben
nem piroslik át a gondolat.
32.
Egy tévé-adás ismétlésére
Mutogatnak
mérgező halakat...
Kik még nem láttuk az imádott déltengert,
már ne is kívánkozzunk oda többé.
33.
Fércelés
Kicsorbult
tű az értelem
szétszakadt szavaimat
mind hitványabbul férceli össze.
34.
Szigliget
Mint
nők haja fésülködés közben,
harangszó gördül le a hegyről,
de már összetörött tükör a tó.
35.
Dekódolhatatlan
Valami
előző életből
üzennek éjfélkor a csillagok,
csakhogy a jelek meg nem fejthetők.
36.
Vertarany
Ezen
a trágár, mocskos földön
vertaranyként csillogó bogyók
képében tör elő a dús remény.
37.
Aratás előtt
Búzapirulásban
pattogó mező,
pillantásomat szöcske legeli...
Járkálhatok majd végtelen tarlón.
38.
Első mennydörgés
Fürösztő
meleg esőben
meztelen végzetre ki gondol?
Csak az első mennydörgés után.
39.
A nyár fogságában
Villámlik
fényes kötelék,
zöld lángolásból sodort inda.
Béklyón zárak: virágok nyílnak.
40.
Elolvad
Léptek
a hóban, sétány kavicsán.
Holnapra elolvad a gondolat -
talpunk alatt ropog a semmi.
41.
Szívkamra
Fülelek
a föld üregei fölött.
Végleg elhalkulnak a felszálló sóhajok.
Csak a szívkamra kimeríthetetlen.
42.
A szellem hazai útja
Előbb
szellemek ülik körül az asztalt.
Később már csak az asztal kél táncra.
Végül szeszektől lángol a puszta sík.
43.
Don Quijote elgondolkodik
A
szél smafu. Kifigyeltem:
motorral pörgetik már a tákolmányt
s kést kötöznek a vitorlára.
