« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Hozánk
Krisztina (1973-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Fojtott
üvöltés
keserű a magányod
pokla menekülsz
Rothadó
almák
férgek tekeregnek az
élet romjain
Börtön
falai
között pillangók lesznek
az álomképek
A
percek íve
egybetartja a múló
széteső időt
Égnek
a könnyek
a szánnivaló lelkek
nyomora láttán
Négy haiku egy témára
Izzó
tekintet
elakadó lélegzet
robbanó vágyak
Repülő
gombok
az érintésed, mint a
parázs, úgy éget
Vad
marcangoló
csókok féktelen tüze
messze az ágyad
Ránduló
sikoly
és érezlek a végső
örvényben téged
Tavasz
Ébredő
hajnal
csal a fénylő természet
reményt hazudik
Nyár
Lángoló
égbolt
ájult forróság tompít
boldog kábulat
Ősz
A
rózsa vére
halkan csordogál, a föld
kéjesen issza
Tél
Jeges
fuvallat
dermedt madár a hóban
megfagy egyedül
Temetés
Végtelen
halmok
szétmálló göröngy hullik
ujjaim közül
Tor
A
gőzölgő vért
idétlenül vihogva
hiénák isszák
Magány
Egy
sziklán állok
mindenhol jéggé dermedt
fagyott hullámok
Út
Kiszáradt
békák
tátongó sebek, izzó
poros napsütés
Éjszaka
Kiürült
üveg
vánszorgó másodpercek
hajnali három
Zene
Álomszép
dallam
lehunyt szemmel hallgatom
keselyűk tépnek
Nappal
Éjsötét
szoba
lassan felizzó parázs
fájó lélegzet
Út
Felszálló
pára
fehéren izzó völgyek
elnémult sikoly
A
lépcsőfokok
koponyák sokasága
várnak valahol
Szétmálló
csontok
repeszek fúródnak egy
gondolat köré
Őrült
iránytű
cél és értelem nélkül
mindig másfelé
Pillanatkép
Kínzó
ébredés
után vak koldus a vágy:
szánalmas alak
Keselyűszárnyon
visszatérő
álomkép
marcangolta szét
a
tél illatát
tárt ablakon beömlő
jégkristály sóhaj.
Olvadt-ezüst
hold
fénye fest pillanatba
tízpercnyi magányt.
Vég
Kopog
az eső
saját hamvába fulladt
a főnixmadár
Remény
Döglött
béka; rúgd
vissza a tóba hátha
még életre kel
Csendélet
Hulló
hópelyhek
kristályszép ragyogás a
csatornatetőn
Szüret
Meggyszemek
a fán:
mind keserűvé szárad
vagy leszakítják
BUÉK
Mindjárt
éjfél van
girhes kutya tomporán
vidám bolhatánc
Remény
Holtvágányról
a
Helyi Érdekű Vasút
azonnal indul
Másnap
Ugyanaz
a szem
látja másnak a hegyet
ébredés után
Szürkület
Gömbbe
zárt alkony
Rémület rajzol árnyat
a házfalakra
Tájkép
Szivárvány
lebeg
a szántóföld felett
jégeső tarolt
SzössZENet
Végre.
Jég reped.
Magyar (h)ajkú Zen-dülés.
Lázad a tavasz.