« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kosnás-Löwenberger
Roland (1951-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Madárszarta magból,
nőtt egy tölgyfa.
Most, árnyéka alatt könnyítek.
Fehér
blúzocska alatt,
ágaskodó mellbimbók.
Leolvadt a hűtőm...
Nekem
mindegy,
virág-szirmok vagy hó-pelyhek.
Hadd hulljanak.
Egyik
nőtől ki
a másikhoz be.
Csak egyszer hazatalálj.
Kék
égbolt alatt,
zöld füvön fekszel.
Alább, még ne!
Hazájából
távozó embernek,
feje is, lába is
ólomból.
Rohanó,
csobogó patakba
ugrik fejest
egy toboz.
Most
lehet barátkozni.
Csak fogad fehérjét,
ne mutogasd.
Célzom
a szarvast.
Csak fú a szél,
vagy a halál leheletét érzem?
Sűrűn,
ferdén esik a hó.
Szárnyai között
röpül egy holló.
Kapzsi
vagyok,
mert két markom
csordultig hópelyhekkel.
Itt
valamikor
egy park volt, fákkal.
Amputálták.
Nem
találom helyem,
rossz ízű a kávém,
ferde a kép a falon.
A
vihar már tova,
de kertemben bóklászik
a nedves föld illata.
Kezem,
szám, szemem
emlékszik testedre.
Csak a szívem üres.
Katarzis
Minden
gondom,
hirtelen tovaszállt
egy hulló csillaggal.
