« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Mészöly
Miklós (1921-2001)
haiku-szerű versei
Tél
A
ködben madárhang, mint korcsolyák éle távol –
fönt ágak rácsozata, támasztalanul.
Jéghártya pattan.
Kifagyott nyomokba lépnek, visszafelé.
Sorok a lövészárokból
Tétova
az is, aminek lenni muszáj
Így nézzük egymást
Megejtő létszünet
Kimondhatatlan
Egy fa önmagában – a törzse! A hajlásszöge a földhöz!
Feszítsd a törzshöz a törzsedet.
Például
…ahogy
egy szék elindul,
előbb a négy lábát váltogatja,
aztán csak hármat,
kettőt
majd azt se –
azóta itt áll…
Embléma
Sortűz! ..........Madárraj!........ Legendák!
Nem bosszú; más
Aztán
rándítok a vállon, ugye –
Legalább vegye sorsának,
hogy én döglöttem bele
Tisztességgel szólván
Nos,
rabként,
ha szabadságra ítéllek benneteket –
akár kezet is foghatunk
Mese
Egy
isten a keresztútnál,
batyu a hátán
ujjai közt pénzt pörget
feldobja, lehajol
..................................................megnézi
a porban
Oraculum
Hány
csodálatos lepke!
Pontosan ugyanannyi nyű.
Emel s ledob a hullám
a sebezhetetlen színtértől távol.
Jelentés
A
két szívkamrában az egerek
berendezkedtek a téli alvásra.
Tépik, gyűjtik, amit találnak.
Építjük az odút.
Ugyanaz
A
ferdén falnak támasztott seprűben is
ugyanaz, ugyanaz a megrokkantság
– s a madarak egyre közelebbről elérhetetlenek
Négy sor Vörösmartyra
Nyűvek
országútján terített
szemfedő az ég;
emeli vihar, ejti szélcsend,
foncsor nézi tükörben magát
