« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Laki
György
haikui
Kéziratként
a szerzőtől
Tavasz
Jön már a tavasz.
Kis üde virágokat
hoz-e nekem is?
Rőt
kígyó siklik
a fű között. Megcsendül
egy harangvirág.
Nyár
Tarlóégetés:
rőt gabonaszárakat
mind felperzseli.
Egy
kicsi bogár,
falevél, nyíló virág:
mind megcsodálom.
Kis
patak csobog
vígan a hegyoldalon:
Partján pihenek.
Nyári
melegben
napfénytől hunyorogva
szemedbe nézek.
Villám, mennydörgés.
Hangja a hegyoldalból
visszaverődik
Szorgos
kis méhek
illatos virágokból
mézet gyűjtenek.
Hajnali
harmat:
lemossa a világot,
aztán felszárad.
Ősz
Szitáló eső.
Nem is ég már, csak füstöl
az avarkupac.
Vége
a nyárnak.
Reggelenként már látszik
a leheletem.
Szürke
esőben
mos össze várat s folyót
a rajnai ősz.
Gondolataim,
a vonuló vadludak,
messzire szállnak.
Reggeli köd száll
az erdő fái közül.
Esett az éjjel.
Bánatos
eső
hull lehajtott fejemre;
könnyemmel vegyül.
Tél
Hideg magányban
egy csésze forró tea
át nem melegít.
A
háztetőre
kémény-árnyékot rajzol
az olvadó dér.
Fagyott
szántásról
felröppennek a varjak,
s itthagynak engem.
Hideg
téli szél
szívem dobbanásait
megdermesztheti.
Egyéb
Tusba márthatom,
mégsem rajzol ma semmit
bambusz-ecsetem.
Hóborította
hegycsúcs tükröződik a
tengerszem vizén.
Magas
szilfa áll
büszkén a domb tetején.
Fenséges magány.
Kis
pók szőtt hálót
ablakom keretébe
ezüst szálakkal.
GO-játékosok
ülnek a tábla mellett
és gondolkoznak.
Egy
lehetőség.
Ha kihagyom: elszáll, mint
füstölő-illat.
Üres
a fejem.
Kihulltak belőle mind
a gondolatok.
Új
lakásomba
beragyog a telihold.
Régi ismerős.