« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pethő
László (1944-)
haikui
Nyolcvanhárom
haiku
Közeledvén a feltámadáshoz : válogatott versek, [Magánkiad.], Veszprém,
1993, 49-62. oldal
E
tágulásban
miért csak a felhőkig
tart a boltozat?
*
S
a felröppenő
porból születik meg a
jelzett ráadás...
*
Akikért
szól: a-
kár érchangon koppanó
néma üresség.
*
Közeledvén
a
feltámadáshoz -: élő
ünneppé válunk.
*
Kívülről
az aj-
tód is cifra s árvízkor
majd mint a tutaj.
*
Elhagyatnak
majd
a városok - erdőkbe
költözik a rét...
*
Látható:
a fa-
rizeusok ott "vagynak"
a zászlók alatt.
*
Elszólta
magát
a cserebogár még nem
lesz igazi nyár.
*
Levedlik
arcod
kékes-zöld maszkja ó, vi-
lágom virága...
*
Bizony
verébnyi
éveink elcsipognak
körmös idő van.
*
Isten
székén nem
férnek el már a levi-
tézlett császárok.
*
Ezt
a táncot ad-
dig járom míg betűi-
met "elherdálom"...
*
Vonuláskor
ők
jobbra, balra s én közé-
pen maradok.
*
Elmaradt
a szín-
mű, utcára tódultak
a székek - ősz van.
*
Talpig
várako-
zásban: állig fogságban
rejtőzöm benned.
*
Befelé
a me-
nekülés mintha katlan
omladozó ház.
*
A
rettegések
kereszttüzében a szót-
lanság is érdem?
*
A
lótás - futás
a keresztül-kasul, és
elporlad a láng.
*
Ez
a benti ha-
vazás, és a farkasok
marcangolása.
*
Gyöngysor
időben
harmat hull a földről ma-
gasodó égbe...
*
Letérdelt
a sző-
lő, a fű vizében á-
zott - sárgult az ég.
*
Másodszor
virág-
zó gesztenye a tér; s az
ész kalitkája?
*
Sárral
dobáltak -
és a fal magasodott
nem voltam otthon.
*
Hol
van a haza?
íme: a hadak útján
egy bokor alatt.
*
Tavaszodón
itt
ott felröppenő dallam
rügyező évek...
*
Zöldülő
leve-
lekből, száradó gallyak-
ból csordul vérem.
*
Ezt
a reggelt is
korommal festették, per-
nye hull fejemre.
*
Ültetés
ide-
je lesz, s a gyomirtásé
majd a kaszálás...
*
Sorok
között el-
vesztődnek szavaink: gon-
dolatjel marad...
*
Anyja
szavát a
gyermek sem érti ha meg-
szólal a tévé.
*
Ellenőrizték
-:
bírom-e a terhet, sejt-
jeim a vermet...
*
A
szédülés - a
sehova tartozás ko-
cogtat holnapig.
*
Hóvirágról
- hó-
virágra, ajkadról rám
a tavasz árad.
*
Mikor
a fehér
papír előtt -: akár az
ítélőszéknél.
*
Átvonultak
a
felhők szobámon és vil-
lámlani kezdtem.
*
Száraz
az évszak:
száraz, így kardnyelők közt
a múzsa hallgat.
*
Ezt
a telet most
már lapáttal is átdob-
hatjuk a résen...
*
Feltűnnek
a hi-
énák s szétszóródnak a
hajnali kékben.
*
Mondhatni:
te is
elbúcsúztál a fáktól
fűtől, madártól...
*
Emlékezünk
már
a kegyelemre akár
az elítéltek.
*
Hűvösödik
ke-
zem s fejedre hajtom e
sátort -: egemet.
*
Naptárról:
évek
szóródnak a napok, szét-
rágnak a férgek...
*
Szóból
ért az em-
ber, és a virágok már
már kókadoznak.
*
Azt
én nem kívá-
nom hogy általam légy ha
nem teheted már.
*
Felzúg
a laská-
nyi tömeg: éljen az é-
kezet és a pont -
*
Ma
ébredéskor:
tekinteteddel - látszat?
vagy csak a világ...
*
Vadszőlő
a há-
zak falán, ez a nyár itt
is kitelel már.
*
Mondják:
hegyek kö-
zött bátrabb vagy, és mi lesz
a fenyőfákkal?
*
Személy
szerint kit,
kiket ugrasszak a víz-
be - lesz-e miért?
*
Napok
óta -: nap-
ok, és csak felgöngyölve
és csak hétrét nyolc...
*
Mióta
elmen-
tél nincs 'hon csak a seprű
s a szemétlapát.
*
Az
indián ősz-
ben e fogyó nemzet már
feléledőben...
*
Szóra
bírtam a
széllel jövő vigyázó-
kat -: harangokat.
*
Láthatod
Uram
elfeledtük a topor-
zékoló vigaszt.
*
Legnehezebb
a
bentről fölfelé törek-
vő kimozdulás -
*
Bizony
számtalan
"(h)ősi" halottja lesz en-
nek a századnak...
*
Befejeztük
az
égi porban a csoszo-
gást - fényesedünk?
*
S
elindulsz fegyver
nélkül a hegynek fel: lám
a szélmalomhoz.
*
Már
nem - nem oda
kell jutni ahol még a
kutyák ugatnak...
*
Ezt
a tavaszt kár
felfüstölni, hisz hull a
vér rezzenetlen.
*
Hétköznapok
lesz-
nek az ünnepek ha for-
rósodik a nyár?
*
Aki
nem vigyáz-
za múltját tékozolja
mindennapjait.
*
Győztes
forradal-
mak parazsában hamu-
ban sült pogácsa...(?)
*
Ebben
a fényes
sötétedésben mintha
bennem ragyognál.
*
Szorgoskodik
gyom-
rom, csak a ditirambus
emészthetetlen.
*
Végül
a költők
hazatérnek: délről é-
szak felé húznak...
*
Tudjuk
most már
hogy kik voltak "árulkodók"
ezer... negyvennyolcban.
*
Eldőlt
az árboc -
a hajó már zátonyon: cá-
pák leskelődnek.
*
Tenyeredben
van
világtérképem, óvd meg
virágaimat.
*
Felgöngyölt
ide-
geim megedződtek már
az éjszakákban.
*
Szerencsés
napok
kezdetén a vak tyúk is
kapirgálni megy?
*
Ólommérgezés-
ben pusztul ez a civi-
lizáció is...?
*
Rámbízva
éjjel
nappal e tékozló os-
tor (csattogtatás)
*
Döntöttem:
kivo-
nulok a versből; s akár
egy fekete lyuk...
*
Önjogulag
a-
ma napon: felveszem bok-
rétás kalapom.
*
Az
üvöltés ma-
rad, s íme: léptünk az a-
nyaföldön rügyez.
*
Szalmaláng
- esték
tábotűznél kihuny-
nak a csillagok.
*
Ha
mégis mozog
a Föld: hol van az űrbé-
li végállomás?
*
És
barátaink
bőrüket eladván ca-
fatokban lógnak.
*
Számottevően
-
és feledékenyen áll,
megállt az óra...
*
Dermesztő
ez a
kánikulában enyé-
sző papírhalmaz.
*
Rókalyukból
ró-
kalyukba: bújik a fény
lappang titokban.
Sírfelirat
Most
már ítélhet-
tek nem vagyok hajlandó
védekezni sem...
*
Októberi
áhítat
Magyar
Napló, 2003. október
Rogyásig
a táj
Malaszttal és dühödt ra-
gyogással - vérrel
akárha
őszi
rozsda szállna levélről
levélre - égbe
míg
lassan fegyver
nélkül lőhetnek rád is
felhők antennák
hada
ropog s az
októberi áhítat
szívedben landol
bár
koronátlan
a táj, esernyőként jó
a lyukas zászló...
