«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Zsávolya Zoltán: A szűkített
blende intenzitása (Bekezdések a haikuról)
Zsávolya
Zoltán (1968-)
MINTÁK A HAIKU-LÁNCOLATBÓL
Új
Symposion, 1991/1-2, 13. oldal
I/1
Ó, tágas utca!
Átver tavaszi eső.
Virágok úsznak.
I/2
Országnyi ember
krémmel keni be magát:
Fabulónia.
I/3
Kisleány – látja –
sudár nádszál meghajlik –
a szélbe lépve.
I/4
Égbe mártott fák:
növésük lefele tart.
(Lombjuk föld alatt.)
II/1
Rézbőrű álma:
lázban úszik fenn a hold. –
Betegség, ragály.
II/2
Álmában halott
fiát látja az anya.
Inge fehérlik.
III/1
Sötét falakból
szobát zár köréd az éj.
Napi koporsód.
III/2
Szemrés az éjfél
hullámzó, hideg falán.
Behavaz fénnyel.
IV/1
Gondolatok raj-
zanak szeretőd körül:
Izzó sugárzás.
IV/2
Gondolat hurka
kerít valóság-halat. –
Emléke marad.
IV/3
Szétnyílik újra
(emlék), ami összezárt. –
Harapófogó.
V/1
Vakon a lélek
tükörbe mártja arcát;
megvillan: "láttam!".
V/2
Csönd nyitja száját,
s csukja is be azonnal:
szótlan haiku.
VI/1
fenn a magasban
honnan a víz lezuhan
ott várlak – soha
VI/2
lőtt seb – zuhanok
vörös a hajnal sebe
folyó nincs sehol
VI/3
Most azt kérdezed
folyó vize hová visz?
orgonahang szól
VI/4
a torkolatnál
találkozunk-e még mondd?
– ne kérdezd (:) soha
