« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Szabó
Imre
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Ecsetheggyel
Minden vers csoda,
egyetlen, szorongtató:
lesz-e folytatás?
*
Lánynak kiabálsz,
asszonyodként szól vissza:
hamva parázsnak.
*
Elfogyott a hold,
nagyra nőtt az éjszaka:
lángolj, csillagom!
*
Átüt a magány,
éjfélóra, kondulok.
Remeg magában.
*
Arca
hamvas volt,
mikor még úgy parázslott,
most hamu, hamu...
*
Belőlem keltél
fel azon a reggelen,
most pörölsz velem.
*
Szíved szólt hozzám,
friss harmat volt, tündérség.
Fogy a szív, nő a
száj.
Szedókák
Két jó karoddal
kapaszkodsz az időben,
múltban és jövendőben.
Tenyered
nyitva.
Az egyik folyton telik,
a másik üresedik.
*
Zsibongó
lélek!
Megállsz a jeles kőnél,
megállsz a kő-időnél.
S mint jó motoros,
szíved
közben ráfeszül
ívben a robogásra.
