« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Sajó
László (1956-)
haikui
33 HAIKU
a "FÖLDÖN
VONULÓ FELHŐK" c. kötetből
Századvég Kiadó, Budapest, 1994
a méhtelepen
rozsdás szög átütöttem
krisztus tenyerét
*
patkány mar
belém
behegedt harapása
dobog a szívem
*
elfordulásod
fuvallatától borzong
fiókatetem
*
a rózsabogár
csak a rózsát s illatát
tűri trónjánál
*
halott gyümölcsös
hűlő testét a lekvárt
legyek belepik
*
rámnehezedik
súlyától megszabadult
árnya a kőnek
*
lábamnál lehullt
levél – surranó patkány-
pillanat rohan
*
amíg aludtam
pillarezgéstől csillant
a víz a kútban
*
az ablaküveg
arcommá dermed jeges
rémületében
*
az összeomlás
pillanatában a por
mennyezetig ér
*
sugarak zúzzák
koponyám kifúj a szél
szitál az eső
*
hát itt járt
csöndben
becsukta maga mögött
ajtónk a huzat
*
szférák zenéjét
légy kaparássza gyufás-
doboz-semmiben
*
napsivatagban
éjpiramisok között
ítéletidő
*
pillanattömbjét
lapozgatja az isten
szellő fujdogál
*
lehullt levelek
a középpontkupacban
összerezzenünk
*
nyomodban
vannak
riadtan körülnézel
hóvá menekülsz
*
rekkenő idő
középpont-hűvösében
semmi se rezdül
*
homokszemcsékben
kristályosodó léptek
süppedő idő
*
atomfúvásban
derengő fénynél árnyék-
világ imbolyog
*
ablakba zárt
légy
szabadon gombostűre
szélvédőnek száll
*
küszöbre kitett
csontjaim hideg széllel
szaglássza isten
*
hiányom szobrán
a szellő az utolsó
simítást végzi
*
aki a földnek
tartozik életében
lenn égnek fordul
*
ha halálos
csend
lesz ki veri föl legszebb
álmomból istent
*
örök sötétség
részecskéi kitépett
pillák fénylenek
*
ki idetéved
testén át hussannak ki
a denevérek
*
egy lépést
sem tesz
üregét tapogatja
önmaga nélkül
*
elsüllyedt
tenger
roncsa rozsdává roskadt
kiöntött lavór
*
isten veletek
hagyjatok felejteni
fekszem hegy mögé
*
le kell rágni
a
halat hogy a szálkát ki-
vegye belőle
*
kihunyt fény
körül
szívkamrákban a homály
ronygyai lógnak
*
koponyám krisztus
sírboltja varangy-agyam
őrzi üregét
222 HAIKU
a "FÉNYSZÖG"
c. kötetből
Osiris Kiadó, Budapest, 1995
SHAYO HAIKU-
KÖLTŐ ÉS TOLLRAJZOLÓ
ÉLETE MŰVE
*
nézem a papírt
írjak rajzoljak – jaj csak
néznem kellene
*
és a hetedik
napon megpihent és el-
felejtett mindent
*
hajszálereken
ereszkedik alá az
angyal csurom vér
*
inkubátorban
lélegzetfogytiglan egy
életbe zárva
*
újszülöttsírás
és utolsó lehelet
között lapozgat
*
rajzolgatom
az
árnyékok mozdulását
reménytelenül
*
jócselekedet
ujjaimon számolok
szótagszámokat
*
egyetlen hangya
vonul végig a földön
jegyezzétek meg
*
megint valami
bődületes bölcsesség
imígyen szóla
*
mily megkapóan
rajzoltam repülését
rabmadaraknak
*
mást nem tehetek
követ rúgok arrébb és
írom rajzolom
*
most itt
látod-e
a zöld szín különböző
árnyalatait
*
szárnyáról
tinta
csöpög a papírlapra
nem repül többé
*
ahonnan szellő
fujdogál a tó a táj
rezzenéstelen
*
a pillanatok
cserepeit elfújja
percemről a szél
*
anyám elvonszolt
az óvodába de meg-
szöktem onnan is
*
erdei sétán
én alakítom ki a
fényviszonyokat
*
csodák csodája
a levegőben megállt
rajzomon
a füst
*
elfutnék innen
ha nem tartana mindig
velem futásom
*
beprogrammozva
a felhőkarcolókban
mint gyúl a villany
*
falon támadó
árnyakból olvasom ki
igazi neved
*
föld: ormótlan
ég
a pocsolya mélyéről
föltápászkodik
*
nem szólongatnám
a sötétben hosszasan
ha tudnám nevét
*
elhagyott
tisztás
földönkívülieknek
leszállópálya
*
eltévedtem
át-
rajzoltatták velem az
óvodaudvart
*
itt egy haiku
volt de olvashatatlan
a kézírásom
*
mikor isten
azt
hiszi nem figyeljük úgy
tesz mint ki nincs is
*
ami mondható
rajz írás a papíron
fekete fehér
*
az uralkodó
széljárásra fényszögre
ki emlékszik már
*
szőlőszemekben
s köztük fény szűrődik – a
fürt nyirkos sötét
*
a világ
ami
éppen a fujdogáló
szélben (Petri György)
*
csillám a
vizen
a halvaszületettek
játszadozása
*
barlang tavába
öröktől
fogva hulló
vízcsepp ez a csend
*
elkészült
rajzom
mindenben hasonlít rá
csak szállni nem tud
*
arany árnyéka
tinta – papírra vetem
aztán a tűzbe
*
kihalt közértek
karácsony magányában
nem vagy egyedül
*
mit művelsz
mondta
mesterem a haiku
megcsúfolása
*
még mindig
van bőr
a képén a bölcs azért
tud mosolyogni
*
a barackfa
a
barackfa a barackfa
nem maradhat ki
*
már megint
mondtam
valami hülyeséget
hunyorog a bölcs
*
szép szemed
van meg-
emeltem ujjammal a
bugyi szegélyét
*
elkallódott
egy
haiku megtaláltam
most ideírom
*
egy évig tart
míg
megírom titokban az
adóbevallást
*
megmozdult
a fa
körül hiába járod
semmi se történt
*
jézus krisztuson
vizsgálja kísérleti
lényeit az isten
*
kérek tíz
deka
parizert szeletelve
köszönöm szépen
*
hozzád tapadva
dübörgő vízesés te
átnézek rajtad
*
bekötött szemmel
nyúlok a legközelebb
álló szivébe
*
legközelebb
egy
szálló madár begyére
rajzolok papírt
*
én tudom itt
nem
lesz világvége látva
ez már a hamu
*
fegyveres
férfi
nyomomban kutyája – így
vadászunk hárman
*
az óriáspók
a föld középpontjából
közelít felém
*
szia megjöttem
azt látom szia történt
valami semmi
*
az egészséges
alma szép lassan barna
magjához rohad
*
most a napsütés
most a napsütés most a
napsütés most a
*
köpök az özön-
vízbe – résztveszek az üdv-
történelemben
*
a kávét cukor
nélkül iszom aztán el-
szívok egy cigit
*
szorongást
zabál
a bennünk bujkáló bél-
féreg a halál
*
fogtam a gyerek
kezét nem engedte el
ő sem kavicsát
*
virágot szedtem
az őrület határán
poshadt a harmat
*
özönvíz után
ágról levetné magát
egy csepp – nem meri
*
a növekedés
előreláthatólag
folytatódni fog
*
barátaimmal
megvacsoráztam később
aludni tértem
*
újságjából
nem
pillant föl a halál a
temetőnél sem
*
vajon ezekkel
a hülye haikukkal
mit hallgatok el
*
szokásos esti
sétámról hazatérve
villanyt gyújtottam
*
lábam lavórban
hajam ragacsos fészek
életben vagyok
*
hant jelzi
útját
előlünk bújik belénk
a halálvakond
*
villámsújtotta
ember áll házam előtt
nem mer kopogni
*
füstöl a kémény
gondolj inkább arra itt
emberek élnek
*
halálfélelem
hajnalban arra ébredsz
rádesteledett
*
minden nap
írtam
egyet helyette újat
végül ez maradt
*
madaraimat
kitépve füzetemből
napba dobáltam
*
rajzoltam
füvet
virágot fát madarat
mi hiányzik még
*
hülyére a
nyál
vastagon rászáradt a
bölcsre mosolya
*
megfagyott
galamb
fölnyitott belsejében
melegszik kezem
*
mennyi madaram
mától kiirtásukat
vetem papírra
*
bölcs döntés
mondják
ha fejemmel igent vagy
nemet tikkelek
*
virágaimmal
kitapétázva szobám
elmenekülök
*
megdicsért
apám
ügyesen intézem a
temetéseket
*
bizony
mondom a
mester igazságával
jól átvert minket
*
az este hosszú
alkonyattal söpri föl
az árnyékokat
*
itt ülök saját
szobrom tanítványom bölcs
döntését várom
*
madaraimat
széttéptem azóta is
dobog a szivem
*
öt szótag
után
hét szótag következik
nem nevetséges
*
napvakított
fa
leveleivel árnya
után tapogat
*
csapzott pihéjű
több tonna vattacsomó
madártemető
*
ez itt a legszebb
hál'isten elfelejtett
haiku helye
*
keselyű köröz
nem tudja én csak madár-
ijesztő vagyok
*
fölfalja magát
kijáratát keresi
óriáskígyó
*
égen villanó
levél – ez a pillanat
megadatik még
*
közeledőben
a vipera lustán rám
emeli fejét
*
végtelen vonal
hangyasorbanállás a
szakadék előtt
*
beteges ahogy
haikuban beszélek
abbahagyom
*
nem elég hogy
mind-
ez megtörtént velem még
el is meséljem
*
fogvacogásom
ha meghallják kiűznek
koponyámból is
*
árnyékmozdulat
lassan az egész napot
besatírozom
*
madarak röpte
mi lesz ha túlélem a
zuhanást félek
*
az igazat
meg-
vallva attól rettegek
sosem lesz vége
*
csillám a
vizen
pillanattemetőben
feltámadás van
*
használat
előtt
felrázandó étkezés
után egy kanál
*
kiülök magam
elé nézem az évek
mint vonulnak el
*
ha kimondanám
az igazságot új bölcs
állna helyemre
*
ez van
magánál
nagyobb hazugságot még-
sem mondhat isten
*
tabula rasa
alján olvashatatlan
aláírásom
*
eddig jutottam
az örök hó határán
elvesztem nyomom
*
elüldögélek
véletlenek mintázta
csupasz gyékényen
*
megnézem magam
a folyóban mielőtt
messzire mennék
*
folyónál állok
nézem a vizet én már
messzire járok
*
a vadkacsák
jaj
semmi más a vadkacsák
hiányoznak majd
*
[A HAIKU ÁRNYÉKA]
[...]
ITT NYUGSZIK
SHAYO
2025–
KÖLTŐ RAJZOLÓ
*
utolsókat
rúg
isten lehelletétől
fölfordult hangya
*
megteremté
a
földet – rögöt dobott a
semmi gödrébe
*
felhőm árnyéka
ebben a pillanatban
ér fölém csend lett
*
ilyen szépnek
mint
a halálpillanatban
nem láttam kertem
*
állam leesik
szemem tágra nyílik
szám tátva marad
*
a beáramló
sötétnek jut hely – összébb
húzódik szivem
*
a sötétnek
is
a sarkába húzódva
némán szűkölök
*
ne szemem
– kezem
fogjátok le nehogy kárt
tegyek magamban
*
a túl közeli
hozzámtartozók érzik
csak a szagomat
*
isten ideges
ujjai dobolnak a
koporsón rögök
*
meghódítottál
büszkén kitűzheted rám
kereszted isten
*
a föltámadás
földmérője leszúrja
testem karóját
*
fekszem a
földben
isten térképén vagyok
magaslati pont
*
hova mentek
mért
hagytok itt nincs vége még
tart a halálom
*
lefekszünk
füvek
közt tisztán kivehetők
szünetjeleink
*
de jó is így
az
ég a fák a föld alatt
elheveredni
*
csupasz talpamon
nem érzem a hangyát csak
nevetek rajta
*
meztelen várok
földbe csapódó döglött
seregélyeket
*
fönnakadtam
a
horizont szögesdrótján
bűzlök a napon
*
mennyei hangzás
egymáshoz verődik a
húshentesáru
*
azonosít fel-
ismerhetetlenségig
roncsolt testeket
*
télre sírt
kapar
magának itthon maradt
költözőmadár
*
az ingoványban
sírok zsombékján félve
lépdel az angyal
*
elgázolt macska
száján kifordult belek
ennél szebb – halál
*
itt egy angyal
halt
szörnyet szárnycsapásai
szellő a fűben
*
megássa saját
elvezető árkát és
megpihen a test
*
gyakorlatoznak
jól van de mért épp rajtam
halottas hangyák
*
föltápászkodom
pocsolyámban még egyszer
megnézem magam
*
beástam magam
nyugodtan várom férgek
végső rohamát
*
lövészárkomban
vigyázz! pihenj! vezényel
oszolj! a halál
*
szörnyű még
itt sem
hagynak nyugton ezek a
rohadt bogarak
*
fűben támadó
szél – utolsó utáni
lélegzetvétel
*
sürög millió
élő állat ebben a
nagy rohadásban
*
otthagyva
csontom
keresésemre indul
húsom kutyája
*
nyelőcsövemen
gyomromból táplálkokzom
felélem magam
*
maradékaim
a földön a földben el-
kúszok magamtól
*
míg a barackfa
gyökeréig eljutok
engem rágnak le
*
ide nem süt
be
a nap tetőtől-talpig
árnyékban vagyok
*
csontom úszik
a
nagy folyón lélegzetért
kapaszkodj belém
*
körülárkolva
élősövény rohad rám
hullám mélyre csap
*
fortyogok
a ki-
törés lehetetlen a
föltámadásig
*
emésztőgödröm
kiszivattyúzza az isten
tiszta őrület
*
a mai felhő-
átvonulásból eső
nem szivárog le
*
halálig titkolt
bordáim csapdájában
vinnyoghat a szél
*
hibernálva
a
túlvilágra vermemben
nem engedek föl
*
a vándorpatkány
körülnéz lakmároz nem
sejti itt vagyok
*
lélegzet-lékek
a befagyott folyamon
zajlik az élet
*
maradékomat
neked hagyom meg isten
félek rádrohad
*
bokáig érek
tócsám mélyére ejtve
megállt az órám
*
fák kérge
alól
mennybe jutnak kibuggyant
gyomrom nedvei
*
az eső bever
koponyámba – lakatlan
házam égre néz
*
napot röptető
földbelábadt barackfa
gyökere rágcsál
*
a pokol bennem
fortyog erjed bűzlik ha
letakartok is
*
tócsámban
végre
szemügyre veheti jobb-
szemem balszemem
*
nyomom vész
mire
kiszabadulnak veszett
sintér kutyáid
*
ázalékomban
a világ színeiből
kevert sötétség
*
ma mikor olyan
szép kirándulóidő
van – most nem vagyok
*
szorongatom
a
földdel egyenlővé tett
ház kapukulcsát
*
nagy a nyüzsgés
nem
mondhatom hogy semmi sem
történik velem
*
a tanítványok
darabonként hordják szét
mesterük testét
*
a mélység
gyomor-
nedvei csörgedeznek
szép kirándulás
*
(József Attila)
ki a boldog halmokon
a hullafoltok
*
a barackfa
ki-
virágzik döglöttvarjú-
becsapódástól
*
keresztfám
körül-
táncolják óvodások
szép időm van ma
*
az égben ördög-
tüzek gyúlnak a földben
isten hidege
*
gödrömbe gurult
labda keresésére
indul egy gyerek
*
csörgedezem
friss
forrás a föld alatt hol
bukkanok fényre
*
friss vizű
forrás
földbe szivárog – ott állsz
tartod a markod
*
gyomromból
kígyó
forrás csörgedez elő
a fénytisztásra
*
vizenyőmön
fény
hatol át föld tüze vagy
égi derengés
*
a megvakított
üreg már ő maga is
fényre botorkál
*
kő alól fényre
bukkanó lélegzetét
páfrány legyezi
*
sötét zugban
meg-
fojtottam árnyékom ki-
lépek a fényre
*
tócsámban
színről
színre láthatja isten
végre önmagát
*
fa árnyékában
páfrány alatt kő ott áll
a fény kapuja
*
bűz nyirkos
sötét
van kimegyek kicsit a
friss levegőre
*
első s utolsó
lélegzet közé fagyott
páfrány a kőben
*
mielőtt fölkelt
még megigazította
testét a mélyben
*
leporolom
a
földet csontjaimról így
indulok tovább
*
búvópatakban
búvó patkányban búvó
pestis érkezem
*
az alagútban
amit fénynek hittél csak
csontok fehére
*
megperzselődve
látja saját halálát
lángot a lepke
*
kihunyt az
örök-
mécses a levegőtlen
föltámadásban
*
életem fölgyűlt
szemetét ördögszekér
görgeti tovább
*
készen a máglya
egyedül a levegő
nincs meg a tűzhöz
*
belémpetézte
a halál álcáját a
föltámadásnak
*
(Weöres-áthallás)
véremben kikelve mind
halott a lepke
*
a feltámadás
villanykapcsolójáért
tapogatózom
*
mozog bennem
a
lárva lepke készül a
föltámadásra
*
halállárvából
föltámad fényre lebeg
pillanatlepke
*
reccsenő ágak
csontok nyújtózkodnak a
föltámadásra
*
lárvától fölfalt
bábból kelve csapdos be-
zárva a lepke
*
a halál falán
át is hallom kopognak
a társak élünk
*
a föltámadás
börtönlázadását
a halál leveri
*
míg megy
odafönt,
megy-megy a délután? Van
(Nemes Nagy Ágnes)
*
baktériumok
lárvák férgek – a halál
utáni élet
*
a föltámadás
forgószele arcodba
vágja bűneink
*
üvöltenek
a
túlélők a pillanat
törtrésze alatt
*
üregeinkben
bujkál belőlünk él nem
jön elő soha
*
nincs föltámadás
isten csak tudnám minek
emésztem magam
*
madarak röpte
nagy szomorúságomban
nem látom ezt sem
*
fák hajladoznak
nagy szomorúságomban
nem látom ezt sem
*
síromon landol
egy papírrepülőgép
haikut hozott
*
hányadik tél
már
nem látszik meg lábnyomom
az első hóban
*
befejezte
a
kutatást isten senki
nincs a föld alatt
*
hóval esővel
napsütéssel az élet
bombázza sírom
*
az isten enyész-
állata osztódással
így szaporodom
*
napfoltos
levél
holdbéli tájra zörren
föld zuhog reá
*
hagyj békén
vándor
szedj málnát az életben
maradottaknak
*
nyomom gödrében
hangya fuldokol – levél
hull rá csönd van itt
*
A’sziszi, szentferenc haikui
letérdelek de
nem Előtted Uram csak
vizedből iszom
*
szeme hiúzé
futása őz a húsa
emberé ki az
*
csurran surran új
zaj van Uram honnan fúj
úgy az útra gally
*
ellenőriztem
embercsapdáimban nem
vergődik senki
*
vaddisznó? ember?
levélrésekben leső
Isten csörtet így
*
farönkön flakon
locsold a karácsonyfát
friss fenyőillat
*
Uram tiszta a
levegő előjöhetsz
az ember kihalt
*
fekélyes testem
elijeszt madarat s jaj
még a halált is
*
itt volt ág inog
nem látta senki szellő-
súlytól hó szakad
*
itt volt gally recseg
nem látta senki szellő-
súlytól dől a fa
*
vigyázz dől a fa
de engem nem érhet baj
tetején ülök
*
mint az állatok
a vadetetőhöz úgy
járulunk Eléd
így járulunk a
halálhoz lesből végzel
velünk vagy Uram
*
az összes fába
vésve ITT JÁRTAM ISTEN
mind ki kell vágni
*
majd engem is föl-
zabálnak fapatkányok
rohadt mókusok