« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Nyitrai
István (1959-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Még szerencse, hogy
megrepedtél! Kifolyhat
a szó belőled.
Rakuléleknek
is csak a máza reped
kézmeleg vízben?
[Més-záros
Istvánnak:]
szavak
vettettek
káosz-töredékké egy
kanonizált világban
Élő hangyaboly,
tisztes hangyalét. Kétlem,
hogy irigyelnél.
Égő szorongás,
izzasztó pánik figyel.
Szívkoszorúér.
*
Lelkemre
mutat
a tűm hegye, amikor
kérdőn bámulom.
Füst vagy gyógyszer,
egyre megy, ha már a való
világ a terhemre van.
Szét már szorongva
bontom mogorva gondok
álomképeit.
*
Óh,
Taj Mahal...
Jót tenne a sok kőnek
egy kis eleven zöld.
Izzadó Szellem
itatja át Mumbai
mocskos sikátorait.
Manikarnika
Ghat-ja sem hoz már üdvöt
Varanasiba.
*
Modern
világot
álmodni, mint törött ág?
Gyökértelenül?
*
Te
büszke lélek!
Hirdetsz napfényes jövőt?
Napfénytől vakon?
*
(apropó Richard Dawkins)
®evolúció?
A Minden-en kívül nincs
más. Egy-ek vagyunk.
Isten vagyunk.
A fa is, a kő is. Te is.
De ki az a Gén?
*
(2010 tavaszán)
Mindent
feloldó
víz. Házak, életek a
mocskos iszapban.
Nyirkos, ragacsos
tajték. Fulladozik a
határ. Május van.
*
(2010 decemberén)
Nyílt sebként a szűz
havon, gőzölgő mélység
köszönt: kotorék.
Sietős nyomok
a hóban. Túl hideg az
Élet odakint.
Áldott, Szent Advent!
Meggyötört fények egy ponty
véres szemében.
*
