« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Fecske Csaba
(1948-)
haikui
NÉGY ŐSZI
HAIKU
Lyukasóra,
2002/2. szám, 1. oldal
nem tudom
a szél
vagy a hársfalomb sír-e
oly keservesen
szemed
akár a
madárszárny-kavarta kék
szeptemberi ég
aszú
szőlőszem
napfényt habzsolva várom
hogy letépjenek
megannyi
vércsepp
pirosló csipkebogyók
kiszenved a nyár
*
ÖT
HAIKU
Új Ember, 2000. augusztus 6.
1.
a
csönd szívébe
döf a kelő nap fénye
rigódzik a kert
2.
időm
káváján
áthajolva bámulom
magam a mélyben
3.
mi
már nem vagyunk
csak te vagy és én vagyok
a seb a másikon
4.
leégett
bennem minden erdő
szavaim
pernye és hamu
5.
tűntöd
szélcsendje
ez egy tollpihében is
megkapaszkodhatsz
*
KAVICSOK
Élet és Irodalom, 2001, 46. sz.
Istenem
mennyivel
könnyebb
elviselni a mások
szenvedéseit
Hajnal
a
csönd szivébe
döfi sugarát a nap
rigódzik a kert
Tavasz
avart
égetek
a kertben a friss rügyek
mit sem sejtenek
Hűtlenek
te
nem én vagyok
én nem te vagy két hiány
pótolja egymást
*
Csönd
nyári
éjszaka
elolthatatlan csöndje
nyaldossa szívem
Aranykor
meztelen
holdas
nyári éj az ég könnyű
szappanbuborék
Gyík
mint
gyík a kövön
sütkérezik agyamon
emléked lustán
Kavics
hallgatag
kavics
kis patak s roppant tenger
keresi hangod
Börtön
koponyám
rideg
cellájában raboskodsz
életfogytiglan
Halhatatlanság
a
rigók vidám
füttyében élsz majd tovább
nyomorult féreg
Zöld
a
szél megnyitja
a becsukódott lombot
csak úgy dől a zöld
Az elveszett
hínáros
öröm
ránt magával a mélybe
belédfulladok
* *
Emlék
a
lepke elszállt
ki tudja hová ujjam
őrzi hímporát
Csillagos ég
mint
oszló tetem
férgei a csillagok
falják a semmit
Fény
gyertyafény
falja
a sötétséget ám az
éjszaka marad
A vakmerő
hólepte
bokron
pirosát próbálgatja
egy rózsabimbó
A teremtmény
magamból
vagyok
ez a lehető legtöbb
ami lehetek
Hűtlen
úgy
kelt át rajtam
száraz lábbal könnyedén
mint vízen a hold
* * *
TIZENKÉT
HAIKU
Ezredvég, XIV. évfolyam 5. szám - 2004. május
Imágó
másolat
vagyok
a kérdés csak az kinek
az arca rejt el
Élhetetlen
nélkülem
telik
az életem helyettem
fogok meghalni
Ami lehet
meglesz
majd minden
ami lehet gyűlik a
vesztenivaló
Az emlékező
lehunyom
szemem
legyél ahogy csak lehet
egy nemlétező
Költöző madár
szemem
elárvult
égboltjára karcolod
hiányod jelét
November
üres
szemgödör
madártalanul mered
rám az őszi ég
Rózsakert
bimbózó
rózsák
neszezése a kertben
kukucskál a hold
Reggel
az
éjszakából
csak egy holdfoszlány maradt
s árnyékommal én
Majd
eljön
az idő
hogy nem te következel
majd teutánad
Távol
Uram
tán nem is
látsz már oly kicsi vagyok
s te olyan távol
Sors
mások
sorsában
foszlottunk szét mint a füst
az őszi kertben
Félbemaradt történet
évek
izzadnak
ki magukból lecsöppensz
mire megtudnád.
*
Három
sóhaj
Új Forrás, 2004. 5. sz.
(Sötét)
sötét
van bennem
mint a kő belsejében
nincs hely a fénynek
(Sohamár)
sose
virrad meg
ez az idő visszája
színre nem kerül
(Nyárvég)
csak
nézem ahogy
kilopakodik a zöld
a levelekből
*
Mese
Jelölni
tűntömet, Versek 1975-2000,
Felső-Magyarország Kiadó, Szépírás Kiadó, Miskolc, Szolnok, 2002.
Lábnyom
a hóban
kusza tétova írás
testmeleg mese
*
Haikuk
Jelölni
tűntömet, Versek 1975-2000,
Felső-Magyarország Kiadó, Szépírás Kiadó, Miskolc, Szolnok, 2002.
Kisértetkastély
a
remény ez az
álnok lakáj nyújtja a
méregpoharat
Rejtező
nesztelen
surransz
tova agyvelőm meddő-
járataiban
Tél
havazik
mintha
egy barackos hullatná
temérdek szirmát
Eltakarva
nézek
utánad
mint
a becsukott ajtó
elrejt
a hátad
Menekülök
fogom
a kezed
vakét a vak zuhanunk
neked sincs szárnyad
Közös sors
ez
a te házad
is hát a dőlő falnak
feszitsd a vállad
Pohár
emlékeink
mint
pohár alján összegyűlt
teaüledék
Csillagos ég
kibuggyannak
a
csillagok a virrasztó
Isten könnyei
Nélküled
megcsillansz
bennem
mint esővíz az üres
meszesgödörben
*
HAT
HAIKU
Együtt - a Magyar Írószövetség kárpátaljai írócsoportjának folyóirata,
2006. VIII. évf. 4. szám, 28. oldal
(rózsa)
alávalóság
mennyi tövis védelmez
egyetlen rózsát
(kincs)
vak
szemed bánya
rejti a féltett kincset
a fény hiánya
(árnyék)
rőt
fényben állok
fakó árnyékom vagyok
a te hiányod
(mindig)
élesre
fen a
kéj a kín de mindig kicsorbulsz
valakin
(a távozó)
nézek
utánad
mint becsukódó ajtó
rejt el a hátad
(mese)
hol
voltam hol nem
veszendőbe vagy csak a
szomszédba mentem
*
Nehogy
Bárka, XVIII. évf. 2010/3. szám, 26. oldal
nem
lakja senki
jegesedő szívedet
arcod őszies
a
vízben már nem
is a tiédet látni
elmúlt mosolyod
a
kert fácskái
ledobták árnyékukat
szégyenlős sötét
elhagytam
magam
valahol vak reggelek
esendősége
a
bátortalan
körtefa neszezése
immár örökké
múlt
idő nehogy
odatévedj ahol az
avart égetik
Lásd
még!
Fecske Csaba: Hat haiku, Agria, 3. évfolyam 2. szám (2009. nyár) http://www.agriafolyoirat.hu/index.php?article_ID=7016
Fecske
Csaba: Három haiku. Új hevesi napló, Heves megyei irodalmi és közművelődési
folyóirat, Eger, 12. évf. (2002. márc.) 3. szám, 35. oldal
Fecske Csaba 1948-ban született a Borsod megyei Szögligeten. Gyermekkorában kezdett verselni, első írását tizennégy éves korában közölte a Szabad Föld című hetilap. Tizennyolc könyve – versek, gyermekversek, mesék – jelent meg, az első (Arcok holdudvara) a Magvető Kiadónál, a legutóbbi (Első életem) 2006-ban a Bíbor Kiadónál. Több irodalmi pályázat – Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költőverseny – díjazottja és a Szabó Lőrinc-díj, a Nívódíj, az Alkotói díj birtokosa. Jelenleg az Új Holnap Stúdió vezetője, pályakezdő fiatal irodalmárokkal foglalkozik.
