« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Rákos
Sándor (1921-1999)
VILLANÁSOK
Helyzetgyakorlat,
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1999
Látvány
égre
feszül mint sejtelem
sírnivalóan
testtelen
a
kékkel áttört hegygerinc
A vihar
egyetlen
fa lombjába gyötri
száz
meg száz verdeső madárszárny
rettenetét
„Reszket a bokor, mert…”
s
a névtelen pillanatok
mikor
madara elszállta után
egy
ideig még tovább reszket
Örökség
„családfám”
ágain – nem szégyen s nem érdem –
szent
rabbi s zsoltáros kálvinista rektor
csoda-e
még alig pelyhesedőt egykor
prófétasors
felé lökdösött a vérem
A hívás
elvékonyulva
mint az árnyék
merre
fülelget mire vár még
tán
arra hogy a Gazda sípja
naplenyugtával
haza hívja
Menetgyakorlat
bot
nélkül ha lépni botor
menten
önmagába botol
ha
meg bottal abba botlik –
lába
rossz tréfának ötlik
Köszönjem-e?
nemcsak
fogaimat tördelte ki
s
vérem tüzét oltotta el a kor
de
fájdalomdíjul valamikor
adott
is ezt-azt – köszönjem neki?
Húnyt szemmel
öreg
arcom égeti a szemed
ne
nézz rám mert megszégyenítesz
ha
velem beszélsz húnyt szemmel beszélj
hogy
ne kelljen lesütnöm az enyémet
Helyrajz
tér
ahol nincs téren kívül
lét
ahol nincs léten kívül
idő
ahol nincs időtlen
élsz
az okságnak szövetében
Kétsoros
bezárva
egyetlen időmbe
mint
borostyánba gyíkelődöm
Az érzékfölöttiről
érzékeim
érzékfölöttit
ujjböggyel
tapogatni készek
míg
étkül szánt testem fölött
köröz
a keselyű enyészet
Záróra
oltogatnak
már a teremben
egyre
több lámpa nem világol
részenként
húnyunk ki az Egésznek
bennünk
is égő tudatából
Végül
botlik
a nyelvem elakad
sikoltana
bennem a lélek
de
szómat ember hallja csak
hamunak
és pornak beszélek
