« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)
Fa Ede haikui (1. rész)
Fa Ede haikui (2. rész)

Vargovics József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)

 

Liszói Gyuricza József
(eredeti név: Vargovics József, 1935-)
haikui
(1. rész)
Kéziratként a szerzőtől

I.

(HAIKUK AZ ABLAKÜVEGEN)

a.
Vízcsepp haiku:
egy jégvirág megolvadt,
három sort kiált.

b.
Haiku-könycsepp:
képzelt arcon lefutó
három ágú kín.

c.
Fagyos hangulat
olvad három fénytisztán
mosolygó sorrá…

 

(ÁSATAG-ÚJ)

Egy csontváz-kürtös
vadkanfejű kürtjéből
HARC reccsen elő.

VERS: sárban lelt kürt.
Dúvad-szájából szelíd
dallamok szállnak…

 

(MEGNYUGVÁS)

Roncs ház, torz odu.
Mellette pénztől püffedt
luxus ordibál.

EZ márkás kocsin
suttyan. AZ rossz bakancsban
caplat, tántorog.

Holdkép: lefosztott
lényeg egy esőtócsán:
ÉGBOLTNYI DERŰ…

 

(KORUNK)

Géngyilkos korszak.
Kényszeres holocaust. -
Madárfütty, jégben.

Szakadék szélén
önnön tébolyára tör
a Megabolond?!…

 

(EGY ESTE NÉGY MOZZANATA)

Mi tűnhet múlttá? -
Percek kacatja mögött
hány ISZONY lapul?

"Boldog" alkonyat:
kedvpiros éggé terült
egy vad vesegörcs.

Színtáncos tűzcsepp
az ég. - Harmatként lebegsz
SEMMID drótszálán…

(Minden és Semmi
között nincs határvonal. -
Óda a gyászdal…)

 

(MOST)

Most szinte szél visz. -
Tornádók bömbölnek át
elméd tájain.

Most világháló
chat-szobájában játszol:
cyberludens vagy.

Most egy cyberszex
gyönyörillatot lop a
katasztrófákra…

 

(A PARKBAN)

Faragott szobor:
Mártír s Anyja. - Vérszínű
levél s közöny hull.

Sárga lombesőt
meditálsz. - Színjutalom
hóvihar előtt.

Fák közt egy golyós
népdalt nyafog: hazaszállsz
rég-volt faludba…

 

(ZAJ)

Csönd nélkül tengnek.
Valami mindig vartyog.
Médiamolyok!

Márkatülekvés
mordul éj s nap. - Füldugó
védi a LÍRÁT…

 

(TAVASZI ÉNEK)

Vakhit illata. -
"Nem lehet": ajtó csupán. -
Tavaszként áradsz.

Milliárd tárggyá
robbantam: látó szemek. -
Fényed mámorít.

 

(ÚT)

Törvénytáblákkal
törted a fejed - eszmélt.
Táblákat törsz most.

Ne írjon elő
törvényt isten, sem ember,
csak a Keresés!

ITT puszta van. Itt
kétségbeesés sarjad,
tüskés iszonyat.

OTT virágzás. Ott
névtelen erdő szökken:
szüntelen csoda…

 

(ÖNCSALÁS)

Hol már az "Egész"?!
Csíkja gumiként nyúlik. -
Mögötte Űr van.

Magadért morogsz,
mint Bárki? - Mocskos nyál vagy.
Kiköp a Szellem!

 

(NYÁR)

Halál zamata?! -
Ha elveszik a szádtól:
árnyékká száradsz.

Zene a dombhát:
gyökér virágban zeng föl. -
Mögötte sárcsönd.

Kék gyerekszem-ég. -
Porrá mált mosolyok
üzennek vele…

 

(UFONAUTÁK)

Testnedvük fakó.
Nem esznek. Gyomruk sincsen.
S nincs nemi szervük.

Nem rémek! - Csupán
bénító sugárral lőnek,
ha félsz és támadsz.

**

Ez UFÓK ege.
Hisz ránk figyelt - mindig - egy
gépi "túlvilág"...

 

(NOÉ-BÁRKA - MA)

"Fagyott Bárka" visz
létet az Egyetemes
Pusztuláson át.

Lesz majd, ki újra
alkot a DNS-ből
egy múltba-tűnt lényt?


Egy majdan-élő
Csupa-Agynak fontos lesz
a mi madarunk?


(Lábamnál kutyám.
Jó lenne halálon át
utazni vele!…)

 

(ILYENEK VAGYUNK)

Durva. Goromba.
Önző. Szimpla. - Csak saját
érzelmét érzi.

Szerető. Békés.
Jézus-türelmű. Érzi
amit más. - Hol van?!!!…

 

(MAGYARKODÓK)

1.
Modern komputer
kecskelábú asztalon. -
Sírjak? Röhögjek?

Hímes tányérok
a falon. - Krumplilevest
ilyenből ettek?!

Szépséges sajtár. -
Bort ez már sosem kóstol.
S még szomjat sem kelt!

2.
Miénk - hisz korsónk
habán, sokác az ingváll,
és tót a fejék!

A szarvassá vált
fiúk románból szöktek
Bartók-magyarrá.

(Folklór-fesztivál. -
Mímelni jó, hogy a múlt
még csak félhalott!…)

3.
Városbűz vádol. -
Slukkot hoz bogrács, butykos,
s mézeskalács-ló!

Apó faragta kedvét
tükör rámává. - Gépi
tárgyak közt mesél, mesél.
…Otthonos képzet:
eltűnt nép árnyéka ül
a gyalogszéken…

4.
Te csak utánzol.
Ő meg divaton hízik.
Az meg rongyot ráz.

Őt városi bűz
kergeti hajnalt szívni
népdal egéből.

(Könnyekig meghat,
hogy érző lények - voltunk.
S azzá válhatunk!)

 

(ŐSZI LOMBHULLÁS)

Szuperbombaként
falevél bombázza szét
bankár-kor dühét.

**

Óriásodik
a tücsök. - S prí-prí: csönddé
fullad a NET-zaj.

Vers-sóhaj röppen
egy vággyá-halt világért . -
Vasbetonba fúl.

 

(KORKÉP)

Prófétahiány. -
Fény-indigóktől csak a
sötétre láthatsz.

Félsz, hogy hibázhatsz. -
A szabály oda kövít,
ahonnan futnál.

Ami sehol sincs,
csak az vár százszorosan. -
Hiány gyúl tűzzé.

 

(TÁNC)

Hátán Nap, vagy Hold.
Furulyáz félőrülten. -
Fejében tánc döng.

Zene csönddé fúl.
Tánc őrli porrá a húst. -
Hát fújd a sípod!

 

(MÓZES)

Mózes visszatér.
Mohos, vén kőtáblát rak
a keresztútra.

Mózest vádolod? -
Elavult kőtábláit
ő törné össze!

Mózes az IDŐ. -
Istent s kőtáblát hoz
Benső Hegyéről.

 

(IRÓNIA)

Hogy jéghegykedhess
egy olvatag világban:
jól hűtött ég kell.

Néha napkodni
szottyanna kedved: légy zord,
süvíts magadra…

 

(NÉGY NYITÁS-CSUKÁS)

Most párhuzam lebeg a
kivirágzó sivatag
s aközött, akik voltunk?

"Hegyek csontjává
átkoztak: úgy szerettem . -
A kő nem felejt!"

Bölcsőtől sírkőig csak? -
Túl csekély tér és idő:
sárkányszájú sár nyel el.

Kilépsz a balladából.
Csak a múlt űzött bele! -
Süvít a kozmikus út…

 

HÁROM KÉRDÉS

(Istenhez)

Ó Mérhetetlen!
Mérhető Benned rezdül. -
Te meg Talány vagy?

(Verseidről)

Ezek csak mai,
lyukas szűrőkön áthullt
tört metaforák?

(Egy zeneszerzőhöz)

Valóban jól hallod már
a több oktávval feljebb
ujjongó-síró Kozmoszt?!…

 

(VALLOMÁS A HAIKURÓL)

Hokkudban üzen
Sövényházi Márta, vagy
a jó Tinódi?

Átlobban Ady
lángoló dühe egy hűs,
japáni maszkon?

Mímelt modorban
a gyanakvó szellem még
megkérdi: ki vagy?

…Hogy beletűnik
egész éned a tárgyba -
ha egy szirom száll!…

**

A ház macskája.
Egy rongydarabbal játszik. -
Nem ír haikut.

 

(A KOMMUNIZMUS KÍSÉRTETÉHEZ)

Őrült Kísértet.
Öltél-raboltál, most meg
orvul változol?

Őrült Kísértet.
Csóróból bankárt gyúrsz most:
torz kísértetet?!

Őrült Kísértet.
Csonterdők s becsapottak
átkát rághatod…

 

(TÉLI MEDITÁCIÓ)

Kérdés-választ jég
fedi. Recsegő léptek. -
Tagadás süvít.

Rigófütty-erdőt
markolnál a kép mögé. -
S csak kérgen kopogsz…

 

(KEZEK KÖZÖTT)

Egy sárrá mált kéz
oktat, betűt ír. - Egy meg
bordáid közt dúl.

Egy kéz feléd tart
a jövőből. Felé nyúlsz.
S szétporlik a Mancs…

 

(ARANY ŐSZ)

Virtuóz hangszín:
moll-hangnemben kavarog
alá a levél.

Aranysárga hét. -
Hatvan századot színezz,
Örök Pillanat!

Még egy szivárványt!
Vad hírek, rideg zápor. -
Esőzz, Irgalom!…

 

(KÖZÖNY ELLEN)

Hűvös adatok. -
Merre zihál az Élmény? -
Ó idő, időnk!

Kedvvé robban a
tény most. - Lábad tengerben,
s égben a fejed!…

 

(TAVASZ)

Egy lánymosoly tért
vissza. Ibolyák csöndje. -
No de semmi könny!…

A fülemüle
lényed bokrából fütyül
gyerekkori dalt.

Szélben nyírfaág.
Vetkező asszony keze. -
Tavasz-szédület!…

 

(DON QUIJOTE - MA IS ÍGY SZÓLNA SANCHÓHOZ)

Csak "Vannekijek"
s "Nincsnekijek": ennyit lát
két barom szemed.

Vén szamaradnál
alig okosabb: tipródsz
Nagy Eszméimen.

Kockáztatok, bár
óriás törhet össze
szélmalom-kézzel!…

 

(SZOBÁD)

Szakadó háló?
Szétcsorgó akvárium? -
A hal kint repül!

Halakért üvölt
a ház. - Tér s idő nyeli
ikráikat is…

 

(AZ ÚT)

A nézőtérre
göröngyfüggöny gördül. - S csak
bohócot látott.

Sárnak kölcsönzöl
szemet? - A Nagy Út tekint
magára vele!

Mért emberi sors,
ha magadba-nyelt éggel
porrá zsugorodsz?

Éneddé vált hat
eon. Vitáznak benned. -
Torz ricsaj-láda!…

 

(TÖPRENGÉS HOLDFÉNYBEN)

A te csontjaid
fordulnak ki a földből. -
Hogy fáj az idő!

Saját porodat
suhítod szél-lélekkel
önmagadon át.

Ősmozdulatot
egy új meg új szerepben
gúnnyal folytatod.

**

Ó Hold alatti zaj!
Ó holdporos emberlárma! -
Ó Hold-mögötti csend!…

 

(MÁSKÉNT - UGYANARRÓL)

Övék: párt, nemzet,
EU, pénz, szex, hatalom. -
Te meg ködöt nyelsz?!

Övék: párt, nemzet,
EU, pénz, szex, hatalom:
nyelik a ködöt!…

 

(KÉS)

Nagy, vaslakat-csönd
zárult az áhítatra. -
Torz arccal rohansz.

A Lét torkán kés! -
Föleszmélés felé fut
a vércsatorna?!

Kés vagyok - mondod -
a Közönybe döftek. - És
elvérzik a kés…

 

------------------ II. -------------------

(HAIKU)

Haiku-lencse
süríti gyújtó szóvá
gyászod-gyönyöröd.

Pár verssé vált gond
füstöl a virtuális
égbolt kékjéig.

 

(ŐSZI HAIKU-RAPSZÓDIA)

Erdőkön köd-füst.
Az út gombászni indul. -
Jóízű a lét.

Fekete Rózsa
kocsija koporsót visz.
Násznépé dudál.

Roncs gólyafészek.
Szomszéd ház üresen áll. -
Égboltnyi sóhaj.

**

Besüppedt síron
már nem lát túl a hit sem. -
Sárszag émelyít.

**

Egykedvű mosoly.
Az Én-feletti nem fél:
időtlen tanú…

 

(ŐSZI LÉGY)

Langy zugot, kihűlt
ég-föld helyett. - Túlélni
a tágas fagyot.

Döngni döglésig,
csöpp üvegtérben, hogy jó
e kis haladék…

 

(TÁRGYAK)

Jelkép-csehóból
életvágy rászegeként
botlottál elő.

Életvágy ragaszt
a tárgyakhoz. - Egy kicsit
otthon vagy megint.

**

Tárgyat lelkesít
- drámáid hátteréül -
Legbensőbb Valód.

Minden utcakő
szemként néz vissza rád. - Így
vallat a világ.

**

Múzeális tárgy. -
Mire is eszméltetne
aki beletűnt?

Vastestén átüt
a balladai vérzés:
egy-egy rozsdafolt.

 

(RENÉ CHAR)

Hogy is sejtenék:
a tárgy és a szem között
a Semmit űzik?

Igazi Lét csak
a költészet ágyékából
jöhet világra…

 

(TAVASZI FÉNYLOPÁS )

Kényszer-sötétben
keres kiolthatatlan
fényt, ki látni mer.

Összetört sorsok,
zsigerek hálójában. -
Őrködj, fájdalom!

Az első szirom
Remény Harcosának mond
tíz új parancsot.

Őrült gépvilág,
egy rigót élve hagytál:
ujjong a tavasz…

 

(EGY PARASZT-LUMPEN ősei nyelvén ÖNIRONIZÁL)

Az ki tegnap pór vala,
fölénk nőtt. Lakomáz már
passzusos úrseregvel.

Dehogy engednek téged
az tálnak közelében! -
Déded szavait hallád:

"Ne kévánj te urakval
egy tálból cseresznyézni,
magokval meglődöznek.

Bajodra ír az kocsma.
Csak ész tiltja az mámort. -
Vicced ott fülre talál."

 

(KÖD)

Köd lápja, tornya. -
Mit a szokvány mondana,
elfátyolozza.

Lenge körvonal
lebegteti a dombot,
mint érzést a dal.

Nem ködért ködöt! -
De tiszteled a Titkot,
s jó ürügy a köd.

De jó - néha - Köd,
ködfaló ködemberként,
a fátylad mögött!

Nap rabol ködöt.
Hatalmaskodik. Vad fény. -
Tűnsz hazányi köd…

 

(ÁPRILIS EGY KÖNYVTÁRBAN)

Szóvá fakadó sebek
terme. - Ablakon túl
színek szólnak - ellene.

Most, e megújulni gyáva
órán kínzó menedék
az öt eon könyvtára…

 

(APÓ SZARVASA)

Nyomorúsága
ellen faragta képpé
ünnepek csöndjét.

Fél évszázadig
rágta a szú. - Szarvasa
már szinte porzott.

Születést-halált
rohant túl szarvas-kedvvel. -
Hokkudban fut most…

 

(EGY NAP 2004-BEN)

Új kocsik. Amott
terror dúl. Itt szexbomba
robban! Sportsiker.

Szociológus vágtat:
dűreri lovas. Ellentrapp:
egy tökmodern galoppoz.

Lázálom-jövőn
divat még szörnyülködni.
(Úgysem tehetsz mást?!)

Van bűnöd? - Kiröhögöd.
De nem hogy múlttá alázd:
Kabaré-maffia-vicc!…

Beszélj Mucussal:
mért pikkel? Hurrikán öl.
Ma dögmeleg lesz.

Vesegörcs. Megint!
Mágikus póz sem segít. -
Zsiger nyög strófát…

 

(KÉT ASPEKTUS)

Létzajt a csönddel
hörbölöd s mámor tölt el:
csömörkeserű.

Édes halál ez:
több milliárd lét láza
éget legbelül…

 

(JUHÁSZ GYULA ÜRÜGYÉN)

Mikor Annára bámula,
így biztatá magát Gyula:
"Gyerünk Gyula, ne légy mulya!"

Bölcs-mulya maradt a Gyula.
Sóhajtó rét lett Annuka. -
Öncsalás a nagy líra…

 

(HÁROM TÜKÖR)

Ott csillagok, itt
az élők falják egymást. -
Torztükör-kozmosz!

Tükrön sebződsz át.
A tükör mögött tükrök,
és sebek sora.

Legpuhább tükör
ölel magába: színes
szép álomtavasz…

 

(EGY MAGYAR HÉROSZTRATOSZRA)

Megfojtott és hordóba zárt
asszonysoron ért "magasba".
Bartók-hírű horrormagyar:

Kiss Béla, az asszonygyilkos,
sokszerelmű, kis bádogos.
Nők hóhéra: "halhatatlan"…

 

(EGY KIS FUTUROLÓGIA)

A holdutakról
lekopik a hecc és a
hősiesség is.

A Mars közelibb
Lesz, mint Párizs Makótól. -
"Hol leszel már akkor?":

Húszmilliárdnyi
embertestben s szellemben. -
Sehol-Mindenhol!…

 

(FELTÁRULÁS)

A megrágottat
rágják tovább. Tudomány:
gőgös gittegylet.

Adat-díszben a
holt diszciplina. Merev
múmia vezet.

Tülekednek a
ködfúvók, fátyolszövők.
Köd s fátyol a Fény.

Krízisek tüze
világnyi fényt vet. Lát már,
aki látni mer.

 

(VÁLASZTÁS)

Megmért, címkézett
világból elég. - Mi van
más ajtók mögött?

Minden-Semmiben
tárgy, szemlélő és fény vagy:
élő rejtelem.

Éned helyén most
egy virágzó hárs van. - Lét:
lágy méhzümmögés.
Örök tánc sodor.
Tánccá váltál, mert járod. -
Az Öröm örül.

Ne tudd, merre mégy,
hogyan s hova érsz. - Túlon
túl a szabadság…

 

(UNOD)

Mocskos parki pad.
Kukából nyert vagyonán
vidul a koldus.

Hófehér jachton
pucér nőkkel élveleg
egy víg Megasztár.

Bableves "a csúcs"
itt. Ott luxusétterem
és szupermenű.

…Még hány évig kell
nézni kamera-szemmel
e torztükörbe?!...

 

(REGGELI FÉNY)

Berki istenkék
s tündértánc: ódon versre
bök a fény ujja.

Táj szava lenni,
melybe a jókedv hangja
már-már belefult!

Hallasz: létszomjas
szavak ideghálója
merült a nyárba.

 

(ILLYÉSHEZ)

Hiánylista-vers
TELJESSÉG fonákjával
teremtett vigaszt.

Újrakezdők, mi,
ismét homokra rakunk
házat és hazát!

Vigasz-panaszod
űrét pimasz hang tölti
s rendbontó ricsaj…

 

(IDŐUTAZÁS)

Pannon tó rég-volt partján
gumósfogú elefánt
csörtet a kőerdőből.

Pár luxusvilla-őslény
rád bőg, s erdőnyi kocsi
nyí, hörög: MEGKÖVÜLTÉL!…

 

(KÉPTÁRBAN)

Korunk satnyáit
gúnyoljuk, vagy fessünk föl
egy sosem-voltat?

Gúnyolódni mer
a jóság is, s szenvedést
szenvedély tagad…

 

(FAUSTI LENDÜLET)

A fészekmeleg
primitiv paradicsomból
rég kizuhantunk.

Izgalmas kaland:
édenért nyüzsgünk s pokol
perzseli szárnyunk…

 

(ORIGO)

Amit keresgélsz
eszméken, korokon át,
ott - a Kezdetnél.

Ki egész léttel
filozofál, mint egy fa,
azé az élet.

Nőhetsz, kiválhatsz,
mégsem vagy több, mint fénybe
hunyorgó állat!…

 

(TÉVÚTON)

A Nagy Boly eszét
bontottuk hangyaésszé.
S bambán tévelygünk.

Nézd: Sikerember! -
Pénzt, cuccot, rangot halmoz:
fiát fosztja ki.

Folyton fejlődünk:
egyre sikeresebben
ássuk a sírunk…

 

(BENSŐ HARC)

Gyávaság makog,
rettegő magyarázat
a Nagy Lét partján.

**

Mire félelmünk
a térkép-rajzzal kész lett,
mássá tűnt a táj.

**

Célod becsapott.
Félelem mérte utad.
Kényszerek űztek.

Vezércsillagot
te gyújts. S taposson ösvényt
egy új Keresés.

**

Rejtélyt rombolva,
géppé vált lét rohangál
Gaia zöld rétjén.

Hol a bizalmad?
Rücskös kétely páncélja
önmagadba zár.

**

Hogy fényre derítsd,
már fejest ugrasz a lét
Sötét Vizébe…

**

 

(2004 KARÁCSONY)

1. DE PROFUNDIS

Hitetlen hit volt.
Kongó szavaktól kábult
kérdés, felelet.

Dermesztő kételyt
robbant elő már minden
kis orrabukás!

2. SOLUS ERIS

Mámort feledve
indultál úttalanba. -
Csikorog a csend.

Bizalmat izzadsz:
valahol partra érsz majd,
vár egy Odatúl…

3. ORATIO

Kétely-szűrőn csak
torzképek villannak át:
növő szörnyvilág.

…Mindenségnyi Nap,
műveid sötétjéből
kelni lássalak!...

 

(KARÁCSONYI HAIKU)

Harangszó. Dombot
fényezne. Fordul, szürke
házakon kong át.

Ünnep ez? Mítoszt
ígér az érchang. De csak
Télapó topog.

Feldúlt egünkből
hó helyett savas eső
hull a holt hitre…

 

(KARÁCSONYFÁM)

Ágán díszként lóg
petárdák s varjak hangja. -
Fenyőm messze néz.

Fut a zajsüket
út. - Fagyos ág a szélben
haikut zörög…

 

(REMIX ÉS ÁLREMIX HAIKUK PILINSZKYRE -
kötetlen ritmusban)

Hideg szél, gizgaz, tűz és víz között
születik a nap,
akár egy bordal.

Kalandozol a tükörben.
Megdicsőülésed két szonett:
üzenet az üvegvárból.

**

Minden lélekzetvétel
tapasztalata: féregnek lenni mit jelent
az egyenes labirintusban.

Kétéltű szörny vagyok
a pokol hetedik körében. -
A többi KEGYELEM…

**

Bársonycsomó a költemény,
jóhír s zűrzavar,
egy akváriumban keringő szabadulás.

**

Halálod halálom:
háromszínű lobogó.
Te győzz le engem!…

**

Mégis nehéz - így -
vállon a teliholddal
az Omega felé!

Rongyaidban kitakarva érzed:
csillaghálóban hánykódunk,
bogárként szántjuk a sötétet…

**

Mire megjössz, más nem lesz
a téli ég alatt,
csak a szerelem torz sivataga.

**

KÓRKÉP és HATTYÚDAL
a VÉGKIFEJLET: levél
az ördög címére…

 

(TEHER)

Öt hüllőujjal
koppintasz VEB-szöveget. -
A tudás dúlt fel.

Szellemi cuccod
kozmikus teher. Lenyom. -
Vergődsz az úton.

Csak azt viszed el,
amit hoztál. - Köddé máll'
a Nagy Kulissza…

**

Szádból rögeszme:
százsebű Gaia s Krisztus
kiált az ŰRBE.

Körülrácsozódsz.
Rács az Én. Rács a kép, szó.
Rács a rettenet.

Sárga fény süvít.
Telihold, maga a vád:
"Mindenért felelsz!"…

**

Egy-két jó élet
mézként csorog. - Benzinlét:
lángban a többi…

**

Igazság? Erkölcs?
- Maffiák szövetsége
s harca. (Port hintsünk?!…)

Szörnyeké legyen
a Föld. - Rémtettektől
rettenjünk föl már!

Más-jövő-ízű
mérget rágsz. - Idők cukra
mocsokká erjedt…

 

(HAIKU-HUMOR)

Kocsija csúcs és bomba
a csajja. - S énje unott,
mint tiéd, míg bámulod.

"Holdként sóhajtozzak az
ön versében?" - mondja a nő.
"Én inkább szajha leszek!"

Pár percig Más Világ nyílt:
tréfák, s mámoruk? - Mindent
lenyelt a zaj s a közöny.

Gyanakvó szemeidre
tetted víg szemüvegük.
És látsz: a kín is nevet.

**

Gőgös kéglire
százhúsz évével röhög
egy vén vityilló.

 

(EGY FALURÓL-JÖTTRE)

Itt sok van: összeveszhetsz
egy-két hentessel, s nem kell
mócsingon tengned.

Itt, ha jól barátkozol,
nem fogsz a járdán hálni,
lesve az ingyenlevest…

 

(KLASSZIKUSOK)

Annyi fönségest
rángatunk szemét-szintre! -
Tisztul a szemét?!

Makacs sírkőként
a Nihilből kimered
pár konok szöveg…

 

(IDŐK)

Útjuk vonz, taszít? -
Érzés helyett csak mozgás:
tér- s idő-kaland.

Lásd: még kiválaszt
egy világnyi apróság -
s csak neked beszél…

 

(MULANDÓSÁG)

Ami elveszett
más formát nevet kap - s az,
mintha nem fájna.

Minden űrbe vesz.
Fény-álarc: sorsnál nagyobb
mosoly elrejti…

 

(SZEMÉTBEN)

Nagy szeméthegyet
hordok - bent. - Lapátolhat
nyápic HUMOROM.

"Tiszta" a terep.
Már csak nyakig ér a kosz,
s holdig a korom…

 

(TEREMTŐDÉS)

Papír fehérén
világűri csönd. - Pár szó
robban a térbe.

Minden előző világ
öröme-szenvedése
új kínná-gyönyörré gyúl…

 

(KARINTHY GÁBORHOZ)

Ez csentecsából lett még-csentecsább világ.
Fájdalomherceg, segíts, oszd meg velünk
a te röhögve-sírni késztő CSENTECSÁD…

 

(GAIA NYELVÉN)

Fák adnak formát
nagy csöndödnek s viharod
torz hangszerei.

Békéd hallja a
kavicson csörgetett szót. -
Így szólít Gaia.

*

Partra habzanak
egy kapzsi kor bűnei. -
Sirály, vers rikolt?!...

 

(GYÉMÁNTFÜRDŐ)

Ildi imádja
a kövek csillogását:
FÉNYORSZÁGBÓL jött.

Smaragd és zafír
békíti, fölkavarja:
otthon-fényt ragyog.

Gyémánt-derűt
akar! Fürödne benne.
(Mint én e versben!)

Óriás kádban
látom: gyémántban pancsol,
opálként nevet.

Vígan loccsantja
a kövek ékszerhabját. -
S elnyeli a FÉNY!…

 

(BULVÁRLAP)

Emberroncs mellett
félig lehúzott tangás
szupercsaj - gyönyörre bújt.

**

Kopár föld. Felhőt lopnak,
s perben a táj a tájjal. -
Majd fellegért is ölünk?!

 

(FELFORDULÁS)

Reklám-örömért bőg az
Elszabadult Gépezet. -
Gaia tornádót sikolt.

Már alig eszel. Kocsid
nincs. - Csak benső városod
épül a Seholsemben.

Majomkíváncsisággal
nem tiprod, túristaként,
a majmok menedékét!…

**

Őrültek vélnek
őrültnek. - "Igazuk" van:
az őrült téved.

Nyertél a lottón.
Szidtad az "önző majmot". -
S koldus maradtál...

 

(EGY BÖLCS-BOLOND - NEVETSÉGES? - MONDÁSAIBÓL)

Ha Krisztus (akkor) atom-
bombát hoz - JÓSÁG helyett,
már rég svábbogár lennénk.

*

Káromkodás küld oda,
honnan kibujtál: szüless
újjá (hogy csalj-lopj "velük"…)

*

Ezt-azt mondhatunk róla. -
Virul, vedlik, s túléli
kígyóságunk a kígyó…

*

Hányan pacsiztak tömeg-
gyilkossal. S hüllő-hálát
lihegtek! - Kín volt élni…

*

Átkozódj értünk
Angyalördög. Csak a te
gúnyimád segít.

*

Tornádó. - Apró lepke
lenge röptéből robbant? -
Hokkud (ön)vád-vihar lesz?!…

 

(VAS ISTVÁNHOZ)

Visszatér a vers,
s kivesz a "bers"? - Ej, a vers
bers-vers már, Mester!

 

(EGY YAHOO A YAHOOKRÓL)

Magyar jehu? Szláv?
Germán? - Eltorzult tükör-
képem: gyűlölöm!…

 

(A MÁSODIK TŰZGYÚJTÁSRA)

Te vagy Prometheusz,
a keselyű, s a kín is -
e túl nagy tűzgyujtásban.

Kezedből kiszabadult:
már mindent felfal a Láng. -
S te csak májadat téped…

*

Vezérrablók vezetnek.
Bűnözők szájából új
Kánaán méze csorog.

Holnapi luxus-lét? - Csak
KÖNNYÍTETT KATASZTRÓFÁT
ígérhet a Szeretet…

 

(ULTRAMODERN RÓMEÓ ÉS JÚLIA)

Nincs félreértés!
Kijelzőn olvassák le:
"szeretsz? - "szeretlek"…

 

(GYÁSZHÍR)

Halálhír: Fogyasztó Úr
A Falás-Piramisról
ásványi létbe zuhant…

 

(MESE)

Víz Apó mesélt
keréknél korábbról és
város-utánról.

Patakokból folyt
eggyé s szakálla leért
a feledésig…

 

(NÉGY NAGY MAGYAR)

(KÖLCSEYHEZ)

Lehet - miként egykoron -
kánya, kígyó, féreg, - de
virul a romlott magyar!…


(ARANY JÁNOS - 1851)

A honfi kínjában röhög
a volt cigány-csetepaté
s Csóri vajda: Kossuth fölött…


(KOSZTOLÁNYI)

Elefántcsont-tornyomban
tisztább s emberibb vagyok. -
Piszkos a pártiroda!…


(NÉMETH LÁSZLÓ - 1932)

Hajótöröttként hiszünk
egy partban. S csillagok - tán -
vezetnek valahova…

 

(ÚTSZÉLI PIPACS)

Pipacs-költemény.
Robogó zajra gyógyír
volna a csöndje.

Épp csak elvillant.
Volt-nincs. Mint léted. - Ó hogy
beleszerettél!…

 

(ABSZTRAKT SZOBOR)

Nem tudni merre
kanyarog, mint szertelen
kígyózó létvágy.

Szabadság telje.
Amorf lendület a tér
mértani rendjén.

Ó hányfélét mond!
Maga az Ősteremtés. -
Játszik, hogy játszhass…

 

(IDŐTLEN HOMÉROSZ)

Dús asztal, jó bor
mellett mézizű dallást
hallgat a harcos.

Boldog a dalnok:
legbensőbb birodalmát
látja - vakon…

 

(TAVASZI - RÍMES - HAIKUK)

A szépség rádnevethet!
Szálló szirom kint - s benned;
meg káosz, rossz hír szele.

Almafa-virág. -
Mintha egy jégvilágon
mosolyogna át...

Ez tilos, az (még) szabad? -
Most iróniát ragyog
eszme és tavaszi nap.

Olvad, fénylázban,
de túl nagy bent a JÉGHEGY. -
Így hevülsz, fázva...

 

(A SZEMÉLYISÉG KALANDJA)

Mohó majomkapzsiság?
Otthont - romboláson át? -
Milyen idegen világ!...

A cuccod vagy? A neved?
Sejtté vált emlékezet?
Mit magadról most hiszel?

A tettetést már unod. -
Mímeled, hogy mást teszel.
Vagy épp azt, de gúnyból.

Halmozz hibára hibát.
Kinek felelsz? Nincs bírád:
KÍNZÓ ŰR A MÁSVILÁG!...

**

Bölcső s koporsó között
mennyi megalopolisz
szikrázik, szirénkedik!

Eltorzult - bent - a Gyerek
s elsodorta a csődület. -
Nincs ki hazára leljen...

 

(TÉLI SÜTKÉREZÉS)

A réten varjak.
Sokat károgtál. - Öltsd fel
fekete kedvük.

Pőre, fázó ágakra
felhőt markol az erdő. -
Illúziód betakar?

Gyöngéd napsütés
ragyogtatja a nádak
széltépett haját...

 

(HARAGOS PERCEK)

Most csak fáról szól a fa.
Most felleg a tón: kép csak. -
Most kifutok magamból.

Most bűz a virágillat,
s rezgésén zaj a hold-csönd. -
Kaptafazenét inkább!...

 

(NEM TÖRŐDSZ BELE)

Rég elhalt dalt keresve
tér s idő kérgét vésnék,
de túl gyöngék a könnyek.

Katasztrófa édesít
csak nő-mosolyt, szelíd szót? -
Hogy nő a művi Közöny!...

 

(KÉT PORTRÉ)

Öreg csavargó.
Kukázik. Kéreget. Lop.
Messzire bűzlik.

Régi nagy meccsek
a száján. "Centerhalf" volt.
S mekkora gólt lőtt!...

**

Keszeg kis koldusasszony.
Temetőnyi szexbombát
túlélt. - Görnyedt öröklét...

 

(ÁTVÁLTOZÁSOK)

Az erdő bölcs medveként
szakállon ragad. S messzebb
nem láthatsz - most - mint a lomb...

Vigyori manó követ:
kövekből épít maszkot.
Görcs fákból nevet ki.

**

Völgyi patak vagy.
Mérföldnyi mesét mondasz
süket partoknak...

 

(EGY CSÖVES KÉT ÁLLAPOTA)

Zúzmarás fák. Hold.
Üres tér. - Hány víg játék
tűnt semmibe itt?

Egy kóbor kutya
lesi. Kiverték. - Milyen
kettős gyanakvás!

Dérfehér padon
terít meg éjszakára.
Pokróc-dísz a Hold.

**

Csontja megsajdul.
Égről lefagy a jelkép.
Ködként didereg.

Alig egy órát
szunyált. Lábon aludna.
Sántikál föl-le.

Az árkád alatt
más is cidrizik: szittyós. -
Őt emlék káfolta be.

Nincs tragédia:
"Attól függ, honnan stírolsz!" -
Hajnal vigyorog.

Volvós úr nézi. Mintha
lóbüfék sörkancsói
lógnának rongyzakóján…

**

(Lakást kapott. - Petőfis téli idill.)

Mekkora füge kell "Tél őkelme"? Jó itt
e patkánylyukban: gázláng, konyha, brüngölde,
hideg-meleg lötty, képernyőn vérfolyamok:

Csótányból házi
patkány lett. Dühök mellé
jókedvet rágcsál…

 

(BÚCSÚ A HAIKUTÓL)

Szó-tűzijáték.
Taps hangját is tűzrózsák
mímelték. - S vége.

Színek széthulltak. -
Haiku a haikut
itt, most, kioltja…

* * *

 

A 8. A OSZTÁLY HÁROMSOROSAIBÓL
(KÉPZELT GYŰJTEMÉNY)

PISTI GYEREK HAIKUI

Önkínzó vihar
tépdesi habszakállát. -
Bízzak Apuban?

A szelíd völgyön
szigorú szél szisszen át. -
Távolodsz, Anyu!…

Nagyapó a nagylétrát
égnek támasztja. És hoz
ötünknek tíz csillagot.

Kövér felleg. Mellette
rétet sütő Nap. - Oly jó
nyármeleg rétesed, Nagyi!

Tavaszi virágillat. -
Én Zsuzsit érzem benne,
és fényt szívok magamba.

Valahol én is
az ábrán vagyok. De a
képbe fagyökér markol…

 

JÁTÉKHEGEDŰ

Szél bőg: benne sír,
csikorog, kis, haragos
játékhegedűm.

Játékhegedűm
szélkórus: kurjogat és
felhőket röpít!

Játékhegedűm
én vagyok és a világ:
százféle szín, szél, zene…

 

MESE-MÓKA A VILÁG

Elvarázsolt kastélyunkban
Öcsi "keféli" ma is
a számítógép-táltost.

**

(Politika)

Most hétszer élőbben ki
támadt fel, hogy győzzön? - Ej,
nem a Legkisebb Fiú!…

**

Pálca s üres tarisznya,
nincs másunk. S itt a rézhíd. -
Tán - most - alszik az Ördög!…

Gazda, de koldus egyben:
helyettem én felelek. -
S a válasz kit csap kupán?!…

**

Rossz ebéd: mintha ólom-
gombócot ennénk! Csak sör,
meg "hét pint" kóla segít…

**

"Babszem Jankó" - csúfolt Pál.
Mérgemben toronydarut
vágtam a felhők fölé!…

**

Elvesztem az eszemet,
ha az Ancsa rámnevet! -
Ez már mese: nincs mese!…

**

Sárkányként nagy kőkenyér
lenne fogamra való! -
Most egy sütitől is fáj…

**

Mese a világ.
Ha tudnák, ki játszana
mogorva bankárt?

"Nőj s légy kemény, Kis Vacak.
Ravasz vagy: bankár lehetsz." -
Így rontják el a mesét…

**

Nagymami, nem vagy ordas,
csak azzá tettek. De most
bújj ki a farkasbőrből!

Piri, kapd be a farkast!
Segíts öreganyádon:
neki már foga sincsen…

**

Nahát! Hétdimenziós
koronád alatt ilyen
ósdikat gondolsz, Fenség!…

**

Embersárkányként
nyelvére ragadni egy
népnek? - Rémmese!…

**

Már régen kitaláltunk
Télapó. Jöjj. Most havat
s szánt is gondolunk neked…

 

KÍNRÍMEK (MEK-MEK-MEK)

Csillognak a mesekocsik,
bennük dölyfös, szocis szocik.
Táskájukban mézesmadzag.

**

Bár bőkezű pasa módon
segítnék pár masamódon:
lehetek még ilyen gazdag?

Lám: torkomban kérdés mekeg,
kínomban hát kínrímelek:
szálljon versből a panasz-szag…

**

Baloldalon csupa ördög.
Jobboldalon paták, körmök. -
Ezért már a fal is dörmög!

**

Vezetőnk mind csal is, lop is.
Megvan hát az érv is, ok is:
csoda ha az ember szocis?!…

 

ZENÉSZEK

Ez is zene, az is zene:
én játékhegedűm húzom,
te bömbölő gitárt nyúzol.

Te is zenész.
Én is zenész. -
Csapjuk agyon, aki lenéz!…

 

VÁLASZ APU HAIKUJÁRA

"Cédrus-táncosnők
fáradt, egylábú spiccben. -
Hólét izzadnak."

Apu, a Cédrus táncol?
Hol van a másik lába? -
Hólét hogy izzad, Apu?…

 

W.W.W.

www.szuless.hu, www.noj fel.hu, - ÉS:
www.hazasodj.hu, www.sokasodj.hu,
www.fogyassz termelj s halj bele.HUUUU!…

 

ÍGY IS, ÚGY IS

Dombok füle a fülem.
Itt világ szól békanyelven. -
Ott csak a város vonít…

Város füle a fülem:
untam a békazenét. -
Üres brek-brek szól itt is!…

 

APU, PAPA, ANYU, NAGYI, MEG A TÖBBIEK

Nagyi köt, horgol, míg a
lakás rá nem reccsen: "Júj,
hagyd abba, dugig teltem!"

**

Két panaszláda önti
egymásra a frászt: Anyu,
meg egy néni. - S nem unják!

**

Egy néni, meg Anyu. Csak
saját hangjukat hallják. -
Fecsegő fal a másik…

**

Anyu megint valami
zöld kacatot vett. - Padló,
plafon őserdőt játszik…

**

Pimpós vaker ez, Nagyi!
Azt mondod: "Fehér tél volt,
s csengtek a lovasszánok…"

Még édes eső esett?
Nem harapott a napfény?
S nem kellett - folyton - félni?

"Dobd el az isteneket,
s rád támad önnön műved"
- kántált Nagyi. - Szorongtam…

Azt mondod, csutkababát
pólyáztál színes rongyba?
Nem volt unalmas, Nagyi?

Komputerjáték nélkül
dög-uncsi a világ! - Nem
is voltál gyerek, Papa.

Apu egy szemszöget ad.
Sulink egy másodikat. -
De jól csőlátok velük!

Apu imád vezetni.
(Őskori vad-autót!) -
Jöjj Mindentudó Kocsi!

Okos szőnyeget,
meg gondolkodó lámpát! -
Elég a kőbarlangból!

Végy egy klóncicát,
Anyu! Fotójától is
megpukkad Karesz…

Az őssejt-bank segít majd
örökké élnem - Kár, hogy
őseim kipurcannak…

**

Mindig lesznek bűnbakok?
Ha felnövünk, akkor is?
S elvisznek minden balhét?

**

 

PARA-PARA-MAGYARÁZAT

Fáj a nyakam. - Jobbágyként
tán tyúkot loptam ezer
éve - és fellógattak?!

 

ŰRUTAZÓK

Hej Szasa, vigyázz,
csak robotodat küld le
a holdkráterba!

**

Ez egy új Kék Bolygó. Mi
fedeztük fel. - De kinek?!
Jó öreg Földünk hol van?!…

 

CSODABOGARAK

Röhögünk Ferón: költő
lesz s víg holdnyaralásról
ír egy NET-magazinba.

Frici UFO-lény.
Átlép a dimenzió-
falon s ott "hazára lel".

Sziszi makrobióta
akar lenni. Aszongya:
száz év kutyafül neki!…

Karesz bolond: múltat jövőt
cintányérként összecsapva
zenélne a Mindenségnek…

 

CSAPÓ ÖCSI ÍRTA

A szomszéd ház
Tűzfala is szép
Ha égnek nézem

Apu meg Anyu folyton marják egymást
Ha megkérdem miért
A tévé elé löknek

Ha tigriséknek tévéje volna
Nem a vérengzést mutatnák éjjel-nappal
Inkább azt hogy a kölykeiket nyalják és játszanak velük

Sanya bá' pénz nélkül vénült meg
Egyedül van harákol nyög jajgat de "otthonba" nem megy
Júj ott csak veszekszenek és meglopják egymást

Szűcsék olyan aggok
Mintha már halottak volnának
Csak a mosolyuk él még egy kicsit

Minden szobából tévéhang rikácsol
Megvertek amikor ráfirkáltam a falra
Pedig az ákom-bákom sokkal szebb mint a sikoly meg a hörgés

Frici azt mutogatja hogyan kell gyomorszájba vágni
Valakit azt mondja légiós lesz lő szúr akaszt robbant
Mert irtó boldog akar lenni

Baleset volt összecsődültünk három halott
Igazibbak mint a tévéhíradóban
Sokan oda se néztek pereltek vigyorogtak és rohantak tovább

Margóék kétszer is fürödnek naponta micsoda brancs
Folyton a kezüket mossák a lelküket soha
És hogy magukat szerethessék mindenkire fújnak

Nem én fojtottam
Olajba a tengert nem miattam lettek öngyilkosok
A kedves delfinek meg a nagy gyönyörű bálnák!

Talán büntetésből lettem
Egy önző és vérengző faj kölyke
És most "felsőbbrendű lénynek" hazudjam magam?

Itt minden gyerek asztmás dögsok a kocsi
Télen a szmogot metélni lehet de fő a luxusjárgány
Van aki mást sem olvas csak a túlszínezett autóreklámot

Azt hiszem a föld már túl szűk parkolóhely
És nagyon dögletes én asztronauta szeretnék lenni
A hold-állomáson talán lesz majd tiszta levegő is

Nagyot slukkolok végre és magam köré képzelek egy erdőt

 

ZSOLTI HÁROMSOROSAI

ha pillangókkal akarunk játszani,
szárnyat képzelünk magunknak - és lepkék vagyunk,
toronyházként meg föl és alá liftezünk magunkban,

hóembert gyúrunk, épp akkor, ha nincs hó,
mi még tudunk havazni,
meg hóemberkedni is, - be-bee…

mi egy kis deszkán a tejút széléig
rakétázunk, Misi aszongya:
zsebre vág minden bolygót!

Géza bá'padlótól-plafonig zsúfolta szobáit
könyvekkel, azt hiszi, hogy ő ezt mind-mind elovassa,
ötezer év kellene neki,

"ne rúgdosd a bicajt, nem érzi" - szólt rám Apu - "inkább
javíttasd meg" - "hát amikor még kicsike voltam,
nem te dádáztattad meg a szekrényt, ha fejjel nekimentem?"

ha a fák az emberi gonoszságról
súgdolóznak, én Cézi kutyánk fejét
bocsánatkérőn megsimogatom, és ő megért,

**

valaki helyett én töprengek itt? pattanásos
kamasz-állam, mintha a történelem tűzfoltos
szakálla serkedne rajta, kínosan viszket…

 

 

VÉGLETEK KÖZÖTT

(LISZÓI ZÖLD ZÉNÓ PROLÓGUSA)

Szumeru orma. Fénylik
türkiz, smaragd. - Gyötör, hogy
- még - ködben bolyonsz…

 

(L. ZÖLD ZÉNÓ ÖNMAGÁRÓL, MINT 3. SZEMÉLYRŐL)

1.
Szövegében reklámok
neonszavaiból a
fények kiégnek.

Kaptafazene gépét
versben rombolja: "Tán így
romlik a 'vad zaj'…".

Strófáiban megalo-
polisz kő- s aszfaltbőrén
fák harapnak át.

…S aszfalton él. Füstölgő
kocsival hordja könyvét
szmogba-fúlt városokba…

2.
"A luxus sivár nyelvén
szeletnyi világ dadog.
Meghülyül a lét!" - motyogja.

Agymosottan vegetál
(versben) az ultragazdag. -
És ő "szánva" irigyli…

 

(BOLONDLOVAGSÁG - L.ZÖLD Z. ÖNIRONIZÁL)

Vadmodern szélmalmokra
rontottál, líra-ló vitt. -
Észre sem vették:

lapát-kerekeikkel
daráltak eget-földet. -
Sebeket hazudsz…

 

(LISZÓI ZÖLD Z. A VÁNDORÚTJÁRÓL)

Luxusautók
közt vándorbotom kopog. -
Falum elhagytam.

Szalmabocskor sem
e rossz kínai cipő,
cuppog, beázik.

Bent Szumeru-hegy,
s fény. Kint egymást taposó,
sötét tülekvés.

Gépnyüzsgés partján,
madarak s virágok közt,
őszként időzök.

No jó: röhejes
- "futószalag" mellett - az
ős-új "vándorút".

Az időtlenből
egy szelíd ellenvilág
nő át a zűrön.

Mindez Nagy Semmi.
Tudom. - Utam az otthon,
míg botom kopog…

Utóhang:

Ha volna bambusz
esőkalapom, most nem
ázna a kupám…

 

(L. ZÖLD Z. JÓGÁZNA)

"Csöndöt! - A lótók-futók
énen-túli magasba
sosem jutottak!"

Rohanásban meg-
állít egy mozdulatot:
"Középút legyen".

"No jó, megálltál" - mondja.
"Úgy teszel, mintha tennél:
Bárki Úr 'mindenkizik' "…

 

(L. ZÖLD Z. - MANDELSTAMHOZ)

Ó "kertész" s "virág" - börtön-
tájon! A dal gyönge volt
döngetni csukott eged!

Csak a fogság díszlete
új, Oszip. - Elmét ural,
kínoz más-maszkú pribék…

 

(ÉLET - L. Z. ZÉNÓ SZERINT)

Lebegnél illatos szó
s rigóhang szellői közt. -
Zaj, bűz, gépiram sodor.

Szárnyak, uszonyok színes
játéka szédít. - S éhes
szájjá rontanak. "Tűröd"!…

Benned az első csók fény-
láza. De hulla-szexet
árul a pőre piac.

Rikoltják: rohanj! Hát futsz. -
"Jaj, alig prédikáltam
a mérgezett rigóknak…"

 

(L. Z. ZÉNÓ EGY AJÁNDÉK-EXTÁZISBAN)

A bódító füst, por, zaj
zenévé lobban. Arcok
és járdák "mennybe mennek".

A múlttalan-jövőtlen
testet ölt, hogy kiköpje
számok rideg hordáit.

Széttépett, meggyalázott
Egység összenő: kínok
tengerében "fénysziget".

A kényszer-én köddé vált.
Úgy érzed, hazaértél. -
"A többi néma csend"…

 

(L. Z. ZÉNÓ ÚR IRONIKUS (ellen)TANÁCSAI)

Fény: estté vakul,
madár: döggé kalimpál,
jövőre ajtó csattan:

Ne lógj ki ösztönödből,
vagy bendőd rongyul, senyvedsz,
konyul a hancúrléced.

Csodáld csak a nagy Kaland
gépagyát - bár, jól tudod,
téboly vezérli. - ("Lázadj"?!)

Amit itt széttaposnak
verssé hazudd, s kábán
szavalj egy szeméthegyen…

**

Z. ül. A szökőkút oroszlánja
gúnyos víz-mondatokat
köpköd a szorongásra…

 

(L. Z. Z. EGY KRICSMIBEN)

Lót-fut a köznap. -
"Fúljon meg a képzelet
hiánya: sört még!…"

Kaptafa-dal szól. -
"Benned csárdás-macabre. Kedv
s düh káromkodik".

"Egy kedves cafka
rád röhög. - Boldog lennél
vele - és AIDS-es".

EU-val vitáz
két papírtrikolór. -
"Már-már mámormagyar vagy!"…

 

(L. ZÖLD Z. FAUSTI HOKKUI)

Csöndből a csöndig
hintáztat élet s halál. -
Te mondd a többit!

"Amiről hallgatni kell",
arról beszélj, léteddel, -
s nemléteddel is…

Tilts - hogy megszeghesd.
Tudod, mi lehetetlen:
vesztedig kergesd!…

 

(BOLOND-HOKKUK, ÍRTA L. Z. Z.)

Ha a bolondok
futnak, lassitsd a lépted,
te duplán-bolond.

Valahol eldől, ki volt
bolond: ki leheletként,
vagy ki orkánként bolond.

…Ki effélét mond,
az bolondok bolondja. -
Mondd - s röhögj magadon, bolond…

 

(LISZÓI Z. Z. MINDEN IDŐK MAGYARJAIRÓL)

1.
(Motto: J. A.: "…játszani is engedd,
szép, komoly fiadat.")

"Tévelygést" mímeljük csak.
Itt még fekete-fehér
minden; kés az asztalon.

Nyelvünk nem "üres szöveg",
teli "kúrva anyáddal":
harcosok trágár nyelve.

Húj, húj hősök, nini: ez játszik!
Üssük-vágjuk, - mindegy, hogy Jézus,
Marx, vagy a Világbank nevében…

2.
Nincs túlvilág? - Lehet. A
Nemzeti Fájdalomban
ős-utód találkozott…

Ej magyarjenkik, angolmagyarok!
Csak a gúnyra elég már
elsüllyedt Atlantiszunk?…

3.
www.ehezunk-fazunk.hu,
www.nincsistenunk-sehazank.hu,
www.kivandorlunk.hu - www.ittsejobb.hu …

4. (LISZÓI Z. Z. MAGYAR-PORTRÉI)

Már sültamerikai.
"Mama jött Erdely. - Jo bor."
Jenki-nevetés.

Svédmagyar. Csak fitymálja
a "gyökér" kisvárosát. -
Tompa M. : "széthull nemzetünk".

(Normandföld dalnokai tán
gúnyba-fúlásig germánul
zengték a viking hőskort?!…)

5.
"Kínzóvá ritkult" - írja -
"a csicsergő ég. Fönt-lent
embergép rohan.

Idegbeteg városi
fecskék! - Vijjogó hangjuk
kiűz a nyárból.

Köddé-vált falum! Fecske-
hang nem röppent; könnyeken
sodródjak feléd?…" (S nem sóhajt is Zöld Zénó!…).

 

(KRISZTUSHOZ - L. Z. ZÉNÓ-MÓDRA)

Hitted a kínhalálig,
hogy követnek. - Papkövér
testtel, díszes hordszéken?

Díszkereszt bikanyakban? -
Hazudták igazságod:
kongott fejekben, füstben!

Népbutítás, szublimált
szex tért vissza belőled. -

Ideje feltámadnod!…

 

(ELLENTMONDÁSOK KÖZT - L. Z. Z. ÖSSZEGEZ)

Egy lettél széppel-torzzal.
Látsz fény-árny-játékon át. -
Hát ezt akartad?

Keress, hogy tévelyeghess -
vélted. S most (kínból) imádsz
egy-egy "leleményt"!…

 

(L. Z. ZÉNÓ TÉTOVA)

Posztmodern kaptafád sincs:
tán neonormális vagy?! -
Vagy csak mucsai?

**

Üvöltés- s muk-muk-verseny.
Ki tud jobban beszarni,
valami szuperdíjért?:

Sikoltozik a mímelt
téboly. Hallucinálnak
a rikácsolók…

 

(L. Z. ZÉNÓ A MI DEMOKRÁCIÁNKRÓL)

Mocsokban védjük
a piszkost a förtelmestől. -
Nincs jobb "tisztaság"?!…

**

Ne ronts a szabadságra.
Hol van?! Személyiséget
ne sérts: üres szó.

Erkölcsért sírsz. - Azt hiszed:
"egykor" e "romlott világ"
fénytáj volt tőle?!…

 

(LISZÓI Z. Z. GYÉMÁNT-IMÁJA)

Gyémánttá válni
szénből: szörnyű szenvedés,
iszonyú öröm!

Kőkemény szikrázással
felelni piszkos fényre:
gyémánt-etika.

(Hülye merevség?
Lehet. -
Tündökölj!)

Fény-csalás! Paródia!:
Szemtelenül csillog egy
bóvli a kirakatban…

Nincs múlt, nincs jövő:
az örök jelen ragyog
a gyémánton át.

Becsap az Emberarcú!
Gyémántból gondolj istent
A Nagy Semmire…

Bölcsőtől sírig csak egy
méltó út van: haladni,
szívedben gyémántfénnyel…

 

(L. Z. Z. A JAPÁN HÓSZOBRÁSZATRÓL;
ALEXANDRIA, VILLON)

Ó hószobrászat,
te tiszta! Megrázó mű. -
S latyakká olvad.

Korán nevében
füstbe szállt ezer költő. -
Hát hiányzanak?!

Nevekhez kötött
kis extázisok! - "Hol már
a tavalyi hó?"…

 

(L. Z. ZÉNÓ SZENRIÚJA A SZENRIÚRÓL)

A három sor nem ér rá
rakéta-röptre várni:
süvítve rakétázik!…

 

(L. Z. ZÉNÓ RÉMTÖRTÉNELME)

Áldozat-statisztika:
kínzás s téboly számokban. -
Már föl sem fogod…

Torz mesénkben csak sárkány
győz a még-sárkányabb felett. -
Nincs fantáziánk!

A szörny most változik át?
Kinek a szemével látsz? -
Szívj vakhit-füvet?…

 

(EGY KIS KONZERVATIVIZMUS - LISZÓI Z. ZÉNÓ SZERINT)

1.
Jó egy kis dohszag, múlt-bűz:
a steril műanyag-táj
szörnyen kiszikkaszt!

Röppenj a múltba kicsit.
Négyökrös lassúsága
(tán) tébolyt kúrál!…

2.
Fussanak az anglománok.
Haj, én hátirányban járok,
S tücsökhangú Holddal hálok.

(Újat ködbe-tűnttől vártam:
Bérbe vettem egy tájházat,
S aszfalton hagytam a lázat.)

Kínok kora? - Vígan töltöm.
Irhám óvja ósdi öltöny.
S magamba csak múltat döntök.

Bényalok pár pint búhajtót,
Nyikorgatok füstös ajtót,
Rám röhögnek roncs szakajtók.

Mintha dolcsi s cucc se vóna,
Csak üng, gatya, könyér, s óma.
..............................................................(Kenyér, alma)
Meg szépapó-kori nóta.

Lassúság fejbúbig érjen:
Utaznék ökrös szekéren
Konyhaszagú menyecskével.

De menyecske már mind dáma,
Mercin fut főiskolába.
Hoppon marad, ki mást várna…

S prozódiám! Itt is sántít.
Nem igazi ódon-ánti:
Csak mímelés, míves kárpit.

…Mért folytassam? - Rímet török.
Minden nap egy nap halála! -
Fűtől-fától elköszönök…

 

(L. Z. ZÉNÓ ÜZENETE A "HATÁR-EMBEREKHEZ")

Hogy önző lehess,
társas határ is jó. Így
hősködsz, te Határember.

Nyelv, vallás, elv, párt,
mindegy, csak határ legyen!
Vagy részekre hullsz.

Torz idők szörnyszülöttje.
Glaszékesztyűdön vér, szenny. -
Rögfüggönyt, ne lássalak!…

 

(SZABAD VAGY?!- KÉRDI L. Z. ZÉNÓ)

Elméd reklám-raktár.
Léted szappanopera.
Halálod vak baleset.

Amit - így-úgy - megoldhatsz,
rádzúdul, másképp. - Csak a
mókuskerék pörögjön?!

Szabad vagy. Horrort, thrillert
falva is "derék polgár"! -
Csak a képen ölsz…

 

(L. Z. Z. HAIKU-PORTRÉJA A CIGÁNY JÓSNŐRŐL)

Kinek száz évet ígért,
fatörzsre csavarodott;
kinek vagyont, az koldul.

Ha kell, kukázik. -
Néha Püthya: jót mond
ötszáz forintért.

Dünnyögte: tapsot aratsz,
szép hölgy bolondul beléd. -
Vedd meg a sírhelyedet…

 

(MÁGIÁTLANULUNK - MONDJA L. Z. Z.)

Várnád, hogy nevet a Hold?
Víg hokkut gondoltál rá. -
Biznisz dúlja már!…

 

(CSAK "ŐK"?! - KÉRDI L. Z. ZÉNÓ )

Fröccsöntött bálvány körül
táncol a klán. - Nyelvet ölt
körön kívülre.

Egy bűnben brancsolnak.
Ki velük tart (pár évre)
magasba szédül.

**

Holtbiztos vezérelvek.
Hagyod, hogy vezessenek. -
Csak holnap dühöngsz…

 

(HÁBORÚS HANGULATKÉP - L. Z. ZÉNÓTÓL)

Robbanások kénszaga.
Romok dőlnek. Rongy- s ember-
cafatok szerte.

Soha többet! - Majd újra
forog a szörnygépezet,
másképp-ugyanúgy.

Bolygónyi húsőrlésbe
gagyogj "humánumot"? - Légy
eszmék balekja?!:

(Soha!
Tán mégis. -
Igen, igen, igen!…)

 

(L. Z. ZÉNÓ A NAGY KANTHOZ)

Csillagos ég? - Fenyeget.
Erkölcsi törvény? - Ketté
szakít. - Nincs támaszunk, halld, Immánueeeel !!!…

**

Ki - most - itt sziszeg
kígyó a ködbokorban. -
Vagy csak kígyó-köd?…

Annyi iszonyat rikolt
koponyájában: már csak
szobor-vigyorral szólhat…

 

(ÁLPRÓFÉTÁK - L. Z. Z. SZERINT)

"Ne szól szám": ítélet a
szörnykorra? Súlyosabb, mint
száz könyvnyi jajszó? - Mit ér?

Szó-forgószelek. Egymást
bömbölik túl s magukban
forognak. - Mit ér?…

 

(L. Z. Z. ÚR AJÁNDÉKOT VESZ)

Klisé-üzletben
vetted. Boldogits vele
egy kockafejűt…

 

(LISZÓI Z. Z. TÁJNYI ÖNARCKÉPE)

Szikkadt vakhit vagy.
Várni és szomjazni tudsz
száraz pusztaként…

 

(L. Z. ZÉNÓ BEFELÉ-ÚTJA)

Ó Magasztos Én!
Ha nem vagy, elképzellek.
Fejem Mítoszok Könyve.

Csalódásom hív:
te szólj. - Hány szörnyűséget
bömbölt Rossz Felem!…

 

(ZÉNÓ LISZÓI MEDITÁCIÓJA)

1.
A termelőnek pénz hajt
szirmot az almafán. Most
- neked - istenillat száll.

Anyaöl-órák. Dombra
Bach-zenét kensz. Gólya-röpt. -
Felhőragyogás lennél!

A történelem-kínpad
s a jehuság sem üvölt
e méhdöngésen át ma…

2.
Épülve-omló
ricsajos várost cipelsz. -
Hogy szabadulnál!…

Déli harangszó. -
Múltból fakadó vizén
csendül a tisztaság-vágy.

Mosódjon álfény
s nyüzsgés zöld nyugalommá,
szulák fonja át. -

Alig megcsurran:
a kongó idill-löttybe
irónia-csöpp hull…

**

Csillagos bohócsipkát
tavaszbolond fejedre,
s rikolts az éjbe!

Zenei szédület visz,
élsz, csontváz s jövő-árny vagy. -
Így válsz eggyé a "Tánccal"…

 

(BECKETT ÖRVÉN MONDJA L. Z. Z.)

Jó az "alig"? - Elveszted
azt is. Hát törődj bele.
S míg bírsz, forogj a körben.

Nevesd az élnivágyást:
csontvázon húsod tűnő,
hülye mosolya.

Születtél: bűnbe estél!
A "nincs megváltás" kínoz,
távol a Nyáj bűzétől. -

Túl már a tudás vágyán,
békéd a nem-keresés:
negatív paradicsom…

 

("TRENDI"? - KÉRDI L. Z. Z.)

Mi trendi, trendi:
zabálj, pedálozz, s döngöld
padlóba ellenfeled.

Nem, nem! Álmodozni kell.
Romboló önzés főbűn.
Trendi az Ősi Mosoly…

 

(L. Z. ZÉNÓ LEBEG)

Felhő-független vagy már.
Szabadságod szele visz
tájakon s magadon át.

Nem csak testben élsz.
Csendet halmoztál köréd.
Azt is meglakod…

 

(LISZÓI ZÖLD Z. A NAGY KRÍZISRŐL)

I.
Pimasz Média:
téboly bálványaival
bábuvá butít.

Nem léttörvény vezet:
kapzsi multik uralnak,
te, te agymosott mass man!

A múltad emlékezet.
A jövőd szorongás csak. -
A folyam partra vetett.

Folyónk a halált már
nem zúgja túl. - Vízcsepp,
vacogsz a kínzó fényben…

II.
A törvénytiprók
halni se tudnak. Átkuk
a tűz, meg a föld!…

Gaiát öldösve
nincs hova visszatérni -
s újra se szűl már!

Dob, csengő, bűvölő szó
hallgat. Tűz, víz, Nap, Hold már
versben is puszta anyag…

III.
Van még Egyén a
kábított tömegben? S az
társra talál még?

IV.
Csak az őskáoszhoz
vezet vissza a Kapzsi
Majom tudomány.

Akkor is "paradicsom"
felé sodor a tudás,
ha Végítélet bömböl?!

V.
Ne bőgj: "Pusztít a méreg!"
Inkább belőle vond ki
éltető ellenszerét!…

 

(L. Z. Z. SZAVAI EGY MAI TORZZSENIRE)

Üresség, fonákul is.
Fecseg, hogy semmitmondjon.
Untat, s azt hiszi "ébreszt".

Díjakkal tűzik tele:
bolondok a bolondot. -
Ítéljen majd a jövő?…

 

(- MAGYAR SZOKÁS - LEGYINT L. Z. ZÉNÓ)

Kisnyelv. Békaszintről fel-
pislog: anglomániánk
felhőkön túlér!…

 

(L. Z. ZÉNÓ A KRÍZIS SZÍNÉRŐL ÉS FONÁKJÁRÓL)

Erkölcsi forradalmat
szétdúlják már az agyban
farkasvigyorú multik.

(Erkölcsi forradalmat
farkasvigyorú multik
pénzelik - maguk ellen).

Politikus? S nem hazug?
- Ne fából-vaskarikázz!
Inkább légy még-csikaszabb.

(Egy politikus - végre -
nem hazudott, s tapsot most
bukásával arat).

Brancs nélkül nincs siker itt.
Pedálozz, s góré lehetsz. -
Csak így érdemes élni.

(Itt már senki se brancsol,
senki sem tülekedik. -
Ködként szállunk a ködben…)

 

KÓRHÁZBAN

Van ki a védtelenekkel is
törődik még, s leveti konok
farkas-maszkját e falak között?

Pénznél fontosabb - valakinek -
(ma is) a "jóság és "szeretet"? -
Vagy az - végleg - múltba költözött?

 

(LISZÓI ZÖLD ZÉNÓ EPILÓGUSA - SZUMERURÓL)

Tízezer nap fényében
a legbensőbb aranyhegy. -
Itt van, átadom…

 

(BÉKA - VAGY A RAVASZ ÜZLETEMBER PARABOLÁJA)

Alszik? - Hirtelen
ébred: egy légy! Bekapja. -
S zöld szobor újra.

A Törvény bűnös?! -
Gyilkost egy gólya falja
fel ártatlanul…

 

BALATONI SZÉLBEN

Táj. Néma ahhoz,
ki hitetlenné rokkant,
vagy gúnyba kövült.

A tóhoz jöttél,
tegye tengerré álmod,
eszmélni akarsz:

Egy agresszív múlt,
- fortyogó, piros vulkán -
árad a mélyből…

 

"DOBGYÓGYÍTÁS"

Sámán a dobját
kántálva püfölte. - Te
fejeden dobolsz.

**

Dal sem tud lenni.
Megszenvedett szavak?! - Nem
vakhit hogy "gyógyítsz"?

**

Saját nyavalyád
kúrálva elhinnéd még:
"közhasznú" csalás…

 

HANGERDŐ

Színes hang-ernyő körít:
az ősnyelv maradéka. -
Minden hangjáért felelsz.

Egy-egy isten üvölt bent:
fajok nagy csöndje vádol
és tetemre hív…

 

GYÓGYUL A VÁROS

Szobádban egy kakas-kép
rikolt piros iszonnyal
száz év zaján át.

A világra meresztett
üvegtekintetbe szörnylét
képei törnek…

Az Önzés, Pénz, Hatalom
Földjén csak bűn van? Torzlét
tükre a vers már?! --

…Anyuka jön gyereket
becézve: a szmogban is
fénylik a járda!

Egy kertész fákat ültet.
Tudja: aszály süvít majd. -
Birkózik vele!

Zöld park. Sportoló zihál
körre kört. - A városa
nő majd egy névvel.

Szent Ferenc csupa tett már:
morzsát prédikál a tér
madarainak.

Don Quijote ír: gyilkos
robotba szívet mesél. -
Dinka, de gyógyít!

Krisztus orvosköpenyben
hajol egy beteg fölé -
s nem vár hálapénzt…

 

FÉNY ÉS HOMÁLY

(HÁROM MAGYAR HAIKU)

Ösztönök ködvárosa.
Nyelvi Tűztorony lobog. -
Ritkult a homály?!…

Csak fuldoklás volnál a
NÖVŐ MOCSOKBAN? - Elso-
dort szalmaszál vagy?!

… Van társ: egy magyar "MÉGIS":
csillogó hegedűhang
száll föl a sírból...

 

AZ EMBERÉLET METAFORÁI

(EGY FÁRÓL)

a.
Kidőlt. - Emlékek
napóráján mozdul még
egy fakó árnyék…

b.
Évgyűrűire
napkitörést jegyzett föl,
bő esőt, száraz szelet.

Haszon fürésze
nem kíváncsi. - Gépzajba
foszlik a történelem…

2. (RÓLA)

Mező. Futó őzike. -
"Mosolyod távolabb már,
mint a tér s idő!…"

3. (VÍVÓDÁS)

Mikrokozmoszként
a Káosz kényszerébe
zűrzavart vetítsz?

Vagy Ő vagy, ki a káoszt
Kozmosszá írja? - Csupán
kis éned vacog?…

 

(MASS MAN)

Védőárnyékban
sumákol. S hogy elbabrál
-val, -vel. - Vén gyerek!

Torkára ég a falat:
"terminus"! - S zajzenében
száguld - semmiért…

 

(MI, TI, ŐK)

Nagypopójú Kebel-Bő
egy Megasztár Bikával. -
S reklámmosoly a MOBnak…

 

(AKÁRKI ÚR MONOLÓGJA A HALÁLRÓL)

Időhomokkal
tölt meg, hogy sírba húzzon. -
Szállni, szállni még!…

Májfolt. -- "Halálom
SMS-e - megjelölt!" -
Vitamin-választ!…

 

(JÓSLAT)

"Életvonala
jó, soká él!" - szólt Boszi. -
Tegnap temettük…

 

(MAGYAR KÉPEK)

Vállalkozz, pályázz,
kezdeményezz! - Ja, hogy te
múltba rekedtél?!…

Tegnap a bal lábára
sántított, most a jobbra!
- Nem csapsz be, álnyomorék!…

Sok itt az "adrenalin".
S mennyi a fojtott harag! -
Tengernyi üres kókusz!…

Trágármagyarul
szídjuk egymást - s angol
nyelven "tárgyalunk".

Magyar parlament.
Rötyögnek, be-beszólnak. -
Csehó-szint, csúcs-maniért…

Tele van velük
a … türelmem. - Bedrinkelek,
s így leszek mámormagyar…

 

(SZEMBENÉZÉS)

Nincs "szent tűz" - feloldozni:
A hamu: hamu, a szén: szén. -
A mese elfüstölgött…

 

(EGY SZÉP MOZDONYSZŐKÉHEZ)

Két rongyért gyönyört visongsz.
Az elmém szittyós csehó
tőled, te Dakota Nyár!

Azt hittem "egy vagy…" s tűnsz-múlsz. -
S most barna Nap kel, fénye
rám lebben: bongyor hajad…

 

(SZERELEM - HELYETT)

Mit kivetítek,
nem az vagy: kivetítőd
vetíted ki te!

Most "szárnyat öltünk"
s kirepülünk a betelt
Benső Baromból!…

 

(MAGAMRÓL - MAGUNKRÓL)

1.
"Sápiens": bűnök
szögesláncával gyötri
halálra Gaiát.

"Velünk sokasul
szörnytettek sora…" - szaval -
s szörnytettet művel!

"Derűs azúr"? - Nem,
kínjában kékül-zöldül
kínzott Földanyánk…

2.
Körülöttem és
bennem vagy talajvesztett. -
Veled sodródok.

Üresség vizén
mosódsz szét. - A szavad csak
hordalék benne.

Itt már szétázott
a HOVÁ s MIÉRT. - Úszunk,
magunkkal szemben…

 

(EGY KÉTSÉGBEESETT IMÁJA )

Ó Káoszkozmosz fény-árny
Istenördöge, Jin-jang-
Ősénünk, áldva áldunk.

E tűnő eszméletért
HÁLA, ha csalódtunk is,
míg csöndöd szóvá rágtuk…

 

(LÁRMAMÁJUS)

Város: itt ne is keresd,
amit a zaj megevett. -
Falu: ott még csak rágja…

Ritkul az őshang? Sebaj!
Hűtő csörög, magnó bőg,
porszívóból zeng a tavaszdal…

…Nem vízesés, csak szennyvíz
robajlik. - Csodás tájra
ragad: álmodni muszáj…

Zajmagyarország bömböl:
bunyósunk flemmez-mafláz. -
Hőssé drukkolod magad.

Nincs hova iszkolj. Hangok
pestise átjár. - MEGMENT:
nő a SÜKETSÉG!…

 

(KRÍZISNYÁR)

Nevető égre barack
mosolyog? Galamb kacag? -
Azt hiszem, megőrültem…

Ott ép lelkek öröme
viháncol? - Hogy letépném
a bőrömre sült maszkot!

Álom-nagy rezgésszámon
világot mosolyog az Őslét. -
Légy tükre, hokku!…

 

(ÚJ LÁTÁSMÓD)

Töretlen tükör a tó. -
Valami látszatbékét
vetítsz a vízbe.

Állóhullámok tánca
egy Nagy Űrben.. - Világunk
tánckozmosz kinn-benn,

Parányok rezgése: víz.
Nyüzsgés látszata:-béke. -
Nézd: érző hullámcsomó.

Szemedből Ego bámul,
Isten lát önmagára:
SEMMI néz - MINDENSÉGET,

s MINDENSÉG - SEMMISÉGET…

*

 

(TAVASZI HAIKU-CSOKROK)
2005-04-04

(VIZEK ZENÉJE)

(A Víz Világnapjára)

Harmat-világfa
kórón. Rubint tűzágak. -
Szellem-imágó!…

**

Tengerrel együtt
fényleni-viharzani
akar az ér is!

Áttöri gátját
zubogva, sisteregve
a víz. - Célja van.

Hát történjen meg
- áradó szennyen át is -
mit a Lét akar!…

**

Nem játék: sziklák
szakadnak. - Hullám-szavak. -
Szédülsz a perctől.

Múltat jövőt halld:
tengerrobajon átzúg
egy kő-mögötti erdő…

**

(Folyam)

Szellem-rugalmas:
a zátonyt körül folyja. -
S hosszan hahotáz.

Magát dúlja, majd
gyógyítja medrét-partját
puha víz-kezével…

**

(Tengerpart)

A földtörténet
kőlapján hullámszöveg. -
Légbe fecsegtél…

Egy szikla-szörnylény
vízbe meríti csöndjét. -
Tükröt érdemel…

Kékkel meditálsz
Zöld zene. Sárga folt:
humort lebegtet.

Jódszag s méregbűz
jár át. Tengernyit slukkolsz,
s kontinensnyit köpsz…

 

(MÁRCIUS 15. NÉGY SZEMMEL)

L. Z. Z. (Liszói Zöld Zénó)

Ez a tér, ahol… -
demagóg sütne sikert
március hamujában.

Szikrát szór a taps. -
Száz méterrel odébb
brancs nyihog-röhög.

Háttérben a "múlt":
maszkhuszárok. - Magyar vagy,
játszd azt, hogy meghatódtál…


L. SZ. J. (Liszói Szasza József)

Szónoklat. Szűk már
"hősi múltunk". - Kinőttük
a gyerekcipőt?

Fény. Orrnyit mutat
a szoborból. - Azt a kort
túlértékeli!

Régi érzelmek
bújtak a hóból elő. -
Fagy-rágta fakók…


L. Z. Z.

Az elolvadt tél üzen.
Hórongy-szavak: "Itt voltam". -
Mámorít az átmenet!

"Itt vagyok" rongya: önzés,
csalás, rablás, szennyezés. -
Szédít, hogy mi születik!…


L. SZ. J.

…Igen, veszítünk:
önhittség, panasz kifúl. -
Nem a múlt vagyunk!

Ibolyát ölnek? -
Szépség árán tisztul már
a tavaszi kert!


(Temetői szirmok)

Poklon át masíroztak
ezek a csontok -
a virágcsöndig.

Luxussá rágta Gaiát. -
Nagy létből por csak. -
Márvány gyűjt mohát.

Koponya-galaxisban
"győztes" gondolat? -

Por, sár semmije…


(L. SZ. J-ról)

Galamb röptéről
kés-szóval metszi le
népdalok nyűgét.

Gépibb madárnak írja,
- füstös tavasz-táj fölé -
mint rideg komputere.

Ideg-chipjei
így már nem tiltakoznak. -
Szállj, szállj, "gépmadár"…


(Tavaszi falu)

L. Z. Z.

Apró sziklakert:
csöpp haiku: két sor
virág s egy veréb…

Rohanás partján
visszagyökereznél egy
szelíd őslétbe.

Sárga s kék harmóniák.
A legbensőbb valóság
zenéje kívül-belül.


L. SZ. J.

Már szégyenében izzad
a kert. Torz menekülés
nyögdécsel sziromszájjal.

Virágzás a lét?
Gyom harca gyomok ellen,
hogy virág lehess!…

Mészkövek s kereszt
sziklacsöndjébe hasít
a gyerekzsivaj…

**

(Tavasz egy kanizsai parkban)

Nincs kocsid. Csak verebek
csirippje tűntöd zaja. -
Fényt csipked szegénységed.

Dühös kutyát szelídíts.
Rács mögül rád mosolyog. -
Aurád derű tölti.

Parkban kölykökkel játszol.
Víg foci! - Ötezer év
szakálla leng, ahogy futsz…

Tavaszi virág szólít.
Szirmokkal mondja nevét.
Láttad már - ezer éve…

Park útján két anyóka.
Panaszdélután. - Hajuk
a szelíd, fehér idő.

Engedd haikudba
a három lány táncát. - Most
bronz-kedvük tavasz-öröm.

Rigófütty messze fénylik.
Azon lóg három éned.
Hokkud is kötéltánc ma…


(Kör)

Még tíz-húsz kör, és
elfutottál egy hitvány
én elől.
- Derű.

Tán "szabadság" ez? :
A képernyőről csorgó
szerep-én sehol…

 

L. SZ. J. HAIKUI ÉS SZENRJÚI

Nem divatból szűk
nyelvi öltönyöd, ez kell:
kínnal férj bele!

Magadra döntöd
a hokkut. - Apró ház, de
magába temet.

Torzképek között
a saját tévelygésed
másban csepülöd!…

Miféle szavak ezek?
Értelmük karmol. - Fáj, hogy
fájsz s élvezed is!

Győzelem-szagú
csipetnyi harmóniák:
lét-minimal-art.

Rossz szuggesztiók.
Bűzlik tőlük a világ. -
Új Mágust keress

 

TENGERPART

Ibolyaszínű
az Égei-tenger. - Ősi
színek a szennyen.

 

HELLÁSZ

Szmog-marta orral
rózsaszín derűt játszik
a márvány Zeusz.

 

PÁRIZS

Arany párákban
a nyüzsgés. Szép. - Hol kapni
konzerv-levegőt?!…

 

PANNÓNIA

Kitépett platánsor. S már
zúg, csattog Szerkentyűék
herkentyűgyára itt is…

Életszférából
Gépszféra. - "Istenarcú"?
- Nem. A gép gépe csak…

Torzlét. Uzsora-
civilizáció. Rab vagy,
s pőre húst imádsz.
..................................... (Szabadság, szerelem - ma)

Itt nem nő Ady.
Itt felfalják a tájat. -
Pénzt sarjad a lét.

 

AESOPUSI TANULSÁG

Szennyfolyót idd ki
falatnyi tisztaságért? -
Szétpukkadsz, koma…


Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)