« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Fa Ede haikui (2. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)
Vargovics József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)

 

Fa Ede
(eredeti név: Vargovics József, 1935-)
haikui
(1. rész)
Kéziratként a szerzőtől


2004. május 1.

becsukott szirmú
százszorszépek a parkban:
fázós ébredés.

becsukott szirmú
százszorszépek a fűben:
millió fényszomj!…

**

(Kétféle lehetséges válasz Iksznek)

a.
az a harang már
rég nincs. minek rángatod
képzelt kötelét?

s az talán te vagy,
ki múltba tűnt haranggal
harangozna itt?

b.
rángasd a hol-volt-
hol-nem-volt harang (képzelt)
kötelét tovább:

(majd) múlt mélyéből
kondul jövő-hangjával,
ami néma még!…

**

csont és bőr csupán,
hulladékon teng: a tér
kóbor macskáját

nézed. Boldogan
nyújtózik, hempereg a
reggeli fényben.

állati zsiger-
örömöd töprengéssel
rontod le ma is?!

új világ" híre.
s gyanakvás, vakhit, lárma. -
Humor, ne hagyj el!...

**

a bűvös hídon
csizmád se nyikorogjon,
lopva surranj át.


de ha azt hiszed
hogy megsajnál az ördög,
nehogy nekivágj.

korunk vad mese. s mégis
becsaphatók a szörnyek:
súgónk az aggszakáll Ész…

**

egy tenyér csattan. magyar
eurokrata tapsa:
pofon egy nemzet arcán.

egy tenyér csattan. s Muhi,
Mohács, Ötvenhat:
szó, szó, - gyötrelem nélkül.

egy tenyér csattan. s csöndbe
fullad egy hungarikum:
a vén-csont Önsajnálat…

**

egy újabb csalás.
nem is legnagyobb. már rég
nem háborodsz fel.

kik itt s most csaltak
hányszor csaltak! - egy újat
ki venne észre?!

nyomuk is bűzös. -
fújnak illatos hírt rá
fizetett csalók…

**

(Goethe-idézet, maivá ferdítve)

ó Kupa-program,
Bokros-csomag, Draskovics-
terv: pénz, pénz! Minden
más szónoki fogás csak.
„az örök Pénz visz / mennybe fel…"

**

gyomor s szem rossz menün teng,
de nyugat-majmoló vagy
halstattól posztmodernig.

gulyás után brüsszeli
csokit majszolsz. S Bartók is
vallon képregény csupán…

**

nem mi nőttük ki
Széchenyit, Bibót, hanem
a körülmények".

még magunknál sem
lettünk nagyobbak! - de hát
hérosz egy bankár,

vagy a menedzser?... -
romlott Európa! ám
tavaszi díszt ölt,

s te múltadon lépsz túl:
a kihívás szül újjá.
tükröd is újul…

**

(R. Schumannról)

bosszút nem állni
nem öngyilkos szelídség
s másik felől is

ütésre-tartott
arc! Krisztusnál krisztusibb:
két véres kéz fog

kezet hogy többé
ne kelljen ölni! - SZENT légy,
vagy jövő sem lesz…

**

Őseim

(Rálátás a szerző szemszögéből)

előbb horvátok,
aztán horvát-magyarok,
majd madarski mind.

előbb kevernek
anyai s utánzott szót,
majd magyarnál is

magyarabbak, és
ha valaki horvátnak
csúfolja" őket

kést rántanak: hej,
krabót a kúrva anyád!" -
romlott-horvátok

s váltott-magyarok. -
most lett csak úgyis-mindegy":
Öcsi már angolt bifláz…

 

NÉGY HAIKU

I.
sánta és félvak
házát eladta: „gyógyul"
egy padon hál ma...

II.
erkölcsös lány volt
anya lett elvált nincs más:
testét adja el...

III.
ha neje eszik
a férj koplal s fordítva
de BŰNTELENEK...

IV.
bár csak tizenhét
szótag UJJONGÁS lennél
sötét haiku!...

 

A TÁTRÁBAN

I.

Csipkés faházban
laksz. Pityizálsz. Kint madár,
a friss szél fütyül.

II.
Formás tengerszem.
Már szemnek is fagyoskék.
Furcsa virágok...

III.
Napfény simított
s máris villámok vágják
a nyirkos homályt.

IV.
Nagy csönd. A hegykúp
hármat hullámzik: kéken
táncol az égbe...

 

H. BOSCH

I.

világ sötétjébe
fényt döf pár fantom-ablak:
rút kis pokol ez!

II.
szörnyűbbet képzelsz
az elrontott világnál?
félj - de nevesd ki!

III.
fülkagyló-kerék
kést gördít: megbűntetnek
bár „nem létezel"...

 

Hokkuk, szenrjúk, háromsorosok

(tengerparti  prológus)

rőt hajnalvonal
ég s víz között. – tűnjön el
kint-bent a káosz!...

a ránctalan ég
tengerszerű – de gyűrött
dúlt ég a tenger.

hullámok futnak.
óraként jár a nagy  víz.
állsz.  - messze nézel…

**

Ekhnátont gúnyol
a koromszakállú fény. –
„Naphimnusz” füstöl…

**

akkora zaj van:
rigó sem tudja fiát
dalra tanítni!…

**

takard a tényt? csak habból
mintázgass „világvéget”?  -
mintha új kezdet volna?!...

**

amiért élünk-vagyunk
self csak és biznisz csupán? -
már csak GDP-hajsza?!...

**

bölcs pálfordulás:
mást bömbölsz  s azt követed
kit megfojtottál!...

**

egy bolygógyilkos
civilizációban
sikerember” vagy?!...

**

agg gép az agyad:
„ellenség ha nem barát!” –
mint az ős-sztyeppén…

mért kéne egy ellenfél?
hogy rávetítsd a rosszat?! –
elég volt – káosz—ember!...

**

állatként retteg:
szörnykorokra emlékezik
- bent – az „őslényed”...

**

most megszenveded:
egy éved ötezer év. -
lennél ki volnál!

**

ami „feltárul” – rejt is.
oly sok a rémség: szép már! –
fejedre állhatsz…

**

a kéz ég felé
ordít még. – de a győztes
„mocsár” nem hallja…

**

gyönge ki mellérendel:
győzzön a vagy-vagy! –
(ez is szólam csak…)

**

már rég nem célja
a holnapi halottnak
hogy ma hős legyen!…

**

öltünk. s a húst felfaltuk
(vala). - most vértől-csurgó
hírkép az ínyencfalat…

**

bő szmogot szívunk.
géphörej: madárdalunk.
erdőnk műanyag.

szerelmünk sebző
sebződés, önző tusa:
kétélű a vágy!

lázadunk s belehalunk. –
erényünk s ordas vétkünk
ez a „torzvilág”….

**

nyomorult kényszer
a ziháló „fejlődés”. –
s fordítottja is!…

**

olajba fojtjuk, kiraboljuk a tengert.
bifsztekké sütjük az őserdő roncsát. –
töprengésből csak szorongás marad…

**

hány katasztrófába kell
verni még „majomfejed”
hogy önzését szétzúzza?

hány krízis iszonya kell
az áltudást megtörni? –
térj vissza indián nap!...

**

ósdi lélekkel szorongsz:
bírát képzelsz – s szenveded
(önmagad) ítéletét:

„a te gőgöd is rombol!
a te kezed is véres!
s növeled Gaia sebét!”...

**

medvéket őrzöl
ősfák közt toll„fegyverrel”.
s csak siránkozol…

**

kínszáraz fák szidják az Istent,
de ő ezt is imának veszi. –
égrongya lecsüng. – nem segíthet…

**

itt az új megasztárok! –
pfújolsz-éljenzel tömeg-
szájjal tömeg-kezekkel…

**

vízfejű médiahős
Superman-gőggel feszít –
a szélhordta papíron…

**

ez is cselekvés:
„csaholunk tehát vagyunk”? –
csodára lesünk!…

csöndöt! – csak pusztulásból
kínnal-újjágyúrt-földért
marjon papírt a szó!…

**

énünk üvöltöz.
agresszív. kíméletlen.
(ha álcázzuk is!).

eszme: torztükör.
vagy máz csak. – akciófilm
„szörnylénynek” mutat…

az állatiság
fog össze kint-bent s épül
a fog-karom-világ…

irgalom, ne sírj!:
lesz még „szamaritánus”:
hagyd hogy meséljünk!…

**

autó üt el?
szervül a krízis s szétvet
a sejtrobbanás?!...

**

tűnik s egy marad
a víz. lépted és nyomod
folyik el csupán...

járod a tengert
olvadó sótalpakon. –
s az útba veszel…

**

(szenrjú a nyomorgó szenrjú-íróról)

a hold most úgy néz
mintha szem volna s „szánna”. -
egy padon alszol…

**

(régi korhelyek)

most már koccinthatsz velük:
csak a rég-elzengett dal
tartja össze a korsót…

a domb virágos rongyban,
mint régi májusokon:
„szia, vén bohóc!...”

szirom-erdőt írsz:
Microsoft Word illatos
májusi hokku!…

**

szegény töf-töf lét:
álmodban kocsi voltál.
ó hogy zörögtél!…

**

fal fal mindenütt. –
nem az segít ki fest rá:
vágjon ablakot!

**

(egy új reklámra)

halálűző szert
talált egy hírneves team. –
sírhelyre spórolj!...

**

bőgő felhők közt
befelé síró hegy vagy:
cseppkőt könnyezel…

**

mi nagyobb: egy rög ?
sokfürtű holoverzum? –
mércéd eldobod!…

**

kígyószorítás
a kényszer: azt nyögöd ki
mit nem akarnál!:

nyomorod  szól  most. –
(s hogy  lemaradnak  a nyelv
nyaktekerői!...)

**

a tér zugában édes
hangok: piszkosbarna lomb,
vagy géprigó fütyül?!...

**

a.
fogaid között
száraz emlék csikordul? –
rágd feledésig!:

félelem nélkül
bontod le s építed föl
kiben eltűnhetsz…

b.
(kissé patetikusnak tűnő búcsúzás)

a lét lángoló
szívétől messzi: kint-bent
eszmélet-alkony.

kihunyt jelképek. -
összeroskadt világok. –
lassan… elalszol…

**

(étteremben)

villa-kés-tányér zenél.
lomha csámcsogás. glug-glug. –
kint homály s vastag eső.

kölyök. bölcseket visít.
körül ujjongják. – szülők
fejében közhely csörög…

**

részek és rések. –
de van-é„egész”? – fázol:
huzatos a tér!…

**

(Babitsnak)

a vers „gyerekruha”? – az.
de úgy tágul: világ és
ember százszor belefér!…

**

tán le  se málljon?
mézzel kented a „maszkot”? –
sorsod  egy szerep?!…

**

(szenrjú az olvasóhoz)

„csikorgó szavak”? !–
szeretlek mint a szikla
hogy szilárd lehess!…

**

(konzervatív úr gúnyolja magát)

vissza a tudást
a kavics-számolásig?
hipertechnikát

az ásóbotig?
s éhes törzs verjen agyon
öreg „varázsló”?:

már nincs visszaút.
vállald a lehetetlent,
hiszen része vagy...

(ugyan ő függöny előtt)

túl rossz darab volt.
„finita la…” – színész s maszk
szemétre való!…

**

(derű)

hogy derűd ósdi?
mit számít? – szabadítson! –
röhej – itt - nem röhögni:

nevetés nyissa szádat
gyötrődni-tudó „állat” !–
röhejed – úgyis – rádfagy.

öt aión nevet:
csöndfalon át is hallod:
halhatatlan hahota…

geocentrikus Isten
égboltnyi derűt kacag. –
vígasztal s gúnyol a nap…

**

(a ma és holnap tengere)

most még irdatlan „nagy  víz”. –
kozmosz-lakó énednek
lábvíz sem lesz a „tenger”!...

**

(nők)

lufi-mell röpköd.
vadítón riszál egy sztár. –
s majdnem meztelen…

szép vöröshajú. –
ko-po-gó-si-e-tés-sel                                               
       ve-lő-dön-fut-át…

**

(egy fickó válik)

    „fogként fájt e nő.              
nem tudtam kiköpni „őt”:
genny volt a lemondásom.

nejem főbe vert:
kerekem másként forog.  -
de már nélküle…

(vallomás)

élet-halál-gép forgott. s évre év
őrölte mindenséggé semmijét.–
ó hány eónon át kerestelek:

világnyi  űr és kín volt nélküled!
a játék nélkül ami napra-nap
megújít - ám úgy hogy tagad tagad!…

(hokku-körtánc)

elbúcsúzok hogy
visszatérjek. sokadszor
engedlek el hogy

mágnesként vonzhass! -
távolodok hogy várj rám .–
nem  játék s nem  szerelem!


s hogy visszatérjek
most nem búcsúzom: harag
röpít el tőled!… —-

(májusi hokku)

gőzölgő zápor. –
a vén poros város is
friss mint a gyerek…

**

(a bolondlovaghoz)
a.
a szörnymalomból
dilemmák csikorognak
minden szélre már!

búsképű „bűvész”:
hát csak szélmalom lapul
a cilinderben?!...

b.
gebéd hazugság
s csak öncsalás a fegyver. –
hidd el hogy „harc” vár…

mindegy: mit s miért,
fő az hogy támadj - bolond! –
s akad „szélmalom”…

aki legyőz majd
tiszteld (ha kiröhög is):
te még „lovag” vagy…

**

torzonborz humorista,
sújtsd le vagy mentsd föl magad:
ítélet nincsen!…

**

rózsakáprázat:
retinán lángvörös nyár. -
s jéghegy a mellben…

**

(latinul ugyanarról)

ecce: homo sapiens, et
homo stultus et ludens:
homo homini lupus est!…

**

cybergyerek. nem
szeszélyes ösztön rabja:
pontos a program

**

keresésben lelsz
hazára csak. - reménye
„ápol s betakar”....

**

(grotik)

(haláli hangok)

húsom gázosul.
borda- és combcsontulok.
lekoponyulok…

(a tőkés rendszer dicsérete kutyaugatásra és macskanyávogásra)

„kutyákkal őrzött terület!” –
ha betörsz, csontig rágunk.
vedd észre hol élsz! vaúúúúúú!…

„macskákkal őrzött terület!” –
reszkess tolvaj, egér vagy itt:
megkínzunk-megnyúzunk! nyaúúúúúú!…

(fakirály)

barnára ázott szobor. -
kezemben palack. ő meg
a csöndjogarral int le?!…

kínálom: „igyék fönség!”.
szityókám lenézi. – ej
ez tényleg „fakirály”!…

**

(Tucat Tamás filózik)

„családom s jómagam:
a többi nem érdekel.
„nagyfejes” nem tőlem lop:

akinek igen sok jut
még mohóbb – jól se lakik.
de az sem él örökké!...”

**

nagyapja még „hősi halott”
kívánt lenni. – a kiskölyök
híres bróker, dús bankvezér…

**

lám víg az embersárkány! –
ó, nem a mosoly dühít,
csupán a tömeggyilkos…

**

minden ellene
szól: mégis van (talán) egy
szűk kis „egérút”…

**

egy kockarongy táj ősze.
csupasz-tény-fáktól sivár. -
vigasz-kietlen kertek…

**

hold s vénusz egy képben:
Traklt  s Catullust hallod? – nem,
a bádogdörejt!…

**

kanyart tanulgat
az út s gyors futásba kezd –
tudja az útját…

**

(némi öngúnnyal)

mért fogadjuk el
mit a véletlen bütykölt
s nem a tiszta ész?!

fondor zsigerrel
ősvilági gépezet
eszméltet s kiolt. –

álmodban léten
s halálon uralkodsz mint
Übermensch Kiborg!...

**

(lét)

semmi porcukrot! –
keserű falat vár csak:
„megédesülök”!…

**

ölsz-marsz.: sajnállak! -
karmos kézzel „becéztek”
zsenge korodban…

**

milyen jó lenne
egy megállított képben
az üveg mögött!...

egész életed
ráfordítod hogy élhess –
s alig létezel…

**

bambát s kérdezőt
egy gyantacseppbe zárja
a rideg idő…

**

(Isten)

sokértelmű fény!:
istenképet fest a hegyre
a lenyugvó nap?...

atomi kedve
szüntelen tánc. – s a zene
benne születik…

(két embertípus)
a:
imádja a lét-
halál pókert”
– s véletlent
istennek hívja…

b. (múltba néz)

krétakori sün mocorog
a kőtengerben. – jövő álma csak
a főemlős-képű isten…

„az emberarcú „fénylény”:
csak majomeszme!” – szól. –
s árnyától vacog!…

semmi alkotott
mindent!  -  jó? rossz?: a semmi
semmit sem látott…—

**

„jó keresztény” ő:
ördög mond miatyánkot
mihelyt szólni kezd…

Istennel-küzdő
s nem „áhítatos” hisz. harc
a lét. - a hit is!…

egészben? – nem volt!
tárgyban? – hiánya reccsent! –
rossz istentükrök…

(egyensúly)

mikrokozmoszunk
önmagát nem-ismerőn
méretnek hódolt.

tudná „mekkora”
egy csöppnyi legbenső fény:
szánná a „kozmoszt”…

**

(erkölcs)

csonk faként mered
lerágott tájon. – ha mersz
lombot hazudj rá…

**

„mester, van élet
holtunk után? – Kung-ce: „ó
minek töprengsz

halál utáni
létről? - életedet is
alig ismered!...”

**

(haiku-közhely)

mért látsz ily torzul?:
a hold nem „gyümölcs”! – giccsként
lógjon egy ágon?!..

**

(a szülőföldön)

a.
rétnyi síkság. a
domb-meg-domb megáll. - s újra
medvetáncba kezd.

sebed (bár túl sok!)
egy sem fáj: májusi szél
(csaló) orvos  - itt…

„rózsálló” felhők!
„mogyorószín” szülőföld!–
most a giccs se rút?!…

ott fáradt mező:
a tavasz harsogását
barnává töri.

színpengék metszik
a domb levegőjét itt
s kék villám a szó!…

kergült felhők is
békés nyájként vonulnak
egy torony körül….

b.
malomkő. oly rég
hevert: legendáit is
eső mosta szét.

gazba-fúlt rétek.
száradó fák. elhagyott
kút s vályú kiált…

...mért emberibb most
egy torz madárijesztő
mint ki „tesz-vesz” ott?...

lírai patak:
színrezgéssé bűvöli
a sásliliomot…

c.
ki régi tájban
tűnt el – most kezeddel ír
víg s komor hokkut?...

**

a folyam tükrén fényhíd.
minden csupa vágy  bent-kint. –
magadban állsz a parton…

**

haver- klikk- banda-
s team-világ. lobbyk kora. –
s van egy barátod!…

**

ha egy „egybenyak”
kinyír - két év sitt  - neki:
ó remek zsaruk!...

**

ki sem mozdulnál
kagylók-rákok csöndjéből .–
ó víz városa!…

**

csillagporból vagy
s véredben őstenger zúg:
nem válhatsz géppé!...

**

ezer év? – igen!
„kurta lét”? – arra jó csak
hogy lemondj róla…

egy halott körül
állunk. sajnálkozunk. mi
alig-túlélők…

**

korlátoltság-áhítat: humán
hasraesés tér s idő előtt –
„végtelen”?! – mihez viszonyítva?...

itt a megnyugvás:
„anyag és szellem egy”. – lásd:
„igék” a kövek…

**

dombok táncolnak.
ködvár omlik az égen. -
a tó tükör marad…

konok őserő
feszül a fában. – átnő
viharon-mérgen!

„aranymálinkó”
- borzong egy hang a múltból. –
s aggódsz a létért…

liánszakállas
erdő nevet s fütyürész.
jó itt. - igyál még!...

„te részeg disznó!”
- mondod a teliholdnak –
s a vízben rávizelsz…

**

(kisvárosi Magyarország)

latyak: sárcipőd
mintha vén falut járna. -
jármű locsol le…

szegénység?! – avult
attitűd, dögunalmas. –
múltból lamentálsz!…

mi embernek épül mért embertelen?
örökké nő. de miért töredék? –
(s még torzabb jövő lesz e torz-jelen…)

**

(Egerben)

falon-állványon bősz boszik. -
a csúfság telje sem taszít:
szépséggé lobban ha már ekkora!...

**

a nyelv is becsap:
képtelent kérdez. – s fájhat
a válasz-hiány.

bátor fejest a
„benső tengerbe”!. – s kikötsz
a köldöködnél!...

**

árad a konzum-angol:
hazádban hontalan vagy. -
„honod” a magyar líra?!…

elhasznált szavak
totyogva és szörcsögve
romlanak tovább…

**

(„modern” erdőszél)

akácvirágok
illatában is orrba
súlyt itt a dögbűz…

**

(őszinteséget!)

ha majd sinkófát
ültetnek „loptalakja”
köré: talán még

meg is bocsátasz. –
erkölcsös polgárt játszik
megőrjít e gaz!...

**

kínzón éles vagy
hokku!: ami jó az kerek?! -
légy csak jégszilánk...

**

édesség csöppen
a kínból? – méz-prés a hokkud?
- nem kicsi ahhoz?!...

**

egy sínen futnak
e gépkor géplényei. –
álmuk sem szabad.

**

szakadék felé
száguldó kényszer-út (majd)
lesz kit elriaszt?...

**

reklámfényeken
túl úgy sűrül a sötét
hogy már-már robban!

bevilágítja
önmagát s igazibb nap
fénylik a létre?...

**

meddig tűröd még
a sárkány-nagy éhséget
s  „globális” csalást?!

vétkét-levető
múlt s bűntelen jövő közt
lesz ami megtart?

jeges fény mögött
felfénylik lángol a csönd. -
sokat vacogtál…

**

(nincs mese?!...)


boszi rakétán röppen.
kését feni a hószín-
szakállú Meseapó.

megnyúznak minden törpét.
kéjgyilkos: Hófehérkét
döföli s torkába mar.

Hol-nem-volt: vérben caplat.
Héttornyos: hét helyen ég.
s a Napot éj nyeli le. –

vérengző fogyasztó lesz
a gyerek. – gépmesét fuj a
sárkány: pénz a pikkelye…

**

„nemzeti ünnep”?
de hol a nemzet? - most ki
mit (s mért) „ünnepel”?

**

perzselt park. nyárvég. torzvilág.
a gépbűz is fuldokol -
mért nem futnak el a fááák?!...

**

már jól gagyogni sem tud
a leggagyibb gagyi. - tán
csimpánz-muk-muk a trendi?!

**

hej egotéboly-prof meg
sakál-biznisz-man: érték
s erkölcs hova tűnt?...

**

fény csönd női test?
két vérengzés közt „béke”? –
mindent túlfizetsz!...

az elnyelt dühök
sejtjeiddé váltak. – s most
épp tüzet okádsz…

**

„korunk hőse volt”? –
micsoda barbár világ
hol még hős terem!...

**

ha könnyebb úton járók
tömeg-hangja  felel bent-
jajduló kérdésekre:

átok lesz élni:
ostoba gépként lótsz-futsz. –
álmodni sem mersz…

**

„légy egészséges”? – ó ne!:
az orvosod-sírásód
miből vesz luxuskocsit?...

**

a nagy kaszás rém elől
hány ágyban vágtatunk ma
időtlen páros trappban?!

káprázat vesszen
káprázatba: fogadj be
vad káprázatom!...

**

kudarc-maskara:
rejt. – vagy (jobbá) hazudna. -
már le sem tépnéd?!

**

bádogmaszk s üveg-
szem figyel „változó lény”. –
vedd úgy hogy „megért”?!…

**

nyirkos fenyőkből
süvít az őszi tájra
a „minden-mindegy”...

**

úszunk a zajon.
a lét zenére forog :
kár hogy kakofon...

**

ős-vadász képtől
digitális ábrává
szűkűlt szavakig

képként születtek
képként halnak a jelek. –
s kép képet fal fel…

**

szemétdobáló
izmusok „pukkasztották”. –
jól van. megszokta.

„érte” is zajlott
a cirkusz. – ám kiderült:
nincs is „kispolgár”!...

**

szirom ruházza
s illat a „haszon földjét”. –
hokku: mondj tavaszt!

**

gyerekzaj vidít.
vén-részed – persze – dühöng. -
felülről nézed…

**

„boldog vagyok” –mondja iksz. -
haldokló fajok földjén.
e katasztrófa-korban?!...

**

a neten zongoráztad
el a nyarat: képernyőn
mászkáltál – légyként - koma!

**

vén allé s volt-én:
a fák ugyanazt mondják. –
szégyelled magad…

**


(hajnali séta)

te még döglenél. –
cipőd elindul. zakód
már csapkodó szárny!...

**

egymást szapulva
folyt a „régi” párbeszéd. –
negyven év telt el?!...

**

fűszálon harmat:
gyémánt majd hamu. – s mindegy
lehull vagy fölszáll…

**

(orvosok költők)

megnevezett kórt
„érteni” vélték – s öltek!
(csal e hokku is…)

**

friss napkeltében
magasra-törő házak: -
nyújtózkodj égig!...

**

emlék-szűrőd kilyukadt?!
eltűnt kuckódon dobol
e savas eső?...

**

(azonosulás)

víz veszi vissza
hatalmát kint-bent. – faként
markolsz a térbe….

**

harangszó táncol
lólépésben a dörgő
bádoglavinán.

**

szemétszürkévé
tapossák: szellem-sorsot
nyög a „tiszta hó”…

**

kocsimárka-gőg
ölte meg. – s most a sírján
szomorúfűz áll…

**

nap-kínzott rózsa.
szépsége tűz a tűzben. –
így védi magát…

**

ős-prédikátor
lép ki penészes könyvből:
„jé – ez én vagyok!”

**

mintha őskorban élnél. -
s bolygóról-bolygóra szállsz
mint egykor fáról-fára?!...

**

a fűborzongást
s rovarvacogást „szívre”
csak hokkud veszi.

szirmokat szél visz:
utolsó gyöngéd szavak. –
növő gépdörej…

**

este a hegyen. -
karcsú fa szökken eléd
csillag-kócosan.

**

kéklőn mosolygott
egy letipratlan katáng. -
tankcsata után!...

**

van mit feledni:
játszol a ködképekkel -
s elködlik a perc…

**

holnap – ott – homok  süvít:
egy kincses-zöld erdőt
felfaltunk megint…

**

ebek harmincadján
a föld. mit számít?: nő a
szent extraprofit!...

**

az öngyilkos nő
habfehér ruháiból
hallod a  sikolyt?!...

**

„örömmel múlni”?:
van az emberfaj-testben
önzetlen sejt még?!...

**

vacogásodban
minden proli fölérez
akit tél gyötört!…

**

van „sikerélmény”:
csalni ölni. - s kimaradni
(végre)  a bűnből!…

várj míg a képcsemege
többdimenziós rémként
tör ki a képernyőről!...

vétkeit falnak
sziszegve „földig szidod”
a bősz  politikust?...

pár ezer mártír?
- csöpp vértócsa. elveszik
vértengerek közt….

(a hiper-fejlett
ősösztön égrobaja
döglődő légyzaj…)

**

recseg a roncs-ház. vacogsz:
szél látogat. becsorgó
eső xilofonozik…

vackán vacog a
gyűlölt „én”: rabló korban
brancstalan balek…

(Diogenész)

markából ivó kölyök
rég nincs: rongyaid között
egy pohár szégyenkezik.

a hordóház szorít már.
a hiánnyal rég jóllaktál. –
kóbor eb is kiröhög…

(kor-kór-kép)

input és output közt
mit vásított ki „jól él”:
szemétként látod.

s hogy teng bank-uralomban
a csóró? – fülig mocskos:
kukákban vájkál…

**

mennyi földönfutó lesz?
hány ember vált hazát majd
hogy „élvezkedjen”?

: mit számít?! – a porkönnyűt
minden kor szele könnyen
röpíti hazátlanná…

**

(társaságod)

jó fiúk: mind csen.
pár feles - s már puszi-haver. –
s pénztárcád nincsen…

egy dalt hagyott itt „apó”.
s most itt dühöng e dalban
sok jó tütüs naplopó.

csönd legyen fazékhangú!
te csupán azt dalolod
amit fatornyos falud…

géphang, bele ne mordulj!
én gajdolok derűs dalt
a borvirágos orról…

**

neked kóró nő
sírodon, neki márvány? –
az sem túlvilág!...

**

magányos szellem:
mindenkiért rikácsol -
mindenki ellen (?!)

**

(mi lennél inkább?)

nagyevő?  hormonhitű?
csavargó tréfamester? -
tejutak Magellánja?

**

„költő nem politizál”
- mondod Petőfinek – s ő:
„mit?!... sehonnai bitang!...”

**

lufi a „tisztaság” - ma.
hogy kell a szemét-kolonc! –
súlyt ad – így el nem szállhatsz…

**

„légy velem szenrjú-árnyék.
ha eltűnsz - én sem leszek”
- szenrjuzza  most a szenrjú…

**

ősegyiptomi képről
lépett le ez a macska. -
s most a parkban egerész…

**

hűséges robot dajka
vigyáz a gyerekre és
Robot Robiról mesél.

**

meghat a gépi
„illemtudás”
– jössz: s nyílik
máris az ajtó…

**

újjászülettem:
s pillangóként lengek el
búm-bajom fölött …

**

„természetesség”?!:
légkondicionált ház -
s táv-szex a köbön.

**

gyerekként rajongsz
egy-egy új találmányért. –
s agg bölcsként szorongsz…

**

hasztalan hívás! -
szégyen hogy maradásba
metsz a vadlúd-ék…

**

pihenő galambsereg
a magasház kéményén:
nippek a szürke égen.

**

harcok emléke:
megzöldült bronz. – körötte
lágy virágcsata.

**

fültépő kölyökzsivaj.
gerle búg (gépzajon át). -
él a lét s élvezi magát…

**

iszony kútjából
mersz gyönyört?! – de undortól
már nem undorodsz...

**

formát-színt teremt s elnyel.
változó azonosság:
játszó őslény a tenger…

**

kár hogy a zene
csak ricsaj – s benső bíránk
ilyen botfülű!...

**

„szörnyek bolygója!”             
sír fel múlt-jelen-jövő:
kivert eb vacog

**

hegy-völgy van bennük. -
útjaid ők álmodják:
visznek a cipők…

**

dilemma-tavasz.
végzet lassított filmen. –
rigónk nem tudja…

**

szétszórt szemét csak
a tegnapi lakoma. –
dér rajzolja át…

**

részeg melós bőg:
kormányt csepül. – hirtelen
vicc-gép kapcsol be - s röhög…

**

ott csillagváros
fényfalut nyel. – itt törpét
a nagyvállalat

**

beszél a széllel,
süvítés-nyelven is tud -
a széljárt koponya…

**

a szoborfenség
bronz-mordulással űzi
trágár kölykeink…

**

a szellemednek
nem lesz bakancsa. – egy lényt
sem gázolsz majd el

**

(egy „pillangóhoz”)

hímnemű pénz gyűr
maga alá . – így veszted
hamvadat „éji pille”…

**

kutyák gúnyolnak:
mért császkálsz erre gyalog?
hamm – kocsid sincsen?!...

**

ködben. ködtől-nagy
ház ember kocsi ködlik:
fáradt köd-szöveg…

**


hokku ne mond ki:
kölyökkorba vágyok. – légy
túl rövid inkább…

**

göröngyke bolygón a hegy
porszem-óriás - s cseppnyi
tenger a „végtelenség”…

**

tündérekről nem,
kocsikról meséltek – s most
pénzért gyilkolt a  „gyerek”…

**

(a homo „sapienshez)

fogad  silány csont, körmöd
gyönge volt. – s észt egyre növelve
végül túljártál saját eszeden…

**

hacuka szárad.
szél fúj: a házak színes
szárnyakon szállnak!…

**

(tóparti alkony)

aranyhíd felett
szélként kószál a két nagy
szerelmes árnyék…

**

szél viszi, fűben
landol a pille. - őszi
nap mosolyog rá…

**

(esti töprengés)

drágák a jegyek.
nagy a tolongás. – nem jobb
szín-pad e vén tó?!...

töprengő redők
borzonganak a vízen:
már kint-bent vívódsz…

**

II.

(Adyhoz)

kész már a „templom”:
falán angol  kép s szöveg. –
popzene visít.

**

(ellenmese egy csajnak)

hiába vársz. nem jön a „herceg”.
csak egy nyers bunkó. - hanyatt dönt majd
s a kocsmában röhögve henceg:

fémes bakancs. borotvált
fej. bomberdzseki. vadság.
romlott-nyugati – keleten…

várj. folyton őt várd. és adj jelet.
egész valóddal hívni kell!
s ismerd föl: ő a „herceged”:

japán bringán rohangál.
akciófilmeket fal.
mohó. kéjsóvár. vandál…

**

(vezető értelmiségi)

gőgös. fapofa-merev.
magán sosem nevetne -
dicsérd. másra töksüket…

**

(sztár)

egyre szuperebb
s média-arcúbb. – te is
csodáld meg – s feledd…

**

volt éves napod? voltál
(egyszer is) „elégedett”. –
s műved „visszamosolygott”?!...

**

(újszerű ember)

több mint „test lélek
és szellem”!:
vénen sem vén,
s ifjan is ősi…

**

időfalatod
kínzóan édes: halál
süt-főz neked már…

**

magunkra szabadított
„boldogságmechanizmus”
pusztít el. – most fizetünk!…

**

átoksziklákat görget
ironikus robajjal?:
pusztulás zajába vesz…

**

gyötrődve is csak „játszol” –
formálód mivé formál:
mért tudnád? - „nem vagy jelen”!...

**

ó hogy elsorvad a nyelv
ha nem üldözik! –
támadj csak világ-angol!…

**

kutyám csak hangos
fickókra hegyez fület. –
helyettem konzervatív.

**

viharzó végletek közt
mentsd csak a „menthetetlent”. –
vagy milliárd létként szorongsz….

**


nem ezt. nem így. és ezt.  s így.
majd azzá válik ami. –
kiút: járatlan ösvény…

**

robbanó anyag:
teremtésparódia. -
s tükörvak agyak!…

**

peroxid villan.
egy „luciferált rendszer”:
fénybogár repül…

**

nyelv nyelvről nyelvel:
torz, üres, de posztmodern! -
máris gép gépe volnánk?!...

**

tűzszín a rém? – jó.
tátogó szájhas? – még jobb! –
csapd  be félelmed…

(a jetihez)

jöjj medveléptű. rombolj.
törj ránk a hó csöndjéből –
fegyvered erkölcsös még…

**

ha csak „félre állsz”
s nem veszel részt a „bűnben”:
még dúlod Gaiát!…

**

(városom)

csak ember-lépték.
csillagkép megfullad itt. –
üresség „ragyog”…

ó proto- meta-
nouveau- neo- transz- meg poszt-(…):
stop! – ez hokku: tiszta tiszta tiszta szó…

arctalan a bűn. ezért
nap-mint-nap vétkezel. - s csak
tömeg sejtjeként bűnhődsz…

**

a „kozmikus halállal”
játszunk mi „őrült majmok”:
s jövőt álmodunk…

**

csupán a forma lett más:
ősjáték ős-szerepek. –
új? – hogy csalás is csalás!…

**

nevetés nevet
benned ha nevetsz . – s csak a
szorongás szorong…

most már bölcsebben nevetsz
hószakállú. s mennyi zűr
szörnytett s öncsalás felett!...

„kutyám nem nevet
s akkor iszik ha szomjas. –
iszom  s nevetek…

**

(egy pót-prófétára)

egyre riasztóbb szakadékba látni! –
ahogy az özönvíz-előtti derűt őrzöd-osztod:
nincs jobb hírünk az elvesztett csodáról…

**

vad játék a lét? – legyen!
a rossz kihívás (talán) :
a jó szigorúbb arca…

**

ez vagy még. s ennyit tudsz csak:
a gyilkos gyilkosaként
fogsz  fegyvert fegyver ellen…

**

minden tükörből
eltorzult lényünk néz ránk. –
jaj ha megszokjuk!…

**

részvétet koldult
nyekergő verkli-ember. –
s úgy tettek „mintha”…

**

„nagy dolog” észrevétlen.
ismétli mozdulatát
a mindenség s az isten…

**

(gürcölő szülők)

fiúk sorsában
lélegzenek föl (kicsit). –
s gürcölnek tovább…

**

(patrióta morgás)

„ha nem időzöl
múltaddal-jövőddel itt:
mért lófrálsz erre?!...”

**

nem fegyelmezett,
hogy az legyen aki. – csak
rögtönzi magát…

**

Goethe: szoborrá teljesült.
Hölderlin:  sóvárgó élet. –
ezt éled. - azt csak bámulod…

**

(templomok)

(román)

tömör hit ez – még –
de szabad röpte nincsen.
fáznál egy pincehitben!

(gótikus)

minden égbe röppen:
karcsú kőív s képzelet. –
párkányon nyög a pokol…

(barokk)

formák tombolnak
s túláradnak az eszmén:
a hit erőlködik!…

(modern)

csak neve „templom”.
„magánügy a hit”. – lapos
s szürke a háza…

**

(metafizika)

kínzó szürkeség. –
egy szebb teret és időt:
fényt a fény mögött!…

kimondhatatlanság
a közlés közlése „róla”
mely – még – kimondható!...

egy kis egót is:
védőruhában lépj csak
lángba – vagy elégsz!…

titkot megfejted?
még titkosabb lesz. – s jobban
vonz ami rejtett!...

**

sodorj, forgatag! -
bent egy kis falu szorong.
s egy én - ki menekül…

**

„fegyelmetettek”.(? !) –
egymást tapossák ronggyá:
várj egy pánikot!…

**

nincs más: köznapok. -
gúny rántja mocsár-mélybe
a szellem-napot…

**

úr a rettegés:
erőszak-kora. – Buddha:
„a lét szenvedés”…

**

(barátság)

jön majd egy „nagy tél”
hó nő a háztetőkig. -
beszélgetünk majd:

hát mi is történt
a régi tavasz óta
mikor fociztunk

s ő volt a bal-bekk. -
időtlenség tüze gyúl
a vinkótól  hogy

fölmelengessük
régi „nagy céljainkat”:
dermedt madárkák…

**

nem enyhülnek a nagy zűr kínjai. -
torz-európát cipelsz most magaddal
a nagy Taón.  (te fehér-kínai…)

**

vereség húz le.
hold fénykötele. nincs más. -
kapaszkodj bele…

**

csak azt nyújthatom
ami lényegem: gúnnyal
álcázott sírást…

**

a forma gúnyol:
derül magán a hokku-
vá szakadt „eposz”…

**

(Horatiusról,  háborús időben)

Flaccus jól tudta:
blablákkal bolondított
hal „hősi halált”…

Flaccus eliszkolt.
(még volt hová). – ó boldog
csatazaj-hiány!…

**

nem vagy magányos.
szeret valaki: egy eb. -
ember lett érted…

**

(időutazás)

karbon-kori táj: fénylik
csillog a zsurlóerdő .–
füstjébe most fulladunk…

**

három sor mímel
„csakazértist”. - s panaszos
képedbe süvít…

**

beszélsz a széllel:
ő is „jeleket” árul –
s elködlik a perc…

**

virággal valljon
a leggagyibb gagyi: csak
száját ne nyissa ki!…

**

csontsíptól az ezerhangú
színes gépzenéig: amit
a zene csöndje mond – nem változott.

folytatás