« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Weisz Attila (1983-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Fél órát ültem
Csendesen őt figyeltem
Barna sört ivott

Japán kakasunk
a tollait fürdeti
hideg napfényben

Fűben lapulva
óvatosan közelít
a szomszéd macska

Dinnyeszezonban
főtt kukoricát ennék
csorba fogammal

Csatornaszagot
és füstöt böfög az est
érdi éjszaka

Buddha tudatom
kár belé a pálinka
nem ad tanácsot

Csillagok fényét
befőttes üvegekbe
gyűjteném neked

Verebek lesik
az érett cseresznyéket
szemtelen dögök

Pálinkát töltök
cigarettára gyújtok
várom a halált

Ne vesszen kárba
almafám gyümölcséből
pálinkát főzök

Lábujjam kacsint
kibújik fehér zoknim
hatalmas lyukán

A dinnyehéjat
a csirkéknek hajítom
leve kilöttyen

Elmúlt a vihar
kutyám vizet lefetyel
egy pocsolyából

Csirkeláb ösvény
vezet az etetőtől
az itatóig

Kinti hópelyhek
forró teám ízéről
mit sem sejtenek

Macskaszőr hever
szobám bolyhos szőnyegén
kutyám se érti

Tél végére a
pálinka készletem is
kimerülőben

Kancsal szemekként
álmosan bámulnak rám
a pisztáciák

Rothadó gyümölcs
fanyar illatát a szél
messzire hordja

*

Egy béka hangja
a kutyám sem ugatja
így a hold fényét

Nézem a kertet
fű éled, bokor hajlik
közeleg a nyár

Cigarettafüst
álmosan fodrozódik
hajnali sóhaj

Kapával hajlong
zsebéből magokat szór
borsót vet anyám

Száraz falevél
átvészelte a telet
és most lángra kap

Huzatot kaptam
egyszerre két ablakot
tárt ki szerelmem

Végre napsütés!
Látom az árnyékomat
egy hókupacon

Züllött hajnalon
hazafelé sétálva
rókát szalajtok

Este részegen
találkoztam Buddhával
ő sem volt szomjas

Lustán heverek
a hangyák lábamon át
tartanak délnek

Reggel még napfény
délben egy szürke felhő
este már esik

Nyújtja szemét
ebédjét nézegeti
az éhes csiga

Fogom a fejszét
de nincs szívem kivágni
cseresznyefámat

Moha lepte törzs
élet sarjad a halott
cseresznyefámon

Sáros az udvar
kiteregeti anyám
mosott ruháit

Meghajlik a nád
ragyogó napsütésben
sütteti hátát

Tükörből nézlek
próbálom kitalálni
mire gondolhatsz

Tárt ablakon át
tavaszi madárdal és
egy körfűrész szól

Sóhajt a tavasz
kifújja a bent rekedt
téli levegőt

Elázott veréb
tollait borzolja egy
szilvafaágon

Kormos kezével
fehér lapját simítja
egy szénrajzoló

Berekedt kakas
hangja mint egy nyikorgó
talicskakerék

Ösvényt fújt a szél
földre hullt levelek közt
amerre megyek

Együtt a család
és nem temetünk senkit
szép nap a mai

Ablakon kopog
ajtón nem tud bejönni
az őszi zápor

Tócsát kölykezett
napok óta vajúdott
egy szürke felhő

Nyaral a tavasz
egy hét múlva érkezik
repülőgéppel

Meredek hegyen
szalad fel a telihold:
fogyókúrázik

Elgondolkodtam
a teám közben kihűlt
főzhetek újat!

Friss zeller illat:
készül anyám levese
kordul a gyomrom

Felborult kuka
vacsorára megvendégel
kóbor ebeket

*

Óriás lepke
kecsesen lovagolja
az őszi szelet

Pókháló csillog
az éjjel megint esett
nedves a világ

Mindjárt véget ér
nyár utolsó napjait
felhők takarják

Ujjunk összeér
és séta közben néha
csókot is váltunk

Gyíkok a kövön
gazzal benőtt sínek közt
vonatra várnak

Megállt az idő
a másodpercmutató
még rezdül egyet

Kitárul a menny
combod közt kapaszkodom
a kapu felé

Évek teltek el
közben - a jegenyefát
is kivágták már

Vakuk vakítják
freskóról nézi Isten
a turistákat

Egy másik ország
mintha ezer mérföldet
sétáltunk volna

Napóra: felhős
időben talán késik
néhány órát

Unalmas nap volt
este még egy béka is
panaszkodott

Részeg darazsak
a pálinkásüvegből
most bújtak elő

Őszi illatok
lassan hulló levelek
szállnak a széllel

Elcseni a szél
a pogácsa illatát
viszi a világba

Pocsolyába ült
a telihold – kis ugrás
ez egy békának

Kondul a harang
közeli temetőben
újabb sírt ásnak

Kerti kő-Buddha
kizökkenthetetlen a
nyugalmából

Alkonyi séta
esernyőt kellett volna
hoznunk magunkkal

Sáros kutyalábnyom
előszobaszőnyegen
keresztül-kasul

Illatos barack
a szomszéd fája alig
karnyújtásnyira

Cigányok nézik
mennyi vasat szállít
egy tehervagon

Folt a papíron
egy gyermeki kéz arcot
rajzol belőle

Áznak a csirkék
teraszomról hallgatom
a nyári záport

Forgalmi dugó
kóbor macska mosakszik
az út közepén

Már megint esik
a szomszédoktól széles
folyó választ el

Egy szürke felhő
belekapaszkodott a
jegenyefába

Késő délután
a baromfiudvaron
tojó rikácsol

Építési telek:
égig érő gazok közt
rozsdás lapát áll

Néhány szál virág
hiányzik a kertből egy
vadalmafa is

Kézzel írt sorok
keszekusza tinta ív
híd egyfolyón át

Odakint esik
mi pedig összebújva
szeretjük egymást

Hiába nyújtja
nyakát a csiga - nem lát
be a kerítésen

Nedves hajnalon
csigák randalíroznak
a kapum előtt

Poros oltáron
egérrágta biblia
és egy feszület

Van egy titkom:
szeretek éjjelente
álmodni rólad

Kislány a parkban
édesanyja kalapjára
virágot tűzött

Olvasom versét
a fűznek – folyópartra
írták ágai

Nincs már itt apám
hideg esőben ázom
szomorú a nyár

Pávián ásít
kőszáli kecskék között
fekhelyet keres

Alszik a tigris
gyerekek kopognak át
az üvegfalon

Templomtoronyban
rozsdás a harang – Isten
már elköltözött

Még egy kupica
pálinka – csillagokkal
együtt táncolok

Törött virágról
méhecske távozik
ilyen a szerelem

Hálót sző a pók
szobám sarkában akar
légyre vadászni

Vízben felejtett
labda – béka szemek
lesik a nádasból

Villámlik az ég
érett almák potyognak
az almafáról

Lepedőm őrzi
tested emlékét- gyűrött
redőkben sóhaj

Cetli az ajtón:
„már nem szeretlek úgy, ahogy
sosem szerettelek”

Öreg emberek
gyerekkorról mesélnek
a gyerekeknek

Lajhár sietve
mászna magasabbra de
közben elalszik

Pitypang utazik
a szél hátán – megáll egy
rózsabokornál

Szerelem: réten
egy magányos virághoz
méhecske érkezett

Fényes telihold
haikut szorongatok
ujjaim hegyén

Tó felett árnyék
szalad át – egy felhőnek
sürgős dolga van

Öregasszony a
padon – vidáman nevet
a napsütésben

Reggel a tükör
álmos-borostás arcát
mutatta felém

Zöld levelekkel
takarja testét – szemérmes
jegenyefa

Vadszőlő sarjad
a szomjazó földet
eső itatja

Fürdőző lányok
Buddhám rácsodálkozik
meztelenségükre

Tehetetlenek
vagyunk: bármit teszünk - nem
tehetünk ellene

Vízben fadarab
kacsacsőrök böködik
ússzon már odébb

Fájhat a Tegnap
sírhatsz a Holnapért
de csak Ma teheted

Nyári forróság
ablakom felett izzad
a telihold is

Jégcsapok között
álmodnék napsütésről
olyan meleg van

Úti kápolna
Olümposz lábánál is
Krisztust imádják

Homokon lábnyom
vízben ázik árnyékom
kagylókat szedek

Csak a hajnali
virágoknak van ilyen
élet illatuk

Kiskacsa hápog
béka úr csak nézi őt
dülledt szemekkel

Siess béka úr
nagy meleg elől a hűs
kerti tavunkba

Titkomat a szél
a fűnek is, fának is
elfecsegte

Írok-olvasod
ketten együtt alkotjuk
a verseimet

Szeret. Nem szeret.
Elfogytak szirmai a
margarétának

Valaki mindig
búcsúzik. Te mész? Vagy ő?
Teljesen mindegy

Bár csodaszép vagy
gyönyörködni nem fogok
hiúságodban

Neked a pohár
félig üres vagy teli.
Szerintem nincs pohár.

Egy virág hullott
a folyóba – vidd messze
a tavasz hírét

Ha méhecskeként
beporozhatnám bibéd
lennél virágom?

Béka-ügetés
hosszú az út a tóig
tovább, csak tovább!

Gyere Béka-úr
rossz helyen ücsörögsz
lapátra teszlek

Jön. Tovaszáll. Jön.
Forgószélre tapadt egy
sárga falevél

Tavaszi zápor
békák a parton ülve
zuhanyoznak

Egész álló nap
álmokat kergettem most
megyek aludni

Virág a rétről
névnapi ajándéknak
éppen megfelel

Suhog egy papucs
szúnyog halálát, látod,
hallani lehet

Zápor odakint
kopog az ablakomon.
Gyere be! Nem jön.

Lányok a sarkon
szíveket hajigálnak
a szemetesbe

Csendes haiku
nincs semmi mondandója
de hallgasd csak…

Légy tetem úszik
a teáscsészémben - mily
borzalmas halál

Esti esőben
bandába verődnek a
tóparti békák

Mintha lenne még
valami mondandója
tátog a béka

Buddhámmal nézzük:
utolsó virágszirom
lehull a földre

Nyitott kertkapu
virágokat porozni
méhek érkeztek

Minden hiába!
Haikukkal pinához
nem könnyű jutni

Buddhává válni?
Ha virágnak születnék
egyszerűbb lenne

Tavaszi virág
az élet értelméről
vitázik velem

Lopom a napot
nincs már tolvajbecsület
mások is lopják

Gyászoló tömeg
apám nevét zümmögik
mindenütt a méhek

Szomorú reggel
édesapám sírjára
virágot vittem

Pöcsét mutatja
Buddhám: a kurváknak is
jár mosoly-szünet

Fűzfa tövében
sámli – békauraság
arról kiabál

Felhők suhannak
sietnek dolguk után
vissza se jönnek

Volt forradalom
s micsoda fejetlenség
maradt utána

Magányos lettem
kurvákra pazaroltam
Buddhám idejét

Lassan véget ér
a nap, fáradtan indul
haza egy felhő

Termékeny költő
haiku írás helyett
termékenyítene

Művészi tájkép
tavaszi napsütésben
kutyaszar szárad

Mily csodás reggel
a cseresznye virágzik
a szomszéd köszörül

Egyre közelebb
a megvilágosodás
fogy a pálinka

Ősszel csöndes az
udvar – megáll az idő
levél sem mozdul

Karommal tartom
az eget – súlya rád ne
nehezedjen

Haldokló rózsa
tövében sárga virág
szépen éledezik

Egy sovány angyal
a templom lépcsőjén
aprópénzt koldul

Haldoklik a táj
rohadt almák potyognak
az almafáról

Hűvös az este
a sarkon alig-ruhában
állnak a lányok

Közben hízik a
hold – nyeli a csillagok
tompa fényeit

Ég egy gyertya is
nevetve könnyezzük
apám milyen volt