« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szabó Imre
haikui
Kéziratként a szerzőtől



Ecsetheggyel


Minden vers csoda,
egyetlen, szorongtató:
lesz-e folytatás?

*

Lánynak kiabálsz,
asszonyodként szól vissza:
hamva parázsnak.

*

Elfogyott a hold,
nagyra nőtt az éjszaka:
lángolj, csillagom!

*

Átüt a magány,
éjfélóra, kondulok.
Remeg magában.

*

Arca hamvas volt,
mikor még úgy parázslott,
most hamu, hamu...

*

Belőlem keltél
fel azon a reggelen,
most pörölsz velem.

*

Szíved szólt hozzám,
friss harmat volt, tündérség.
Fogy a szív, nő a száj.






Szedókák

Két jó karoddal
kapaszkodsz az időben,
múltban és jövendőben.
Tenyered nyitva.
Az egyik folyton telik,
a másik üresedik.

*

Zsibongó lélek!
Megállsz a jeles kőnél,
megállsz a kő-időnél.
S mint jó motoros,
szíved közben ráfeszül
ívben a robogásra.