« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szűgyi Zsolt (1982-)
haikui


NÉGY HAIKU
M.-nak
Az Irodalom Visszavág, Új folyam, 11. szám (IV11), 2002/1 (tavasz-nyár), 54. oldal


teremt és sóhajt
elszakadván hús és lé
lek virághúsra

száradt szél tapad
aranytalan földön test
té zordul a táj

álarc rohad a
bőrre sárrá lett ár már
lélektelen lé

seb - ez míg függöny
hull a szemre és kiönt
a vízsivatag

 

További haikuk az
Árnyalatok árnyalatokkal, Napút-füzetek 28, 2008, c. kötetből

1 HAIKU

ősz int e nyárnak
tájtalan tél előtt bú
csúkép ő szintén

 

1 HAIKU

a sóvár ár nyal
és elnyel a révben vér
emmé vált a víz

 

1 HAIKU

hiába való
vall a hiány a vallás
ha zúg szava só

 

2 HAIKU

a láthatatlan
ra meredő űr ered
múlttá lesz a kor
s előtör forr a
törés nyomán forrás zen
gi születését

 

1 HAIKU

a lélek szolgál
ki látja amint lénye
gül szellem ül át

 

2 HAIKU

végül a föld öl
e tűz míg teremt tett fe
szül meg hó szava
sóhaj hoz világ
talan világra és el
old a víz s a só

 

2 HAIKU

talán ha időt
len áramlásunk tenger
be torkollik hull
alá a fény meg
késett fellegünk rajza
int (idegenül)

 

2 HAIKU

hiába s írsz le
tapos a könnybe lábad
aszályba szárad
a szív szelídül
ten főt hajt előtted a
p(r)ofán vágott szó

 

2 HAIKU

örök őröd űr
öl - el túl világon egy
kor (f)el csendül a
csend testet ölt a
lélek fekete föld(b)et
ért érintése(d)

 

7 HAIKU

szerelmed sötét
be mártja a vád menet
elő halott (fel)
támadás lobban
ó szalmaláng templomi
gerle ürít ég
en - éteren az
emlék mű múlik el el
(ő)tűnik (itt-)ott
a vágy míg a kéj
fekéllyé lobban át a
férge se fél s a
fél világ kiál(l)t
ki - hal(l) patakba fúl ma
gány lebeg csak a
víz színével hagyd
el otthonát belülről
már az eső fest
homályt amott mar
oknyi föld (ég) tenyered
ben a teremtés

 

9 HAIKU

tudom mit hívnak
végtelenségnek oda
járok félni nincs
ott ember kihalt
kivizsgált táj istenek
laknak ott talán
és a semmi meg
semmisülésbe tartok
odatartom majd
kezem ha kell ha
nem megyek és nem
találok haza
sosem kiáltom
ki áll tomboló vihar
harca ellen ki
emberként nem vág
vissza issza lelkek le
vét ősz őrzője fut
elöl a sötét
lét elemem temploma
nincs zúg haragja
akárha vihar
a harmónián erőt
vesz veszít már le
hajtottam fejem
árnyékba tért értelem
teremt megint int

 

1 HAIKU

kegyelmet kapunk
nem enged át-ka-szál(l) a
hallhatatlanság

 

1 HAIKU

szél rózsát nevel
ne vesd el hited oda
benn a vég te lenn

 

1 HAIKU

érinthetetlen
fák suhogása olvad
ó űr lámpafény

 

1 HAIKU

tudom mit hívnak
(v)égtelenségnek oda
járok félni nincs

 

HAIKU

int megint teremt
árnyakhoz ér éltelen
kéje ég velem

*

 

Egy évszak éjszaka
(3 haiku)
Napút, 2009. március - XI. évfolyam 2. szám, 51. oldal

J. emlékének

lehullok (né)ma
tűzlevél (a) holnap(fény)
felé hajol(va)
múl(t)unk át e föld
(idő)be tör s(z) a zöld (ho
mály)szem ködbe rejt
i sáravar szív
ét s így ragyogsz el szerte
szélben szerte lenn

 

3 haiku
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 51. oldal

létüres út lét
üres útra ha(jol) (hat)
a lé(le)k (ha) (f)él
az isten(ember)
e (látványlény) (h)a kép(e)
(volt)való(nak) él
a (m)ég fölé(bb) ve
(ze)ss ha(za) néma szó(lj) az
ál(domás) igaz
(a)