« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

BuSzabó Dezső (1941-)
haikui


Száz haiku
(2001-2003)
Tizenkét görcs, Egybegyűjtött versek,
Kráter, Pomáz, 2003, 327-344. oldal

Uram figyelj rám
ha isten vagy légy hát az
„adj kicsit több fényt”

Krisztus feltámadt
magas jegenyét növeszt
a kis falucska

írok rajzolok
a Bibliátok vagyok
a szó kimondva

Istennek hála
rám virradt de jó neki
ha engem nézhet

mi kellene még
egy jól kiforrott bordal
istenjelenlét

bezárult körből
kijutni hogyan lehet
hogyan Istenem

ártatlan vagyok
nem akarsz megérteni?
szótlan megfagyok

itt a karácsony
fekszem egy istállóban
ahol nincs semmi

sorokat írok
egymás alá könyörgök
fennmaradásért

jóra gondolok
ölbe tett kézzel ülök
a mindenségben

az elejétől
én vagyok az út széle
feladatom van

van golyóstollam
már csak a tár hiányzik:
finomkodó vers

nem ír nem olvas
ajándék-könyveket gyűjt
röviden beszél

királykék egek
arcomra legyek szállnak
hogy én én legyek

jusson eszedbe
amit elfelejtettél
ennyi az egész

kék-zöld a reggel
összevissza jár agyam
szétmorzsolódom

nagy nyomatékkal
szeretném hangsúlyozni
a vád elkészült

szedd össze magad
addig amíg nem késő
aki mer veszít

kisbetűs vagyok
csak a szemeim nagyok
s lemondásaim

mechanikusan
kikapcsolom atévét
isten veletek

arasznyi vastag
véres-szalonnás égalj
ennyire tellett

szalmán alszom én
nekem birodalmam van
bocsáss meg nekem

egy levél-tészta
a vetett ágyon szárad
ünnep nap ünnep

tejesasszonyok
a terhet tovább viszik
engem bánt megöl

szél fúj fúj a szél
érzem a húsok szagát
halálért halált

a hazugságból
könnyen lehet dicséret
lehet mondani

a barna ruhás
sarki üveg-kisasszony
talpig meztelen

csillog a szeme
lépései mákszemek
alig van arca

estike kényes
időnként fel-felbukik
fényes estike

érezte tudta
kevés ideje van már:
anullálódott

a tűz aranya
mozgatja ujjainkat:
méltányos gesztus

Isten haragszik
az égnek befellegzett
ez nem vicc: kemény

sikoltásokkal
viharos tenger vizén
Isten is borzong

Uram figyellek
Uram én hiszek benned
Uram követlek

én nyitott vagyok
átlát szemem a szitán
kerek a világ

szemmel látható
romlik pusztul a világ
jaj ki menti meg

megy össze az út
mint égben a Nagy Isten
sokat sírok én

a becsületes
életet választottam
rájöttem kár volt

vénen születni
csecsemőként meghalni
az lenne jó

sírnak a gyertyák
sajnos az időm lejárt
csupán ennyi volt

sok rossz lépés
már jóvátehetetlen
ki állítja meg

miért van az Is-
ten képe bennem annyi-
ra eltorzítva?"

mint a szódavíz
úgy pezseg itt az élet
világgá indul

legújabb világ
itt szállnak madaraid
hópihék azok

kavarog a füst
nap barnította arcok
most érhettek meg

olajos halak
a tengervíz tetején
a szívem mélyén

az én anyámnak
aranyeső a könnye
nyitva a keze

meg vagyok fázva
itt rohadok a házban
meg ne halj anyám

kedvetlen vagyok
ölelj át korai fagy
zaklatott szívem

negyvenes égő
őrizd meg jó híredet
pipacslángoddal

füstös tejégő
ez a fa az udvaron
nem kap elég fényt

kicsavart égő
nappali tartózkodó
gondolkodjatok

emlékeztető
a hegy jött szembe velem
most én én jövök

állapodjunk meg
abban hogy a fontosnál
nincsen fontosabb

szálkák a szemben
görbe szögek fejemben
visszakapcsolok

már nem sokára
az egész látóhatár"
láthatatlan lesz

a napot lopják
arcom viszi a felhő
tekintet nélkül

lyukas a hajó
a mélységtől kék a szem
csak baj ne legyen

csapj a kezembe
senki se járjon rosszul
ez a mi időnk

hangya árkot ás
a folydogáló víznek
engem láz gyötör

ez egy sötét kép
ez a sok-sok lottózó
alternatíva

milyen jó lenne
korcsolyával csúszkálni
a friss szűz havon

a forrás megszűnt
egy ugrás a semmibe
őszinte vagyok

földi tündérek
a hangok világában
nincsen iskolám

villám a kezem
a szikla kemény csúcsa
ma nincs több kenyér

te parlagfű vagy
én is egy parlagfűnek
hiszem magam

félelmetesebb
szédítőbb nincsen mint az
utánfutólánc

a felnéző szem
konfliktusokkal járó
szöveges példa

példamutató
tömörséggel írja le
íme a próza

alternatíva
a gyöngyvirágok gyöngye
honorárium

a film a gépben
a gép a ruhák alatt
lassan egy éve

csúcsforgalomban
gyűrt papírok közt élünk
feleségemmel

fekély gyomromban
eke kapa a kardban
pánikhangulat

nagyon rossz félni
köhögni és könnyezni
a Hold fényében

a mozgó vonat
optikai csalódás
skizofrénia

imádkozzatok
értünk a már sokszor
meghalt költőkért

bizonytalanság
elvonóerőpróba
gyászreakció

gyógyító dombok
sorra megszólítanak
csodálatos ez

képeket nézek
ősz csavarja szívemet
az idő rostál

a cella-fülke
amelynek rabja voltam
mint oly sok szemét

a verseimben
a fejemben húsomban
ér villám villan

felcseperedés
a lemenő időben
csendes pihenő

magának való
akár a záróvonal
az út közepén

szemét díszeleg
a kórházhoz vezető
akácfasoron

hosszú éjszaka
három kurta verssorban
csupa dér a haj

éjjel kettőkor
vérré vált a vörösbor
hanglemez a Föld

lábad égője
ne aludjon ki soha
átok ne fogjon

Ég és Föld külön
nyolc kötet versem egyben
így hatvan után

 

Három haiku
PoLíSz, 125. szám, 2009 nyár, 72. oldal

csomó fájó pont
a sorvadásos agyban
megy össze az út

*

leszállt a sötét
a kanálisban múltunk
szennyvize folyik

*

veszélyben forog
a Föld habzik a folyó
zabolátlanul

 

Kilenc haiku
PoLíSz, 125. szám, 2009 nyár, 72. oldal

Szorít a szívem
Állok – te állsz mellettem
A vers közepén

Sistereg a tűz
– Ha szél éri: fellobban
Alkonyat delén

Itt állok Uram
Zúg a fejem a csöndtől
Állóvíz vagyok

Nagy éjszaka van
El vagyok keseredve
Betelt a pohár

Mindenkinek ott
Van arcán a mosoly mely
Mindent elárul

Látod amott már
Kalapban járnak érzed?
– Minden nehezebb!

Sose mentünk el
Messzire a házunktól
– Ez nem volt helyes

Az igazmondás
Már csak ünnepi szokás
Reprodukció

Takarj be engem
Meleggel boldogsággal
Nekem ez elég

 

1941-ben Hernádszentandráson születtem. Tizenkét testvér közül nyolcadik gyermekként láttam meg a napvilágot.
1967 óta családommal Budapesten, Pestszentlőrincen lakom. Két gyermekünk van. 1967-től 2001-ig dolgoztam a B.K.V.-nál autóbuszvezetőként. A költészet szeretete fiatal koromtól végigkíséri az életemet, bár csak harmincnyolc évesen kezdtem el magam írni. Verseimet 1990-től közlik hírlapok, folyóiratok.
BuSzabó Dezső