« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
BuSzabó
Dezső (1941-)
haikui
Száz haiku
(2001-2003)
Tizenkét
görcs, Egybegyűjtött versek,
Kráter, Pomáz, 2003, 327-344. oldal
Uram
figyelj rám
ha isten vagy légy hát az
„adj kicsit több fényt”
Krisztus
feltámadt
magas
jegenyét növeszt
a
kis falucska
írok
rajzolok
a
Bibliátok vagyok
a
szó kimondva
Istennek
hála
rám
virradt de jó neki
ha
engem nézhet
mi
kellene még
egy
jól kiforrott bordal
istenjelenlét
bezárult
körből
kijutni hogyan lehet
hogyan Istenem
ártatlan
vagyok
nem akarsz megérteni?
szótlan megfagyok
itt
a karácsony
fekszem egy istállóban
ahol nincs semmi
sorokat
írok
egymás alá könyörgök
fennmaradásért
jóra
gondolok
ölbe tett kézzel ülök
a mindenségben
az
elejétől
én vagyok az út széle
feladatom van
van
golyóstollam
már csak a tár hiányzik:
finomkodó vers
nem
ír nem olvas
ajándék-könyveket gyűjt
röviden beszél
királykék
egek
arcomra legyek szállnak
hogy én én legyek
jusson
eszedbe
amit elfelejtettél
ennyi az egész
kék-zöld
a reggel
összevissza jár agyam
szétmorzsolódom
nagy
nyomatékkal
szeretném hangsúlyozni
a vád elkészült
szedd
össze magad
addig amíg nem késő
aki mer veszít
kisbetűs
vagyok
csak a szemeim nagyok
s lemondásaim
mechanikusan
kikapcsolom atévét
isten veletek
arasznyi
vastag
véres-szalonnás égalj
ennyire tellett
szalmán
alszom én
nekem birodalmam van
bocsáss meg nekem
egy
levél-tészta
a vetett ágyon szárad
ünnep nap ünnep
tejesasszonyok
a terhet tovább viszik
engem bánt megöl
szél
fúj fúj a szél
érzem a húsok szagát
halálért halált
a
hazugságból
könnyen lehet dicséret
lehet mondani
a
barna ruhás
sarki üveg-kisasszony
talpig meztelen
csillog
a szeme
lépései mákszemek
alig van arca
estike
kényes
időnként fel-felbukik
fényes estike
érezte
tudta
kevés ideje van már:
anullálódott
a
tűz aranya
mozgatja ujjainkat:
méltányos gesztus
Isten
haragszik
az égnek befellegzett
ez nem vicc: kemény
sikoltásokkal
viharos tenger vizén
Isten is borzong
Uram
figyellek
Uram én hiszek benned
Uram
követlek
én
nyitott vagyok
átlát szemem a szitán
kerek a világ
szemmel
látható
romlik pusztul a világ
jaj ki menti meg
megy
össze az út
mint égben a Nagy Isten
sokat sírok én
a
becsületes
életet választottam
rájöttem kár volt
vénen
születni
csecsemőként meghalni
az lenne jó
sírnak
a gyertyák
sajnos az időm lejárt
csupán ennyi volt
sok
rossz lépés
már jóvátehetetlen
ki állítja meg
„miért
van az Is-
ten képe bennem annyi-
ra eltorzítva?"
mint
a szódavíz
úgy pezseg itt az élet
világgá indul
legújabb
világ
itt szállnak madaraid
hópihék azok
kavarog
a füst
nap barnította arcok
most érhettek meg
olajos
halak
a tengervíz tetején
a szívem mélyén
az
én anyámnak
aranyeső a könnye
nyitva a keze
meg
vagyok fázva
itt rohadok a házban
meg ne halj anyám
kedvetlen
vagyok
ölelj át korai fagy
zaklatott szívem
negyvenes
égő
őrizd meg jó híredet
pipacslángoddal
füstös
tejégő
ez a fa az udvaron
nem kap elég fényt
kicsavart
égő
nappali tartózkodó
gondolkodjatok
emlékeztető
a hegy jött szembe velem
most én én jövök
állapodjunk
meg
abban hogy a fontosnál
nincsen fontosabb
szálkák
a szemben
görbe szögek fejemben
visszakapcsolok
már
nem sokára
„az egész látóhatár"
láthatatlan lesz
a
napot lopják
arcom viszi a felhő
tekintet nélkül
lyukas
a hajó
a mélységtől kék a szem
csak
baj ne legyen
csapj
a kezembe
senki se járjon rosszul
ez a mi időnk
hangya
árkot ás
a folydogáló víznek
engem láz gyötör
ez
egy sötét kép
ez a sok-sok lottózó
alternatíva
milyen
jó lenne
korcsolyával csúszkálni
a friss szűz havon
a
forrás megszűnt
egy ugrás a semmibe
őszinte vagyok
földi
tündérek
a hangok világában
nincsen iskolám
villám
a kezem
a szikla kemény csúcsa
ma nincs több kenyér
te
parlagfű vagy
én is egy parlagfűnek
hiszem magam
félelmetesebb
szédítőbb nincsen mint az
utánfutólánc
a
felnéző szem
konfliktusokkal járó
szöveges példa
példamutató
tömörséggel írja le
íme a próza
alternatíva
a gyöngyvirágok gyöngye
honorárium
a
film a gépben
a gép a ruhák alatt
lassan egy éve
csúcsforgalomban
gyűrt papírok közt élünk
feleségemmel
fekély
gyomromban
eke kapa a kardban
pánikhangulat
nagyon
rossz félni
köhögni és könnyezni
a Hold fényében
a
mozgó vonat
optikai csalódás
skizofrénia
imádkozzatok
értünk
a már sokszor
meghalt költőkért
bizonytalanság
elvonóerőpróba
gyászreakció
gyógyító
dombok
sorra megszólítanak
csodálatos ez
képeket
nézek
ősz csavarja szívemet
az idő rostál
a
cella-fülke
amelynek rabja voltam
mint oly sok szemét
a
verseimben
a fejemben húsomban
ér villám villan
felcseperedés
a lemenő időben
csendes pihenő
magának
való
akár a záróvonal
az út közepén
szemét
díszeleg
a kórházhoz vezető
akácfasoron
hosszú
éjszaka
három kurta verssorban
csupa dér a haj
éjjel
kettőkor
vérré vált a vörösbor
hanglemez a Föld
lábad
égője
ne aludjon ki soha
átok ne fogjon
Ég
és Föld külön
nyolc kötet versem egyben
így hatvan után
Három
haiku
PoLíSz, 125. szám, 2009 nyár, 72. oldal
csomó
fájó pont
a sorvadásos agyban
megy össze az út
*
leszállt
a sötét
a kanálisban múltunk
szennyvize folyik
*
veszélyben
forog
a Föld habzik a folyó
zabolátlanul
Kilenc
haiku
PoLíSz,
125. szám, 2009 nyár, 72. oldal
Szorít a szívem
Állok – te állsz mellettem
A vers közepén
Sistereg
a tűz
– Ha szél éri: fellobban
Alkonyat delén
Itt
állok Uram
Zúg a fejem a csöndtől
Állóvíz vagyok
Nagy
éjszaka van
El vagyok keseredve
Betelt a pohár
Mindenkinek ott
Van arcán a mosoly mely
Mindent elárul
Látod amott már
Kalapban járnak érzed?
– Minden nehezebb!
Sose
mentünk el
Messzire a házunktól
– Ez nem volt helyes
Az
igazmondás
Már csak ünnepi szokás
Reprodukció
Takarj
be engem
Meleggel boldogsággal
Nekem ez elég
1941-ben Hernádszentandráson születtem. Tizenkét testvér közül nyolcadik gyermekként láttam meg a napvilágot.
1967 óta családommal Budapesten, Pestszentlőrincen lakom. Két gyermekünk van. 1967-től 2001-ig dolgoztam a B.K.V.-nál autóbuszvezetőként. A költészet szeretete fiatal koromtól végigkíséri az életemet, bár csak harmincnyolc évesen kezdtem el magam írni. Verseimet 1990-től közlik hírlapok, folyóiratok.
BuSzabó Dezső
