« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szilágyi Erzsébet (1948-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Fa törzsében név,
Elkoptatta az idő,
Lemosta a hó.

Sárga falevél,
Csillan rajta a napfény,
Nincs még itt a tél.

Pici kis madár,
Hűvös észak felé száll,
Ugyan mi vár rá?

Orgonabokor,
Messzire illatozó,
Elhervadsz te is.

Susognak a fák,
Kíméletlen gúnyos szél,
Visszatér a nyár!

Jegenyefenyő,
Égbe nyúló büszkeség,
Nem rossz egyedül?

Mérges lett a tó.
Haragos hullámain
Gyönge kis hajó.

Katicabogár,
Ne féltsd úgy a pettyeid,
Isten adta rád!

Fehér hóvirág,
Előbújó fejecskéd
Újra reményt ád.

Homoksivatag,
Közeleg a forgószél,
Mindent felkavar.

Csalfa virágszál,
Szúrós tüskéid között
Piros vidámság.

Tengerkék az ég,
Felröppenő sirályok,
Nem a hazátok!

Rózsakoszorú,
Te leszel a síromon,
Mért vagy szomorú?

Leáldozó nap,
Fáradt arany nyilaid
Tán utóvédharc?

Méregzöld erdő,
Röghöz kötött odvas fák,
Hűs forrás csobog.

Erdei tisztás,
Áldott napfény ölében
Virágkavalkád.

Nyári delelő
Fent az égen pihenő
Hófehér kendő.

Távoli hegycsúcs,
Vattás köd karolja át,
Föld felett lebeg.


Festmény

dimbes-dombos táj
rezgő szálkás vonalkák
festő ecsetje


Síparadicsom

szikrázó fennsík
hó az éggel összeér
lavinaveszély


Országjárás

hős-magyar végvár
göröngyös ösvényeken
felértük múltunk


Erdélyi emlék

fenyőkaréjban
meredélybe hasadt Föld
medvelábnyomok

 

Nap, út - haikuk
Napút, 2011. március - XIII. évfolyam 2. szám


út szélén pitypang
elég csak egy fuvallat
már a múlté vagy

*

kékre vált az ég
napraforgók emelik
kókadt fejüket

 

GONDOLATKÉPEK

kavicsos úton
megrakott szekér zötyög
terhét ledobná

folyósodrásban
összekoccan két kavics
halkan vacognak

elvonult az ár
sárba süppedt kavicsot
vigasztal a nap

büszke kemény kő
gyenge esőcseppektől
darabokra hull

 

VÍZEN

felhőtlen kék ég
tó vizébe hullott nap
madár se rebben

selyem víztükör
hattyú húz a nádasba
ollóként hasít

tóparti fűzfa
tiszta víz fölé hajol
tán haját mossa

felcsobban a tó
hátára vetett fénnyel
rablóhal ugrik

fehér gőzhajó
fejet hajt a híd alatt
vizet korbácsol

 

Pehelymély
Napút, 2014. március - XVI. évfolyam 2. szám

ólálkodó vég
pehelykönnyű léptei
bennem kopognak

csipkés hópelyhek
hófüggönyt tép szerteszét
rideg téli szél

havas hegycsúcsok
összefagyott hópelyheken
napsugár csillan

sárguló pelyhek
fehér női kéz horgolta
csipketerítő

büszke hóember
sejtjeid apró pelyhek -
semmivé olvadsz!

szívet ölelő
tekintetek fényében
pehelyként szállok

pelyhek hullanak
hópihék vagyunk s leszünk
jeges föld alatt

súlyos terheim
pehelykönnyűn röppennek
angyalszárnyakon