« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Cselényi Béla (1955-)
HAIKUK
http://irodalom.elender.hu/erdely/cselenyi.htm
http://cselenyi.atw.hu/

 

MAGYAR ISKOLA KOLOZSVÁRON

Egy orgona volt
a tornaterem mellett.
Szét kellett verni.

Budapest, 1996.II.20.

 

ZÁGONI KÉPESLAP

MIKES,
KELEMES
ÜNEPEKET!

Budapest, 1996.II.27.

 

A KALAUZ

- Van még rákos? ELŐSZÖR.
Van még rákos? MÁSODSZOR.
ZÁrom az ajTÓT!

Budapest, 1997.IV.24.

 

MaMű GALÉRIA

Vagonnyi művész
- marosvásárhelyiek -

pesti pincében...

Budapest, 1997.IV.26.

 

A FÉLELEM EMLÉKE

Most felidézem.
Már összefüggéstelen,
zagyva mondatok...

Budapest, 1997.IV.30.

 

A TÉBOLY EMLÉKE

Mintha börtönben...
a szerelmi tényállást
majdnem rám sózva...

Budapest, 1997.V.1.

 

MÁSAJKÚ POLGÁR

Micsoda nyelv ez!
leírom, hogy "kijöjjön",
s hét pont e g y sorban...!

Budapest, 1997.V.20.

 

MIGRÉNES NŐ

Még düh, még migrén
mindössze az enyészet
névjegykártyája.

Budapest, 1997.V.21.

 

BÍRÓ TIBOR TANATOGRAMJA

A párhuzamos
két görbe összezárul.
A rák ollója...

Budapest, 1997.V.24.

 

ÖRÖMLÁNY

Nyújtod ömlesztve,
mit kasztom csepegtetni
átallott nékem.

Budapest, 1997.V.29.

 

BOLOND-RULETT

tenyérnyi pázsit a kórházudvar
erre a zöld nullára
tettem fel mindenem

Budapest, 1997.IX.8.

 

AMERIKAI ÁLOM

az amerikai álom szegélye fehér
fekete mackó hibernál rá
vékony piros furnérlemezt

Budapest, 1997.X.25.

 

A LÉNYEGI CSEND
(vers mondanivaló nélkül)

mikor megérti
a medve e haikut
azaz örökké

Budapest, 1998.I.20.

 

MATINÉ

Földi giliszták
Jean Marais-s filmet néznek:
"Vaspondró vagyok!"
(*)

Budapest, 1999.I.3.

(*) /zsö szwi vászpondHro/

 

1955. április 4-én született Kolozsváron. Nőtlen. Édesapja: Cselényi Béla, nyugalmazott egyetemi történelemtanár, édesanyja: Kiss Anikó, nyugalmazott középiskolai történelemtanárnő. Iskolai tanulmányait 1962-1974 között végezte Kolozsváron. Volt játékgyári segédmunkás, munkakönyv nélküli tejkihordó, helyettes segédkönyvtáros; jelenleg a Magyar Rádió Sajtóarchívumának sajtóinformatikus dokumentátora. 1987. december 23. óta Budapesten él. Kötetei: Barna madár, Kriterion, Bukarest, 1979; Fabula rasa, Dacia, Kolozsvár, 1981; Magánbélyeg, Kriterion, 1983; Üzennek a falmikulások, Holnap, Budapest, 1990; Évszakok gipszalkonyatban, Íves Könyvek, Budapest, 1995; Madárbüntető, Palatinus, Budapest, 1998. Előkészületben: Reményfaló, NYOMDACOOP, Budapest, 1998 (?) vagy 1999 (?) (TÉVES ADAT az 1998-as Magyar és Nemzetközi Ki Kicsodában, hogy 1997-ben megjelent a "Vetítés málló vakolatra" című kötete, ez ugyanis a Madárbüntető kiadói munkacíme volt). Több antológia társszerzője. Erdélyben szinte mindegyik magyarul közlő lapban publikált, főleg az Echinox magyar oldalain, (ahol debütált 1973-ban); Magyarországon legtöbbet a régi Mozgó Világ közölt tőle. Pályájára - saját bevallása szerint - a vajdasági Új Symposion köré tömörült avantgard alkotói gárda helytállási példaképe állította; (Ladik Katalint tartja mesterének). 1975-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, majd a kör utolsó vezetője. Foglalkozik fónikus és vizuális határműfajokkal is. 1988-ban negyedéves JAK-ösztöndíjat kap; 1998-ban Soros-ösztöndíjjal jutalmazzák költészetét. Ritkán publicisztikával és versfordítással is foglalkozik. (Utóbbit, mint munkát, nem szereti). Nyuszi-mesék címmel zenés hangjátékot állítottak elő szövegeiből a Magyar Rádió munkatársai a Petőfi Rádió 1995. április 16.-i, húsvét vasárnapi előadására. Szenvedélye a naplóírás, amely fontosabb számára a költészeténél is; hobbija a nyelvészkedés, zászlógyűjtés stb.
(
1996)

Cselényi Béla haikui:
Mozgó világ, 1979. (5. évf.) 3. sz. 114. old.
Magánbélyeg - Versek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. 21-22. oldal