« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Halasi László Antal (1930-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Kószál az irón
Üres fehér papíron
Haikukat ír


Előre? Hátra?

Két piros bogár,
Végük összeragadva.
Előre? Hátra?


Őszi fa

Hull már a levele
Kerti fának. Termőbb lesz
A talaj vele.


Élvezd a reggelt

Minden egyes nap
Új és új születésnap.
Élvezd a reggelt!


Siketen

Teljes lett a csend,
Hiába a kiáltás;
Visszhang sem felel.


Temetőben

Némák ott a fák,
Hol még csend is hallgat.
Sírt így vigyázzák.


Vigasz

Szemedbe vissza
A könnyed nem csoroghat
A föld felissza.


Reggel I.

Kihunytak már fent
A kupola lámpái.
Újra reggel lett.


Reggel II.

Sugársereggel
Bátran kel fel a Reggel
És harcba indul.


Reggel III.

Még tükörbe néz,
Nappallá válni már kész.
Felkelt a reggel.


Fehér-bot

Fehér bot kopog…
Te légy a bot, ha benned
Érző szív dobog.


Béke

Semmit sem tenni
Csak csendben elheverni
s ránk lelt a béke.


Aluljáró


Aluljárónál
Lógó telefon alatt,
Hajléktalan hál.


Búcsúzás

Dőlt "V" - húznak fent
Az őszi égen. Fent-lent
Búcsúgágogás.


Kíváncsi szellő

Kíváncsi szellő
Ablakon át besurran,
Könyvbe belelapoz.


Tavaszi szél

Nyitott ablakon
Megmelegedni betér
A tavaszi szél.


Napraforgó

Az alkonyatban
Fénylik a napraforgó;
Segít a Napnak.


Nyári eső után

Újra süt a Nap
És az újszülött tócsa
Felhővé válik.


Esti bogár

Az esti bogár,
Jaj, mit remél a fénytől,
Ha lámpába száll?


Méhecskék

Akácillat és
Zsongító züm-zümmögés…
Szorgos gürcölés.


Meghökkenés

Kis gyík surran át
Napsütötte kavicson.
Légy állja útját.


A gyalogszeder

A gyalogszeder
Útra nem kel, elhever,
Az árokparton.


Az ördögszekér

Száguld a tarlón át
Gördül az ördögszekér;
Kergeti az őszi szél.


Dél

Harang szava száll
Szétterül széles réten.
Delej most a nyár


Tóparti nádas

Tóparti nádas
Szúnyoghadak országa
Békalakoma


Rohanó idő

Játszik fent a Nap,
Magával fogócskázik
Felkel, s lebukik


Nyár

Fény, fény, fény és fény,
Bőr alá bújt a napsugár…
Izzik a víz is


A Nap csókja

Csókkal kelt a Nap,
S már csak a Nap kelt csókkal…
Maradtál magad.


Hárs-illat

Tér ablakon át
Hárs-virág illata száll…
Bódító mámor.


A dinnye

Ha kés hasítja,
Levéből bő lé dől:
Nyár édes íze.


Reménytelenség

Égbolt a Földdel
Mesze távol összenő.
El nem érhető.


A szobor

Csiganyál csillog
A szobor gránitarcán.
Mintha sírna tán…


Békaringató

Éjszaka a tó
Csillagok, a Hold fürdője,
A békaringató


A szélkakas

Baromfiudvar
Lent, s tornyon fent szélkakas;
Epekedve néz.


A tehén

Feje leszegve
Csak lépdel eszegetve
Zöld eledelén


Mint a képzelet

Pillangó libeg
Kék ég alatt, tétován,
Mint a képzelet.


Fél a Hold


Fél a Hold ott fent,
Elbújik felhők mögé;
Kutya ugat lent


Ősz

Tar már a mező.
Táj felett ködfátyol leng,
S varjúhad kereng.


Július

Mint kis zöld sünök,
A fák alatt a gesztenyék.
Ne hulljatok még!


Veszély

Duna itt alant,
Rá fentről sirály lecsap.
Bújjatok halak!


A hernyó

Étel, jó falat,
Seregnyi talpa alatt;
Araszol, halad.


Rigótrilla

A kert fái közt
Rigófi trillája száll,
Míg párra talál.


Illetlenség

Tálban ivóvíz,
Cinke fürdik, benne ül
Szemérmetlenül.


Félelem

Félni a félelmet
A leggyötrőbb érzelem.
Élve eltemet.


Büntetésed

Szembeköp tükröd,
S elgáncsol árnyékod.
Így büntet bűnöd.


Halottak napján

Halottak napján
Lombtalan őrzik a fák
Holtak nyugalmát.


Karácsony

Csendes Karácsony.
Hópárna és galambpár
Az erkélyrácson.


Munka, veríték

Munka, veríték…
Búza, gazdag teríték
A madaraknak


Deszka-kalyiba

Deszka-kalyiba,
ajtaja tárva-nyitva,
szél jár be rajta.


Lombhullás

Fa frizurája,
lombja odalett, tar már:
rossz fodrász az ősz.


Száguldás

Száguld a kocsi,
s kétoldalt, szemközt vele,
rohannak a fák.


Viszonzatlan szerelem

Hagymát imádom,
de ő nem szeret engem.
Marja a szemem.


Mezei-poloska

Érzed a bűzét
mezei-poloskának?
Neki csábillat.


A költő

Felöltözöttek közt
csak ő maga meztelen,
míg versét mondja.


Éjjeli tolvaj

Éj leple alatt
oson a nappali gond,
s lopja az álmot.


Katicabogár

Fekete pettyek,
piros szárnyak. Jaj nektek,
ti levéltetvek!


Téli álom

A gesztenyefa
alussza téli álmát,
pőrén a kertben.


Őrzők

Akácfák fogják,
nem szökhet el a széllel
sohasem; a domb.


Ecetfa

Házfal tövében
nődögél kis ecetfa:
ház helyére tör?!


Feledékenység

Kutya a csontot
hova ásta, rejtette;
elfelejtette.


Légy az ablakban

Bezárt légytetem
két ablaktábla között.
Odaköltözött?


Alvó táj

Az alvó tájat
gyengéden bepólyálja
csendjével az éj.


Pókhinta

A kerti bokron
pók-fi lóg pókfonálon:
Szél hintáztatja.


Bogár az ágon

Megdermedt bogár
lombja vesztett fa ágán…
Otthagyta a nyár.


Balaton

Balatoni est.
A nap piros felhőt fest,
s a tóba merül.


Őszi eső

Fa lombruhája,
esőtől ronggyá ázva,
alatta hever.


A fenyő

Kopár dombtető,
tetején messze néző
éber vén fenyő.


Pitypang

Gyermek-pitypangok
kis ejtőernyőikkel
szállnak a széllel.


Szeptember

Szeptember végén
lustálkodik már a Nap;
egyre később kel.


Sodorja a víz

Sodorja a víz
a hullott falevelet;
bogár ül rajta.


Hajnal

Hajnalpír dereng,
rét felett kánya kereng;
reggelit keres.


A jegenyefa

Sudár jegenye:
ágai létrafokok,
fel az Ég felé.


A varangy

Hasal a varangy,
lapul a lapu alatt;
legyekre les.


Repcemező

Mikor virágzik,
aranyszín tengert játszik
a repcevetés.


A fűz

Lemetszett fűzből
kosár lesz, ám a fűz majd
új vesszőket hajt.


Az Ősz ünneplése

Bíbor-aranyba
öltöztek már a fák ;
Ünneplik az Őszt.


A forgószél

Forgószél játszik;
mindent felkap, megforgat,
majd tovavágtat.


Éjszakai ég

Indigó-kék Ég
feketébe öltözik,
éji köntösbe.


Telefon

Telefon csörgött,
s megrettentek, elmentek
az álommanók.


Összefogás

Gyökereikkel
egymásba kapaszkodnak
föld alatt a fák.


Méltó fogadtatás

Az Ősz lábához
levetett ruhájukat
terítik a fák.


Hűség

Ahogy lassulok,
lassít az árnyékom is:
Soha le nem hagy.


Reszketnek a fák

Haragszik, dúl-fúl
odakinn a téli szél:
Reszketnek a fák.


A macska

Kihűlt kályhától
- hogy meleget leljen -,
elmegy a macska.


Égi kifli

Kifli világit
a Citadella felett:
Fogy vagy nő a hold?


Pipacsok

Búzamezőben
vércseppek piroslanak:
Pipacsvirágzás.


A csiga

A csigabiga
nyálán siklik tova.
Fut valahova?


Vakmerő szúnyog

Zöld béka fölött
köröz vakmerő szúnyog.
Hamm! S már nem dunnyog.


Védelem

Óvó nagy tenyér
madárfiókák felett
a platánlevél.


"Kár"

Hóval fedett már
a varjak elesége,
a zöld vetés: "Kár".


Menyasszonycsokor

A cseresznyefák
zsongó menyasszonycsokrok.
A tavasz násza.


A gyalogbodza

Nem indul útnak
soha a gyalogbodza.
Áll, várakozva.


Szarka-cserregés

Szarka-cserregés;
délutáni alvásból
vidám ébredés.


Ifjúság

Vágtató csikó
szénaillatu szélben;
sörénye lobog.


Mulasztás

Görcsöl kezemben,
sajog sok bennerekedt
simogatásom.


Magány

Az ágy két gödre
eggyé szűkült örökre.
Súlyos az álom.


Nyári reggel

Nyári reggelen
napsugár a szobában:
Porszem-utcabál.


Ébredés

A kávéillat
paplan alá bekúszik:
Szép lesz majd a nap.


Szeles úton

Jaj! Sebzett madár?
Csak gyűrött újságpapír
verdes az úton.


Darabokra hull a csend

Puskadörrenés
darabokra hull a csend,
s lehull a madár.


Fázik a szél

Szél megzörgeti,
s az ablakon betekint;
fázik odakint.


Béke

Hó hull lágyan,
mindent betakar a csend,
szunnyad az élet.


A zsoké

Vágtat négy lóláb,
felettük nyereg, s oldalt
lóg le két ó-láb.


Megkésve

Besurrant a vágy
árva takaróm alá...
Megkésett e tett.


Márciusi szél

Márciusi szél
a városra teríti
föld friss illatát.


Törik a pohár

Törik a pohár,
és darabokra törik
vele a csend is.


Egy kis boldogság

Elment a zápor
s ittmaradt pocsolyában
disznó dagonyáz.


Varjak

Havon a varjak,
mint fehér papírlapon
sötét tusfoltok.


Hóvirágok

Nyújtogat a Tél
kis fehér zászlócskákat:
megadja magát.


Ami elmúlt

A volt szerelmek
visszahozhatatlanok,
mint a tegnapok.


Nyári Balaton

Balatoni est
s "terülj-asztal" lesz a test:
szúnyogetetés.

A hópihe

Ráhullt, s ott csillog
szempillán a hópihe,
mint kölcsön-könnycsepp.

Dal-párbaj

Versenyt énekel
két rigó. Apa-rigó
ki lesz? Most dől el.

Strandon

Meztelen testre
csokoládé-szint olvaszt
az égető Nap.

Tükröd

Egyedül tükröd
az őszinte barátod:
Soha be nem csap.

Anyaság

Vércse ha lecsap
kiscsibék csapatára;
kotlós megtépi.

Kabócák

Spanyol nyári éj;
kabócák zenekara
s fűszeres illat.

Nyári szél

Tépi nyári szél
a fák zöld lombruháját:
Ne vetkőztess még!

Örök a remény

Gyökeret ereszt
út-mentén a fakereszt:
Örök a remény.

Az öregedésről

Bezárt rab madár
elröppen majd, mert rácsát
rozsda eszi már.

Rajzok az Égen

Az Ég kék vásznán
fehér-színű csíksorok;
pilóták rajza.

A galamb

Ballag a galamb.
"igen"-eket bólogat.
Mit helyeselget?

Hulló levelek

Gyászdal a Nyárért
a hulló falevelek
halk zizegése.

*

Téli szél

Cibálja, tépi
hársfának csupasz ágát
hideg téli szél.


Karácsony

Itt a Karácsony:
csomagok vándorlása,
s fenyőfa-halál.


Harcod

Sors-eke szántja,
barázdálja az arcod,
míg vívod harcod.


Hol a hó?

Nincs hótakaró,
didereg a zöld vetés;
megfagy a kenyér.


Sors

Megszületett, élt:
Léte végső percében
rátört a Halál.


Részeg muslinca

Apró muslinca
a borospohár alján
részegen (?) fetreng.


(Budapest, 2012. márc. 8.)

 

1930. december 20-án születtem Kiskunhalason. Viszontagságos gyermek- és ifjúkor /háború, és az azt követő súlyos évek/ után, 1956. december 5-e óta élek Budapesten. Nyugdíjazásomig, 1990. év végéig, geológus-technikusként dolgoztam a Magyar Állami Földtani Intézetben. Munkám mellett, /már akkor is/ kedvenc időtöltésem az éneklés volt. Hosszú évek során több énekkarnak voltam tagja. Jelenleg a Kodály Zoltán férfikarban és a Kalevala Kórusban énekelek. Mint versmondó is, szívesen mutatkozom közönség előtt. Eszmélésem óta vallom; nem nap a nap olvasás, főként versolvasás nélkül. Feleségem 12 évvel ezelőtt bekövetkezett halála megindított bennem egy folyamatot; versekbe gyömöszölöm érzéseimet, bút, s örömöt egyaránt. Az ősi japán versformára, a haikura, kedves barátom, Bognár László József nyitotta ki szememet, fülemet, aki szintén ír haikukat /is/. Békés szemlélődéssel élem az életem. Igyekszem észrevenni a mindennapok-kínálta apró örömöket. Fontosnak tartom, hogy másokat is ösztönözzek erre.