« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Tolnai Ottó (1940-)
haiku-szerű kisversei

 

Világpor, versek, Forum, Újvidék, 1980:

A tehénkönnyek

a tehénkönnyek
nem sósak
a szép nagy tehénszemek
tán azért is olyan búsak

 

Karfiol

karfiol közepében
mint agyba lőtt golyó
az ének-ón

 

*

a radiátor kos mondom
s visszafordulok asztalomhoz
emlékszem amikor rühesek voltunk

 

*

nagy ólom
morzsolódom

 

*

a karfiolbundás kiskutyák
a kamillafésű ládájába bújtak
a fényes hurok elől

 

*

nő a habverő
zsugorodik a hab
nincs
olyan
édes
gipsz

 

*

a mindenkori
barokkos lélek
egy falatja barakkban
a karfiol

 

*

gyűrött nulla

a te drámádban vasalnak
mint csipkét hullát
gömbvasalókkal két nullát

 

*

már évek óta itt élek
e szobában
mezítláb
a falra szögezett van gogh-bakancsok alatt

 

*

a teknőcnyelű borotva
akár a kis balerina
meghajol

 

*

kis ólom andalog
az agy
szürke zónáiban

 

*

ceruzám vadászceruza
de azért a sakálhoz hasonlóan
gyakran halottnak tetteti magát

 

*

a cirkusz nem
már csak az ólom romantikus
belülről is

 

*

légó-vagy légypapír
mindenféleképpen pilótahalál ez
ó saint-exupéry

 

Változatok gipszre
g/14
erősen havazik a földről az égre
legszebb nyarunk
előbb kátrányba aztán tollba

g/17
csapkodja
csapkodja a szelet
jasper johns gipszzászlaja

 

Szilágyi Domokos

halinaarcú hamlet

 

Németh László

artézivíz
ízű
istenke

 

Ady

ében-máj
drágakővel kivert
arany-csök

 

 

Gyökérrágó, versek, Forum, Újvidék, 1986:

háromsoros

egy nagykapu eladó kanizsán
az adrián egy világítótornyot kínálnak
tojást vettem a telepen savanyúkáposztát

 

mint kisgyerekek

a tyúkok még mindig csipegetik az alvadt
vért a diófa alatt csipkedik cuppogva min
t kisgyerekek ha csókolóznak

 

 

Tolnai Ottó: Költő disznózsírból (részlet)
Egy rádióinterjú regénye. Kérdező: Parti Nagy Lajos. Pozsony. 2004. Kalligram, 317-318. oldal

"A haikuval is nagyon sokat foglalkoztam, a keleti dolgokkal, a képzőművészetből kifolyólag is, és ha írtam haiku-féleséget, kisverseknek neveztem el őket, mindig ügyelek, hogy átírjam, átbillentsem saját kontextusomba. Ahogy nem szeretem, ha divatosan keleti dolgokról beszélnek, inkább próbálom megkeresni a mi megfelelőinket, a mi kis szerzeteseinket, vidéki papjainkat, vagy a pákászokat például, akikről úgy beszéltem, mint a mi zen buddhistáinkról, a Ludasi tavon vadászó Vajda János mellett például állandóan ott egy pákász, egy öreg pákász, de most is ismerek ilyen embereket, Piros Jankó is egy ilyen pákász a Ludasi tavon, jóllehet fiatal korában az idegenlégióban szolgált… Weöres egyszavasával is foglalkoztam.
Ő azt írta: Tojáséj.
Én azt: Puskaszar.
Merem remélni, a lényeget és a formát is megtanultam. Jobban, mint mások, akik a tojáséjben matatnak a mai napig.

Én közöltem először Eörsi Ginsberg-fordításait. Ginsberghez nagyon kötődtem, később személyesen is megismerkedtem vele, amikor visszajött Kínából, ott voltam, Tom Gerry muzsikált, amikor egy füzetből felolvasta kínai verseit. Eörsi nála lakott. Sokat foglalkozom a keleti irodalommal, egy csodálatos ember tanította Zágrábban a keleti filozófiákat, egy aranykeretes szemüvegű abszolút úriember a diplomata és a pap között, tán diplomata is volt, majd eltűnt mint szerzetes keleten, noha könyvei még olykor jelentek meg nálunk, egész könyvszekrényeket teszne ki ezek a keleti dolgok, de én sosem írok haikut, illetve, ha írok, akkor az a Vértóhoz kötődik, és ott valami kis lírai pársoros, ami lehet, hogy véletlenül szabályos haiku. Ez egyrészt alkati kérdés, másrészt fiatalkoromból eredeztethető, az indulásnál ilyen sínre kerültem. A tapasztalat és annak építése olyan szerves volt, hogy akkor arról az útról már nem bírtam letérni."

 

Tolnai Ottó: Feljegyzések A vég tónusához (részlet)
Ex Symposion - Benyúlás-szám, 1992/1-2

"A fontos az, hogy Buddha tücské megszólalt nálunk. Most majd ősszél és a télén is muzsikálni fog nekem.

"Ősz hajszálaim
huzigálom. Párnám alól
szöcske ciripel."

Most majd ősszel és a télen is idevarázsolja nékem az Adriát. Az egészben talán az a legkülönösebb számomra, hogy Buddha tücske Bashót és Issát muzsikál egyfolytában, sosem hittem volna, hogy ennyire memorizáltam volna őket, hiszen mindig is viszolyogtam a haiku-mozgalmaktól.

"Szívem szomorú;
a hős sisakja alól
tücsök ciripel."

"Hátára esett,
mégis egyre ciripelt:
az őszi tücsök."

[Tandori Dezső fordításai, szerk.]

A kinti tücskök (a dalmát klapa) és ez a benti is majd tudják, hogyan kell túlélni a telet, a nagy fagyokat, majd mindén bizonnyal hasonulni fognak életünkhöz, hasonulni hozzám. Úgy valahogy, mint Németh István másik írásában az a bizonyos zentai tücsök. "... A napokban Z.-járva betévedtem égy pékségbe. Ez még valódi pékség volt, ahol a kemencét szárízíkkel fűtötték... Még tücsök is volt benne, a régi pékségék elmaradhatatlan muzsikusa. Épp ciripelt. A mester észrevette meghatódottságomat, tetszett néki, barátságosan rögtön közölté is, hogy ezek a pékségi tücskök épp olyanok, mint a mezeiek, csak a színűket változtatják még ebben az új környezetben. Fehérré válnak, mintha örökké lisztben fürödnének, jóllehet még sem érintik a lisztet."