« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Halász Krisztián (1980-)
haibunja
NAPÚT, 2009/2., 25. oldal


Haibun

Szokásos sétájára indult az öregember, lépteit megfontoltság és szerény bölcsesség övezte. A galambok tisztelettel húzódtak félre útjából, de riadalom nem szállt közéjük. Az idős ember nem is foglalkozott velük, sokkal inkább érdekelte a park hatalmas fája. Háta mögött összekulcsolt kézzel bandukolt, majd letelepedett a közeli padra. Feltekintett a nála is öregebb élőlényre.

vénséges tölgyfa
ágán széltől billegő
rozsdás levelek

Ősz volt, hűvösödött, de még épp elég meleget adott a nap ahhoz, hogy a kisiskolások kint játszhassanak. Nevetgélve fogócskáztak, ricsajuk kedvesen felverte a környéket. Egy idősebb nő érkezett közéjük, hívó szavára lassan köré gyűltek a gyerekek. A nő lehajolt, felvett egy lehullott falevelet a földről, csendesen magyarázni kezdett, a kezében tartott levelével pedig finoman mutogatott. Vad zsivajjal keresgélni kezdtek a földön.

gyermeki kézben
festékbe mártott játék –
halott falevél

Későre járt, a napnyugtáig nem volt már sok hátra. A park lassan kiürült, csupán néhány hazafelé tartó munkás talált benne rövidebb útra. Az öreg lassan felkelt, majd a nap utolsó sugara irányában megindult a tölgyfa alatt. Lépteit lágy zizegés visszhangozta.

őszi varázslat –
vérző nap bája alatt
rothadó avar

Még egyszer visszanézett. A narancsos fény szépen bevilágította a tölgyfát. Bár gyengének látszódott kevéske levelével, de az öreg tudta, hogy ez csak látszat. A fa türelmesen várt az új élet kezdetére.

tavasszal serken
ősszel nyugovóra tér –
örök körforgás