« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Jász Attila (1966-)
haikui


A költészet napján
Litera, 2010. április 11.

életem legszebb
pillangóját egy darab
szaron láttam meg

 

 

felejtőfüvek illata
Vigilia, 75. évfolyam, 2010/9. szám, 696-697. oldal

Pilinszky haikukat ír

Kárpáti Tamás festményeihez

"A kilencedik hónap elején értem haza. Anyám szobája mellett
a felejtőfüvet kiölte a fagy, nyoma sem maradt. A múlt minden darabja
megváltozott. Fivéreim és nővéreim halántéka fehér, szemük körül
ráncok 'Még élünk!' - ennyit tudunk mondani..."
(Macuó Basó)

telt lombokon át
tompa olajos zöld fény
mögött egy kereszt

Jézus lábfeje
oltár szemmagasságban
mélyen megnyugtat

meztelen hittel
megszentelt életpokol
ban a test is ég

 

Basó lehetetlen-haikukat fest

Szentgyörgyi Jókának

"Elöljáróban csak annyit, hogy ez az a piktúra, amiről nem lehet, nem
szabad szavakkal beszélni. Nem fejezi ki semmilyen szó azt, amit ez
a piktúra számunkra nyújt. Ha ránézek a képekre, az első,
ami eszembe jut, hogy csordultig vannak. Csak ha ecsetté és színné válnék,
akkor tudnám mindezt kifejezni."
(Supka Magdolna)

fények izzanak
szirmonként tépelődve
benne általa

Fény és árnyék
örökös harca idő
leges győzelem

világos harca
sötét ellen nem dőlt el
még bármi lehet

 

Merton atya rajzol

"Sóhajtozom, szenvedek és meghalok."
(Keresztes Szent János)

elbeszélgetni
három varjú röptéről
ahogy eltűnnek

vakon kereslek
minden pillanatban meglepsz
irgalmazz nekem

tornacipőben
ugrom át lépem saját
belső küszöböm

 


én állok
Műhely (Győr), 2010/4. szám, 25. oldal

vashíd a folyón –
millió szegecs rögzít
a pillanatba

vonat dübörgés
egyszercsak ott vagy megint
áll a perc a víz




felejtőfüvek illata.
Basó Deáklaci sírján ücsürög
Műhely (Győr), 2010/5. szám, 27. oldal

„A kilencedik hónap elején értem haza. Anyám szobája mellett a felejtőfüvet
kiölte a fagy, nyoma sem maradt. A múlt minden darabja meg-
változott. Fivéreim és nővéreim halántéka fehér, szemük körül ráncok.
‚Még élünk!’ – ennyit tudtunk mondani...” (Macuo Baso)

vörösbegy repült
el friss sírod felett
épp amikor le

kis tó közepén
szürkegém tollászkodik
vastag jégpáncél

hóba fagyott hó
virágok mily szomorú
szaxofon szóló

lebillen a fej
eső áztatta rózsák
hullatják szirmuk

a fény sebesre
horzsolja mellkasunkat
rozsdás lombhullás

egy fáradt madár
verdes hajnali ágon
nehéz ébredés

zuhog az eső
a temetőben inkább
élni kellene

elmondasz egy imát
megindul a forgalom
nem vagy egyedül

angyal suhan át
a laptop monitorján
napfényes temető

 

 

Sajátnapló / Ikon és búvárszivattyú
Új Forrás, 2002/9. szám

[...]

AZTÁN ÚJABB FÉL NAPI zötykölődés a vonatokon, átszállás, legalább 4-szer. Szándékaim ellenére kirázkódik belőlem két töredék, amivel nem tudok mit kezdeni, hát idemásolom. Ha már nem hagytam elveszni őket. Haiku-gyanúsak, de nem azok, nem volt kedvem adott keretek közé préselni a konkrét élményt. Valamiért a fenyőfák fogtak meg a vonatablak által felkínált mozgóképekből. (Szerencsére a vonat elég lassan haladt.)


Vörösfenyők törzsét
csutakolja az alkonyi napfény,
egyre sötétebbre.

*

A fenyőfák előtt, a parkolóban,
zápor mossa a kasznikról
a hosszú út porát.

[...]