« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kosnás-Löwenberger Roland (1951-)
haikui

Kéziratként a szerzőtől


Madárszarta magból,
nőtt egy tölgyfa.
Most, árnyéka alatt könnyítek.

Fehér blúzocska alatt,
ágaskodó mellbimbók.
Leolvadt a hűtőm...

Nekem mindegy,
virág-szirmok vagy hó-pelyhek.
Hadd hulljanak.

Egyik nőtől ki
a másikhoz be.
Csak egyszer hazatalálj.

Kék égbolt alatt,
zöld füvön fekszel.
Alább, még ne!

Hazájából távozó embernek,
feje is, lába is
ólomból.

Rohanó, csobogó patakba
ugrik fejest
egy toboz.

Most lehet barátkozni.
Csak fogad fehérjét,
ne mutogasd.

Célzom a szarvast.
Csak fú a szél,
vagy a halál leheletét érzem?

Sűrűn, ferdén esik a hó.
Szárnyai között
röpül egy holló.

Kapzsi vagyok,
mert két markom
csordultig hópelyhekkel.

Itt valamikor
egy park volt, fákkal.
Amputálták.

Nem találom helyem,
rossz ízű a kávém,
ferde a kép a falon.

A vihar már tova,
de kertemben bóklászik
a nedves föld illata.

Kezem, szám, szemem
emlékszik testedre.
Csak a szívem üres.


Katarzis

Minden gondom,
hirtelen tovaszállt
egy hulló csillaggal.