« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Zsille Gábor haiku fordításai

 

Zsille Gábor (1972-)
haikui

2014. augusztus 27.

Ázalag, moszat
(Lengyel haikuk fordítása közben)
Parnasszus, VII. évf., 1. szám, 2001. Tavasz

„A maxima nagy veszélye, hogy
bizonyos gyakorlaton túl önmagát alkotja.”
Márai Sándor

Össz-vissz’ tizenhét
szótagot írhatok – e
műfaj szigorú.

Tizenhét szótag,
nem több és nem kevesebb:
olcsó kis játék.

Öt meg hét meg öt,
ez már a második sor –
s kész a haiku.

Tizenhét szótag,
meg páclének egy kevés
filozófia.

Önmagát gyártja:
ázalagként, moszatként
egyre csak sarjad.

 

Haiku-mise
Napút, 2004. november – VI. évfolyam 9. szám

(Kyrie)
Elhagyhatnálak,
visszatérhetnék talán:
örökre hűtlen.

(Gloria)
Koronáználak
fagyönggyel, vagy szirmokat
szórnék hajadra.

(Credo)
Mosolyogj, égj el:
senki sem szállhat szembe
ekkora fénnyel.

(Communio)
„Gyermekké tettél”
szembogarad vadmályva,
édesen ringat.

(Pax)
Hajolj most fölém:
idegen kéz, tekintet
ne férjen közénk.

 

Haiku
Napút, 2007/3. szám, 108–109. oldal

félig még tele
útszélre dobott flakon
újév hajnalán


hópehely sorsa
ahogy szélcsendben
egy friss húgytócsába hull


a tél halotti
leple alatt ugrásra
készek a sejtek


kitapogatni
gyerekkorom szobrának
hófödte arcát


a csenddel behavazott
tájba egy vonat
hoz majd olvadást


egy prostituált
arcán a púder
a szitáló esőben


maga ugye pap
kérdte a szajha
pedig pólóban mentem


a szokott módon
ahogy még soha
olyan gyöngéden durván


ha két tekintet között
a senkiföldjén
reked egy mondat


erdőnyi fa nőtt már ki
sok kedves holtam
csontjai közül


milyen lázasan
lótnak a hangyák
a nagy utazó sírján


nevem melyik betűje
kopik meg előbb
a sírkövemen


a kirakati
próbababának
szerelmet vall egy koldus


e szenten itt az
ólomüveg ablakon
átragyog a fény


ha minden könyvet
mit eddig kiolvastam
egymásra tennék


analfabéta
írta valaki
a könyvtár kapujára


elmondom egy új versem
jelentette be
és csak hallgatott


olvasni úgy lenne jó
mint a könyvlapra
hulló esőcsepp


ahogy az élet
kertben felejtett könyvét
lapozza a szél


ha egyetlen napod sem
pergett volna le
tollvonás nélkül


a polc alvói
vásznas gerincük
a holdfényben felragyog


ez a legszebb park
mondta a vak nő
az eldobált szemét közt


hallom mocorog
látom a nyomát
maradjon titok a sün


hajnali bolond
évekig vándoroltál
önmagad körül


rég holtak lábnyomai
egy szemétdombra
került szőnyegen


ugyanaz a park
de a fák törzsén már más
az alkonyi fény


a vegyesbolt lépcsőjén
minden egykori
vevő árnyéka


nárcisz bimbója
ősszel egy parkban
a hajnali fagy előtt


mogyoróbokor
utolsó levelének
földet érése


a som zamata
amit halála előtt
két nappal szedett


elgázolt macska
merev szemében
egy másik kocsi fénye


kukába dobott
elévült naptár
lapján a keresztnevek


takarodj innen
súgta fülembe
feltűnően kedvesen


oly könnyen lépni
mintha nem utoljára
látnád e teret

 

Haikuk
Műhely (Győr), 2007/4, 42. oldal

a vadszőlő-bogyótól
télen égszínkék
a rigók piszka

nevem melyik betűje
kopik meg előbb
a sírkövemen

hányadszor sír fel bennem
az a tíz éve
kicsúszott mondat

a gyerekkori zápor
az óta is ott
dobol a tetőn

ravatalozó
tetején a hajnalról
daloló rigó

 

Haikuk
Műhely (Győr), 2007. Bicikli szám, 91. oldal

hol gurulhat most
a nyolc éve ellopott
kempingbiciklim

falusi kocsma elött
a dülöngélő
csukló biciklik

 

Lásd még!
Zsille Gábor hivatalos honlapján: 40 haiku (2007)