« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Somoskői János
HAIKUI ÉS TANKÁI
Kéziratként a szerzőtől


Mosolyod édes,
de pupillád sötétje
haraggal villan.

***

Kutyám elszökött.
Egyedül én maradtam
és ő egyedül.

***

Nézlek álmodban,
az áhitat átitat.
Ragyogsz nesztelen.

***

Nyári éjeken
zúgó éjlepkék tánca
mindig megigéz,

nekik szurkolok.
De szerelmes magam is
a tűzbe vagyok.

***

Csíz! Mosolyog a
vén fotós, és közben új
lelkeket oroz.

***

Hűvös hajnalon
nyárbavágyó lelkemet
jól begombolom.

***

Ez most nem mese, hanem igaz történet, Vendel bácsival történt régen.
Még most is pontosan emlékszem.

Nikotint ivott
-oldottat-, jó sokat, majd
egy kicsit kivárt.

Kezébe arcát
temette, végül magát
szögre kötötte.

Téged se hagyjon
hidegen, ha idegent
völgybe lépni látsz.

***

Ne feledd: múltad,
-mint hű árnyék elkisér-
ott van jövődben.

***

Lassan olvadó
szemérmed fátyolként hull
alá. Enyém vagy.

***

Hangyahad halad,
nincs zaj, csendes kis csapat.
Néma katonák.

***

Fényes estéken
bort töltök pohárba és
iszom csendesen.

***

Korábban kelek,
s meglesem: mikor indul
jól a reggelem.

***

Lelkem betöltő
bús öröm: a tél elment,
s nem hógolyóztam.

***

Komor halotti
tor. Hiányt magasztal. Bor
mézzel, melasszal.

***

Télből itt maradt
vendég: örvénylő varjak
titokzat röpte.

***

Éjjel egyedül
-különös érzés- szobád
idegen csendje.

***

Telet gyászoló
lassú, néma zokogás:
jégcsap könnycseppek.

***

Vadgerle búg már,
som még nem virít, de múlt
már a havas táj.

***

Lassan konduló
harangban csend hang marad,
halkuló galang.

***

Lassan bontom le
magam, s kidőlt faként az
álomba rogyok.

Mindenem csendes, halkan
esik, én is zuhanok.

***

Kezemtől távol
vagy, talán egy sóhaj, de
a szél is lehet.

***

Szemérmes díszét
buján bontó, szerelmes
cseresznyevirág.

Tánca vonz, magához int,
s nekem adja illatát.

***

Naptárnak ne higgy!
Tavaszra nyár, nyárra ősz
benned pereg. Nézd:

Van, ki hűvös éjt
vár lázas szemmel, s van, ki
bundában vacog.

***

Üresen keltem.
Álmom nem volt, ágyam sem
nézett utánam.

***

Fázósan topogsz.
Kabátod mit sem ér, a
hideg belül van.

***

Susogó nádban
suhogó fátyol, csended
csendemmel táncol.

***

Szomorú éjbe
félve hatoló vándor
nyújtja meséjét.

Óráját lopva lesi,
tűkön ül: maradna még.

***

A mai majdnem:
holnap semmit ér, s aztán:
nem is volt sosem.

***

Szél nyargal, bolond
szél, átlibben városon,
süvítve dalol.

A bennem alvó macska
felhúzott íjként figyel.

***

Ölelj, hisz vágyad
zsibongva húz magához.
Lágy neszű csendben,

mélykék, illatos éjben
jajdulj föl nekem halkan!

***

Halkan lépkedő,
álmosan jószagú kis
vasárnap este.

***

Olykor magamba
lépek, termeim csendjét
vigyázva, halkan

kopogok ajtóimon,
s vendégűl látom magam.

***

Tócsák ablakát
sarkammal töröm, kedvenc
télisportom ez.

Már zavar, ha bámulja
más. Ég veled, gyerekkor!

***

Teám kortyolom,
s a tűzben régi telek
havát bámulom.

***

Saját sóhajom
láttán nem hazudhatok:
elszaladt a nyár.

***

Reggel hószagot
éreztem, s türelemre
intettem magam.

Múlt nyarunk, s a közelgő
tél: illuzió csupán.

***

Tócsák. Fiammal
hajót hajtunk, holnap már
vajon hol leszünk?

***

(őszi hai)

Ösvényem újra
zörög, s az ágak közt már
látom az eget.

***

Múltam romjai.
Talán nem emlékezni
is elfelejtek.

***

Lassan repülök,
már szűnik a volt és lesz:
magam maradok.

***

Vágyam vet ágyat,
s képzeletem illetlen
messzeségbe száll.

***

Hét szarka cserreg,
víg népség, ideiek.
Macskámmal nézzük,

s míg én mosolygok csendben
ő lapul, s nyel nagyokat.

***

Imbolygó lombok
alatt fekve - fény táncol
arcomon forrón.

***

Tavasz illatú
tél elmúlás, titokzat
léptű évszakok.

Macskáim kortalanok,
tányérjuk a régi csak.

***

Hajnali csendben,
mézszín lomb közt álmos a
nyár, ősz ébredez.

***

Madarak tolla,
tócsák csillanása, sár.
Nem láthatsz mindent.

***

Idegen ölek,
kapkodó az ölelés.
Testmenekülés.

***

Napok romjain
szürke árnyék, szarkaláb
szemem sarkain.

***

Frontátvonulás.
Kalapom hajítom, mert
fejem leszakad.

***

Szárnyakat rajzolt,
vágya emelte, s repült
csak fel, magasba,

majd gondosan haladva,
leporolta önmagát.

***

Kutyára dér jön,
s hajamra hó, -jól tudom-,
de bánja a ló!

***

Vízszagot szél hoz,
éj sötétet, magam bort,
csikorgó kavics

zene, mámoros az est.
Hold kél, kutyák ugatják.

***

Hamari napok
futnak oktalan lobbal,
óra körbejár.

***

Évődő macskák
csenbontó násza hallik.
Éjbe sikoltó.

Édes-félelmes, néhol
csecsemőhangú tavasz.

***

Telihold vezet,
mély tócsákat ugrom át
tiszta cipővel.

***

Forrongó vágyak
szelídülnek jólnevelt
ajkakon. Tisztes

középszer, álmot korán
eldobó. Szem villan csak.

***

Ázott madárként
jött a hajnal, kopogott
halkan szipogva.

Ajtót nyitottam, hívtam,
s teát ittunk a csendben.

***

Alszunk, s ébredünk,
napra hold, majd holdra nap,
csillagok, utak.

***

Napom mogorva,
komor éj fel nem oldja.
Tél vagyok magam.

***

Komor, téli éj.
Fekszem, s magamba nézek.
Kint hó kavarog.

***

Tél ölel újra
éjjel, hidegebb van egy
kabáttal megint.

***

Holt karácsonyfák
hevernek hideg sárban
-jézuska elment.

***

Sosem gondoltam
volna ilyen jeltelen
századkezdetet.

***

Jeges betonágy,
hontalan álma kába,
s tompít megváltón

a nohabor takaró.
Nézd: a hideg belül van.

-
bennem.
benned.

***

Álarcba rejtett
arc áll harcról lemondva,
s kényelem az úr.

***

Zsibongó álom
körbetáncol, ölében
magam találom.

Mozgásban mozdulatlan,
álomban valóságos.

***

Szél hoz hideget,
éjjel már néma tücskök
álmodnak nyarat.

***

Elalélt álmok
szunnyadnak bennünk, olykor
még felriadva.

***

Éjjel már tél volt,
hajnalban - tavasz, dél - nyár,
s azt est őszt idéz.

***

Jó éjt, - csillagost,
hajnalt, - illatost küldök.
- Szórom aranyam.

***

Gangeszpart lelked
szélén lábat lóbázva
nézem a vizet.

Kis hal villan ezüsttel,
szarka cserreg, tiszatáj.

***

Gyertyaláng rajzol
titokzat-táncú árnyat
a halk homályban.

Csillog az út odakint,
eső kopog hidegen.

***

Térdig gázolok
életemben, és térdig
gázol bennem ő.

A felcsapó sár elől
már nem rántjuk el fejünk.

***

Nyári alkonyon
gőzölgőkre cserélném
téltócsáimat.

***

Csöpög a hólé,
de még képeslap csupán a
déli napsugár.

***

Réveteg reggel.
Lehetnék akár bolha,
sün, eső - vagy hegy.

***

Hó, mint nyitott könyv

Pontosan látom,
ez a varjú nehezen
repült fel tegnap.

***

Biomatracon
álmodom régi éjről.
Gyékény, patakpart.

Másnapos felkelte, víg
szarka villan, tea fő.

***

Macska madarat
fogott, s vitte, szájában
figyegett csendben.

Lomb közt nézte másik, s volt
ki jajveszékelt érte.

***

2001-2

Kivárni ki vár
kit, s ki az, ki még várat
magára -nehéz.

Egyről bár kettőre lép,
a várakozás marad.

***

Fésületlen éj,
hajadba rejtem arcom.
Szép ősz, kemény tél.

***

Kék szirom lobban,
s kocogva lebben el a
parányi lepke.

***

Vannak napok, mik
csak kitöltik az időt
két ünnep között.

***

Rövid éjszaka
után de hosszú az út
a fogkefémig!

***

Tavasz elején
távolinak tűnik már
minden, ami tél.

***

Szélben száradó
ingeim láttám mindig
nyugalom tölt el.

***

Régi nesz újból:
otthon hallom este a
feketerigót.

***

Dzsem cseppen lassan,
lépni késő, már sötét
folt a damaszton.

***

Történjék bármi,
már új levél sarjad a
mogyoróbokron.

***

Megutáltam a
hideget, már kesztyűt sem
hordok magammal.

***

Szép a havas táj,
de már hiányzik néhány
cseresznyevirág.

***

Tavaszainkat
számoljuk ifjan, s váltunk
telekre aztán.

közben rohannak nyarak,
s lépünk őszbe csendesen.

***

Feketén hulló
hóban fehér bot, s a hang
összevissza bong.

***

Míg volt cipőm sok,
fárasztott reggelente
dönteni kábán.

Tyúkszemem tüntette el
egykori hívságomat.

***

Fürdő-ruhátlan

Hátad nyár-fehér
csíkja takaratlan sem
vakít. Itt az ősz.

***

Zápor - zivatar,
betakar és kitakar.
ki-ki-kit akar.

***

Egyetlen porszem
szememben, s a könnyen át
táncol a vén hegy.

***

Avar kupac ég
a kertben, öregasszony
rakja: őszt csinál.

***

Viharfelhőket
néztem, vén fatörzs lett a
kutya futtából.

***

Tengernyi emlék

Kopott szandálom
zugából korfui só
hull kétezerből.

***

 

kabát barátom!
gallérod peremén, lám:
fehér sóhajok.

***

szélcsupasz fácska,
tanulom nemfeledni
tavasz-szirmait.

***

meztelen az ég.
nem találják helyüket
a viharfelhők.

***

Tea

kunyhómba lépve
teaduruzsolásnál
halkabb a vihar.

***

Úton

hűvös az éjjel,
akár egy szúnyoggal is
elbeszélgetnék.

***

Rossz időben zárva

csordogál az ősz,
csak egy macska szalad a
fényes piacon.

szalmakalapom belül
már csupa szomorúság.

***

hold-fogoly kutya
gyanakszik fogyó sarlón:
becsaphatatlan.

***

sok kicsi tajték,
-tó partján ülök régen-
mit mond? nem értem.

talán majd kitalálom.
talán majd elfelejtem.

***

hat

csörgött az óra.
bosszant ez az új csend, de
elveszett a régi.

***

ősz. sosem-látott
bokraimat csodálom.
közöttük élek?

***

mára a nyári
fűlepedő már rőtes
avarkacat szőttes,

libbenő lombtakaró,
szélfútta szomorúság.

***

könnyen-szomorú
mint egy régen lakatlan,
pergő csigaház.

***

kismacska mosdik,
kertvégi bokrok mellett
lopódzik az est.

***

mekkora tócsa!
megbámulhatná magát
egy esőfelhő.

***

tócsatükörbe
zokogó szürke reggel
szakad odakint.

***

(hideg)

alig repül a
veréb, s a macska százszor
is meggondolja.

***

(vékonyodó év)

falinaptáram
már a legkisebb széltől
is meg-megremeg.

***

üvegszilánkok
nyirkos földön: voltatok
talán pohár víz.

***

kócos álmaid
arcod párnaráncai
mélyére bújtak.

tea gőzölög lassan,
kisimul a reggel is.

***

ruhásszekrényem
rendje láttán ma inkább
fel sem öltözök.

***

vekkerem helyett
énekkel ébresztett egy
feketerigó.

***

lassan már minden
programmá válik, pipák
az élet helyett.

***

jeges szél metszi
el koradélutáni
sétatervemet.

***

vadludak szállnak
a folyó felett, öröm
már havat hánynom.

***

annyira várd csak
a tavaszt, hogy észrevedd
ha megérkezik.

***

úgy festékes a
kezed, hogy tudom: képed
elkészült. szép lett.

***

fűszál, vagy ima
- Isten bújócskázik -, s én:
bekötött szemmel.

***

márciusi tél

első legyecske
- csendes a konyhaablak -
tán maradnál még?

***

eltévedt a Hold,
vén ciprus ágak között
bolyong hajnalig.

***

álom-borzosan,
kottát lépked a hóba
egy kölyökmacska.

***

esti sétámnál
tócsába esett a hold,
majdnem ráléptem.

***

vén fám, mint éltes
szajha: lassan vetkőzik
a kölyökszélnek.

***

szétszórt lombszoknyák,
vidáman maskarázik
a hajnali szél.

***

levélágon zörög a nyár
kezébe őszi szél veszi.

***

utolsó negyed
sötét felhő takarja
szép rókaszemét.

***

csillog az este,
a tócsában pergamen
gálya vesztegel.

***

est

virágzik a hárs,
csöndes a lombja. csöndes
a séta alatta.

***

messzi ugatás.
ha jól emlékszem: tarka,
bozontos, éhes.

***

talán tavalyi
tücsök ciripel, talán
tavalyelőtti.

***

nem kell ma cipő.
udvaromban nyílik a
cseresznyevirág.

***

idei lepke
bukdácsol, ezer célú
alig-repülés.

***

tükröt tart az est.
magam maradtam Istent
keresni éjszakára.

***

ősöreg tusrajz:
a csepp bambuszhajtáson
veréb csivitel.

***

szürke az utca,
sok fekete kis fehér.
esernyő nyílik.