« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Miskolczi Zsolt (1977-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


szél fúj esik is
rázkódnak a fák
színes koronájuk hull

az esőcsepp hullni vágy
mire áhítozol te?

sötét, dermedt, hideg
mindjárt váltanak
a reggel fényei

sötétség, hideg
lassan szertefoszlik
íme itt a reggel

téli napsütés
felhőkön átszűrődő
boldogít mégis

katicabogár tipeg a korláton
piros páncélján megcsillan a Nap

a pajzsoshátú bogár
az árnyékból
kifekszik a Napra

deres napsütés
szikrázó fagy a kövön
reggeli séta

tűző napfényre
madárfütty válaszol
őszi kikelet

ködös reggelen
felhők mögül, fák között
feldereng a nap

madárfüttyöt vált
tücsök-ciripelés
ím leszáll az est

őszi szürkület
lent tücsök ciripel
fent denevér köröz

hideg reggel
kókadt levelű fák közt
barna mókus fut át

száraz falevelek
barna szőnyege vezet
le a vízpartra

feszes víztükör
lágyan siklik a nap
egy hal nagyot csap

az égen néma
felhők úsznak, alattuk
sólyom repül át

tópart, magasztos csobogás
otthon, kutyaszar-mosás
víz, víz

pókfonál-darab
fénylik a szélben
hol van az egész?

fehér felhőkre
hirtelen szürke függöny
égi színjáték

őszi szélben
hullámzik a fű
zizeg a tó vize

az őszi szél
kis fákat simogat
nagyokat bőszen ráz

sirály rikácsol
harang kondul
szél zizeg
egyetlen pillanat

valaki kék-sárga
felhőket fest az égre
lenyugszik a nap

sárga-barna levelek
hózáport idéznek
ősz megy, tél jön

téli délután
házak fölött aranyló gömb
épp lebukik

nagyváros este
autók hömpölyögnek
nyüzsgő hangyaboly

ködös reggelen
egyik madár rikácsol
másik (vígan) fütyörész

október vége
varjak kárognak
fejükre tűz a nap

nappal a Nap fénye melegít,
de mi éltet este?

károgó reggel
tetőn vadlúd-gágogás
fűrészgép indul

gerlepár a levegőben
körbe-körbe
most már három... négy...

dermesztő hideg
kacsák a vízben
csőrük víz alatt kutat

Föld-anya fázik
felhők mögül
Nap-apa kikacsint

lassan megadják
magukat a fák
több a sárga mint a zöld

sárguló bokrok tövében
feketerigó vidáman szökell

égbe meredő
fenyőfa-korona
szépséged ki látja?

szarka ugrál
ágról-ágra
egy másik elsuhan
ez utána

szarka táncol a fán
fekete-fehér ruhában
keringőt jár

galamb-sereg lódul
szárnyak suhogása
remeg a levegő

rózsaszín felhők
esti szürkületben
ki festette őket?

ködfátyolon átszűrődő napsugár
és levelek szaga

esős reggel
szapora madár-hangra
szélzúgás válaszol

fák mögül reggeli napsugarak
tó felől szennyvíz szaga

félrehúzódó felhőkön túl
az ég kékje előbukkan

ezernyi fényes bajsza van
ragyog, de mégsem arany,
mi az?

éjjeli égbolton
fehér lampion
tekintete fagyos

fehér holdfény
hideg szél
ajtónkon már
kopog a tél

hideg éjszakán
fagy illata a szélben
meleget áraszt

kopasz fák
mozdulatlan álomba-merülés
fejükön verebek

elsárgult levelek a fűben
rajtuk hajnal vize
és kelő nap fakó tüze

kiszáradt tómeder aljáról
összetört égbolt képe néz

--------------------------------
(Brüsszel, 2008 vége)

 

falevelek tánca az avaron
a szél húz talpalávalót

falevelek kergetőznek
s erejük fogytán
a földre hullnak

csendes hóesés
a fákon még sárgulnak
a levelek

a tél első hava
a természet áhitattal figyel

elsárgult levelek a füvön
rájuk égi lisztet szórtak

elszáradt levelekre
fehér hótakaró

fagyott vízcseppek az ágakon
ég veled tegnapi hó

az út mentén hótorlaszok
mögöttük hóba süppedt erdő

elsárgult lombkorona
a kelő Nap fénye bearanyoz

a távolban egy kopasz fa
legvastagabb ága
egy varjú

fagyott levelek közt
varjú keresgél
fél szeme rajtad

fagyott a pillanat
dermedt a szó
léptem alatt
ropog a ...

havas fa tetejére
ült ki a Hold
- maga is havas

varjú az ágon
délcegen, felemelt fejjel
vékony ágon

kopasz fa
halovány árnyéka
a füvön
feltűnik eltűnik

a felkelő Nap
fázósan néz tükörbe
befagyott a tó

szürke gém
nyakát behúzva kémleli
a hóföldte tavat

holdvilágos éjszaka
kertek alatt
róka oson

tavaszi szél
faágak vidám hajladozása
köszönt

virág nélkül viruló faágak
kora-tavaszi napsütés

vakító tündöklés
a tó vizén
télből tavasz
egy pillanat

tavasz-illat a
levegőben már a
vadkacsák is érzik

vadkacsák jönnek
enni kérnek
fejemet rázom
továbbúsznak

tavaszi versem
lenyelte egy énekesmadár
fityfiritty