« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kajuk Gyula (1950-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Harmatcsepp csurran
Az ágon végig nem ér
Felszívja a nap


Száraz falevél
Szélseprő összekotor
Az ősz sírjaként


Bagolyszárnyakon
Ereszkedik az alkony
Gyújts lámpát, félek…


Tó tükrén arcod
futó hullám elmosta
vízbefúlt emlék


Forgalmi dugó
Elzáródnak erei
Püffed a város

 

(gyapjaspillevész)

Ezüst szálakon
A hernyók útrakelnek
Ligetünk oda

 


Ebéd az elhagyott kertben

Sülő szalonnám
Sercegő zsír öleli
De másra vár már…

Hagymát hámozok
Az utolsó héj alatt
Lelem lényegét

Rózsaszínű hús
Kockákra vágva halomban
Sok lesz magamnak

Só, bors, paprika…
Mantra a fáradt agynak
Só, bors, paprika…

Készen a pörkölt.
Lassan megdermed a zsír,
a várakozás.

 

Elhagyott kert

Rozsdás lánc, lakat
zöld deszkán kopott írás
"Nem kell az újság"

Nyikorgó zsanér
Sövény fölött szökellő
megriadt őzek

Száradt ágcsúcson
gyanakodó varjú les
gazda vagy tolvaj

Üres a kunyhó
Homályos ablakon át
Fény lopakodik

Pókháló őrzi
kitinvázát hajdani
dús lakomáknak

Felmagzott csalán
és kórók sűrűjében
vihartörte ág

Utat keresztezve
szederinda kúszik
titkos cél felé

Keskeny ösvényen
óvatos léptek alatt
ó dió roppan

Hullott gyümölcsök
elfojtott erjedése
nem párlik szesszé

Hasztalan hever
körte, alma, temérdek
duránci barack

Dőlt kerítésen
Vadszőlő fojtogatja
A bús borostyánt

Dúlt virágágyás
Vakond járhatott alant
Szélén vadvirág

Dacosan emel
Gyönyörű kelyhet hiszen
Hívatlan vendég

Csiga nyomot húz
Fölötte rigó dalol
Kottából olvas?

Fejét forgatja
Fülesbagolypár, messze
Még a szürkület

Csendben ülök
Karom ág, lábam gyökér
Bőröm fakéreg