« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Rákos Sándor (1921-1999)
VILLANÁSOK
Helyzetgyakorlat, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1999

 

Látvány

égre feszül mint sejtelem
sírnivalóan testtelen
a kékkel áttört hegygerinc

 

A vihar

egyetlen fa lombjába gyötri
száz meg száz verdeső madárszárny
rettenetét

 

„Reszket a bokor, mert…”

s a névtelen pillanatok
mikor madara elszállta után
egy ideig még tovább reszket

 

Örökség

„családfám” ágain – nem szégyen s nem érdem –
szent rabbi s zsoltáros kálvinista rektor
csoda-e még alig pelyhesedőt egykor
prófétasors felé lökdösött a vérem

 

A hívás

elvékonyulva mint az árnyék
merre fülelget mire vár még
tán arra hogy a Gazda sípja
naplenyugtával haza hívja

 

Menetgyakorlat

bot nélkül ha lépni botor
menten önmagába botol
ha meg bottal abba botlik –
lába rossz tréfának ötlik

 

Köszönjem-e?

nemcsak fogaimat tördelte ki
s vérem tüzét oltotta el a kor
de fájdalomdíjul valamikor
adott is ezt-azt – köszönjem neki?

 

Húnyt szemmel

öreg arcom égeti a szemed
ne nézz rám mert megszégyenítesz
ha velem beszélsz húnyt szemmel beszélj
hogy ne kelljen lesütnöm az enyémet

 

Helyrajz

tér ahol nincs téren kívül
lét ahol nincs léten kívül
idő ahol nincs időtlen
élsz az okságnak szövetében

 

Kétsoros

bezárva egyetlen időmbe
mint borostyánba gyíkelődöm

 

Az érzékfölöttiről

érzékeim érzékfölöttit
ujjböggyel tapogatni készek
míg étkül szánt testem fölött
köröz a keselyű enyészet

 

Záróra

oltogatnak már a teremben
egyre több lámpa nem világol
részenként húnyunk ki az Egésznek
bennünk is égő tudatából

 

Végül

botlik a nyelvem elakad
sikoltana bennem a lélek
de szómat ember hallja csak
hamunak és pornak beszélek