« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Brassai Ágnes (1948-)
haikui


Haikuk
Napút,
2008. április – X. évfolyam 3. szám, 26. oldal

Szép orchidea
bontja vágytalan selymét.
Táncoslány libben.

*

Kong a fagyott föld.
Reverendájában áll
egy éhes varjú.

*

Mézillatú fa,
földre hullt tükörképed
sárga hamu már.
(hársfa)

*

A csönd benne él,
hisz csaknem időtelen
spirál kövület.
(csiga)

*

sebzett zöld dió
patakba hullt holdtestvér
ki veszi észre

*

Verébbegy duzzad.
Világot sóváran nyel
mindig közelébb?

*

égkék iringó
a semmi ölébe loholsz
hullám se ölel

*

süket kakason
fehér selymek közt lüktet
a vakító tél
(hófajd)

 

Falevelek
Napút, 2009. március – XI. évfolyam 2. szám, 15. oldal


Tojásrügy pattan,
gyűrött kölyöklevelet
simogat a nap.
(tavasz)

Hol csend a séta,
ott felhő, levél a rés,
melyen átlátok.
(meditáció)

Vízen rezgő fűzfaág,
halk szélrajz, kecses
kalligráfia!
(vízparton)

Sóhajtásod, sok
kis lepke, nimphalidé.
Zöld ágra fűzöm.
(szerelem)

Kusza levélág,
öled bárhol fészek,
odarejtőzöm.
(madárbeszéd)

Pislog az erdő,
fényes zöld ereszen
könnyét ereszti.
(esőben)

Diófaág fáradt kis
hintákat lenget.
Őszi játszótér.
(diólevelek)

nyárfalevélen
pompás utazás pókom
halkan földet ér
(utazás)

Teste az ünnep,
ezüst levéltövisig
őrzi a titkát.
(fenyő)

agg tűlevelek ágyán
olykor sötét mesébe
lép a láb
(fenyő)

jámbor falevél
hová viszi szél s patak
sajkád nesztelen
(titok)

Óriás dajkád
elejtett, s eltűnsz
hangya hátán a kertben.
(leválás)

ingó levélszárnyak,
fénylepkéid kutyám a
földön kergeti
(játék)

 

Hegy/haiku
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 10. oldal

A hegy öle tűz,
megreped. Kínja izzó
fénykő-veríték.

*

Kőhegy, belső osz-
lopod cseppjeit nem mért
idő pergeti.

*

Tájjá fonódik
kósza virágillat és
a hegy magánya.

*

Ködfátyola tüll,
lebben, zöld derű már a
kitakart tájon.

*

Hegytetőn olykor
halk csillagbárkák kötnek
ki éjszakánként.

*

Hegyen csúf vihar-
köpeny, púpos hátáról
lefolyik az ég.