« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Molnár Péter
HAIKUK

 

Mellettem kardom,
szél leheletét érzem.
Még mindig élek.

Csak egy gondolat.
A másodperc tört része,
egy emberöltő.

Nyolc pedig csak egy,
mint én és testem az egy.
Mégis végtelen.

A tehetetlen,
a mindent tudó bajnok,
igaz oktondi.

Nő, az örökké
és a soha nem látó,
csak amit akar.

Miért csak a jók?
Itt maradnak a rosszak.
A romlás világa.

Hiszek az egyben,
bizonyosság magamban.
Csak hitegetés?

A múltja itt van,
jelene örökké él,
jövője bennem

Láttam a halált.
Rám kacsintott: ez vagyok
durva, kegyetlen

Élet örömét
csicsergi a madárka,
tavasz hajnalán.

 

ego

Egy kis minimum,
létében való semmi.
Imádja magát.

 

Háromszor

Egy eszköz vagyok,
csak Isten játékszere,
az időm véges.

Életem múlik
végtelen egymás után,
lényegtelen.

Nem! Nincs végtelen,
mert milliárd év múlva
megpihenhetek.