« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Harcos Katalin (1956-)
haikui
http://www.gportal.hu/portal/harcoska/
Kéziratként a szerzőtől

 

2004

1. Este Budapesten

Az est bársonyán
megannyi tündöklő gyöngy
a lámpák sora…

 

2. Telihold II.

Kerek arcával
szelíden csodálkozik
rám a magasból.

 

3. Férfi a vonaton

Fönt szemöldöke
összeér, lent dús ajka
csókokról mesél.

 

4. Idős úr az uszodában

Rám nevet némán
és tétován felém int
ráncos kezével.

 

5. Új kedvencem

Ölemben ím egy
vörös-fehér gomolyag…
cicám dorombol.

 

6. Kívánlak

Vágtat a vérem,
mint szilaj táltos, szökell.
Vágyom utánad.

 

7. Vágy II.

Vad szenvedélyem
elragad. Mindent adnék,
amit nem szabad…

 

8. Vágyálom

Paripám izmos
teste feszül alattam.
Vágtázunk újra.

 

9. Novemberi reggel

Hófelhők mögül
fénykévék szöknek elő…
kandikál a Nap.

 

10. Ars poetica

Érdemes írnom,
ha verseim olvastán
érzed, amit én…

 

11. Esteledik

Tova tűnt a fény.
A fázós esti homály
lassan beterít…

 

12. Szarvasok

Csontzene hallik,
vad agancsosok harcát
titkon csodálom.

 

13. Ki vagy?

Megismernélek!
Engedj közel magadhoz
és várd a csodát!

 

14. Érints meg!

Nyújtsd a kezed!
Érintésed varázsa
csodával telít…

 

15. Novemberi szél

Jeges szél szalad
tova meztelen fák közt…
Sírását hallom.

 

16. Novemberben

Kopár fák dermedt
ágakkal meredeznek
a sápadt égre.

 

17. Novemberi hajnal

Ködpászmák úsznak
a szürke felhők alatt.
Bánatos az ősz.

 

18. Közelít a tél…

Krumpliszsákokkal
sapkás apókák ülnek
már az út mentén.

 

19. Lombhullás

Libben a levél…
táncoltatja pajkos szél,
míg földet nem ér.

 

20. Haragszol még?

Duzzogsz még, Kedves?
Arcodra kiül a bú…
Ne légy szomorú!

 

21. Hűvös hajnalon

Dér csillan őszi
levélen, sziporkázik
a napsütésben.

 

22. Árnyék

Homályba borít
és sötéten átsuhan
némán felettünk…

 

23. Szitál az eső

Ablaküvegen
pajkos vízcseppek sora
vígan fut tova…

 

24. Barátom,

Szemed tükrében
önmagam képét látom
visszanevetni.

 

25. Simogatás…

Selymes tenyérke
simítja homlokom meg…
lánykám szeretget.

 

26. Jön az este

Ezüst holdsarló
felhőkkel bújócskázik
az alkonyatban.

 

27. Születés

Új élet fogant,
s íme világra jött már
sós könnyek között.

 

28. Csók

Tétova szádat
érzem forró ajkamon
követelőzni…

 

29. Ölelés

Belsőm megremeg
mikor karod magadhoz
vonja testemet.

 

30. Vágy

Perzsel a vad tűz,
elemészti a testem…
Nagyon kívánlak.

 

31. Szerelmesen…

Megalázottan,
ezerszer is megbántva
mondom: áldott légy!

 

32. Bánat

Bútól roskadón
lépdelek magányomban.
Magamra hagytál…

 

33. Ősszel

Hulló levelek
fogócskáznak a szélben,
s lent elpihennek.

 

34. Pirkadatkor

Kék felhők felett
narancsszín pír az égen…
Lásd! Felkel a Nap.

 

35. Hajnali harmat

Némán rezdülve
ül vízcsepp a levélen
és tovagördül…

 

36. Elmúlás

Köd ül a hegyre,
átsejlik rajta a táj…
jön már a halál.

 

37. Kiderül végre…

Rőt sugarakkal
felhők mögül a napfény
bátran előtör.

 

38. Szivárvány

Sötétség előtt
sugárzó fény dereng fel
sokszínű ívben.

 

37. Anya

Bár szelídséged
angyalok ölelése,
szigorod nevelt…

 

40. Elmentél…

Borús arcomat
simítja szellem kezed,
míg emlékezek.

 

41. Érintésed

mint áramütés,
átjárja egész testem…
Csak ezt kerestem!

 

42. Decemberben

Halott fák ága
az ősznek már búcsút int.
Zord tél jön megint…

 

43. Apu

Hiányod átjár,
miként a fagy: dermesztve,
sosem eresztve…

 

44. Hiányzol III.

Fájsz még… pedig azt
hittem, ezen túl vagyok.
Mondd, miért hagyod?

 

45. Meghalni ennyi csak…

…hogyha átléped
a távoli fénykaput,
már nincs visszaút…

 

46. Szomorúság

Elment egy újra
a barátaim közül
a fényen túlra…

 

47. Ősz

Fák között hűvös
reggeleken ködpászmák
nyújtóznak velem.

 

48. Széllel…

Nézd! Kergetőzőm
csintalan őszi széllel,
rőt falevéllel.

 

49. Jelkép

Áll az új kereszt.
Karját szélesre tárva
néz a világra.

*

 

2005

1. Tamás

Komorság ül rád…
magadba fordulsz megint?
Írj még verseket!

 

2. Jessy

Robosztus, nagy eb.
Kemény, tömör, mint a kő,
de barátom ő.

 

3. Északi szél

Arcomat vad szél
marja, ágakat tördel,
fán citerázik…

 

4. Soha…

Tán meg sem ölelsz,
ajkad nem érint soha.
Hogy viseljem el?

2005.01.06.

*

5. Hangod

Melegség jár át,
izgalom, várakozás,
amint szólsz hozzám.

 

6. Hinnéd? Január van…

Kék ég… napsütés
melengeti a földet
így, tél derekán.

 

7. Esti homály

Szürkeség borul
már a házakra. Nézd,
mint bújócskáznak!

 

8. Katica

Fűszálon bogár:
apró, piros, hétpettyes.
Vígan araszol.

 

9. Incselkedő

- Eljönnél? - Mennék!
- Megtennéd? – Talán… de meg
sosem vallanám.

 

10. Ráismersz?

Mily délcegen áll!
Fejét büszkén felszegi,
s szerelemre vár.

(=Vénusz szikla)

2005.01.09.

*

11. Aszúszőlő

Zúzmarás tőkén
töppedt kis aszúszemek
ülnek szolidan.

 

12. Köd

Fehérség, homály…
körülölelve, mindent
magába foglal.

 

13. Csönd

Süket a világ.
Körülöttünk a percek
némán peregnek.

 

14. Üstökös

Csillagok között,
sötét égen, elsuhan
fénylőn felettünk.

 

15. Barátság

Veled megosztom
örömem és bánatom,
miként senkivel.

2005.01.11.

*

16. Csodára várva

Megérint kezed…
de tégy valódi csodát!
Érintsd lelkemet!

 

17. Kezed

Gyűrűd megcsillan…
bőrömön táncot járnak
karcsú ujjaid.

 

18. Ha kimondanád…

Lágy susogással
leheleted beterít,
ha súgod: szeretsz.

 

19. Meghitt pillanat

Imbolygó lángok…
Ünnepi gyertyák táncát
némán csodálom.

 

20. Szaloncukor

Fenyőn csillogó
papír cukrával pördül…
De megkóstolnám!

 

21. Téli hajnalon

Csillámló dér ül
kapura, kerítésre
és sziporkázik.

 

22. Esti eső

Eső szitál, nézd!
Fénye fekete úton
szemembe villan…

 

23. Hízelkedő

Selymes bundájú,
vörhenyes kis barátom
nekem dorombol.

2005.01.13.

*

24. Szemed

Melegen csillog.
Mélységében elveszek,
örvénye leránt.

 

25. Szád

Íve piroslik,
keskeny, szigorú kissé,
mégis oly nemes.

 

26. Kezed II.

Ápolt kéz. Oly lágy,
akár a bársony, s meleg,
mint szereteted.

2005.01.14

*

27. Harmónia

Magamba nézek
és megtalállak bennem.
Egyek vagyunk rég.

 

28. Örökké…

Enyém vagy úgy is!
Emléked bennem él már,
és velem marad.

 

29.

Nem fájsz már sosem.
Ajándékod örökkön
engem boldogít.

 

30. Ha csókolsz

Ajkad megérint…
nyelvünk összefonódik,
miként karjaink.

 

31. Szokatlan tél

Nézd! Januárban,
fagyott fák felett, kósza
fény – napsugár van…

2005.01.16.

*

32. Tátra, orkán után


Sírnak a sziklák.
Halott fáknak a szél is
gyászdalt énekel.

 

33.

Elnémult minden.
a hálál vert tanyát itt,
az élet helyén.

 

34

Csend ül a tájon.
Élettelen az erdő,
kihalt a világ.

 

35. Fagyban

Hajamra dér ül.
Ruhámba búvik a fagy,
s csontomig hatol.

 

36. Egy kép margójára

Nevetős szemű,
szívemnek nagyon kedves
ősz, öreg betyár.

2005.01.17.

*

37. Emléked 1.

Élőbben élsz, mint
a jelen, de holtabb már
nem lehetsz nekem.

 

38. Emléked 2.

Ma megírtalak,
s végképp emlékké gyúrtak
a leírt szavak.

 

39. Tél 1.

Mint menyasszonyok,
állnak a fák, és sírnak,
talpig fehérben.

 

40. Tél 2.

Havas bundájú,
didergő szörnyként fekszik,
szunnyad az erdő.

2005.01.19.

*

41. Magány 1.

Magam maradtam.
Körém már nem fonódnak
ölelő karok.

 

42. Magány 2.

Némán dideregek.
Bennem üresség honol,
köröttem homály.

 

43. Magány 3.

Értelmét veszti
hát minden, mi egykoron
magával ragadt.

 

44. Magány 4.

Beburkolózom
szerelmed emlékébe.
Hagyd meg ezt nekem!

 

45. Magány 5.

Család, barátok,
gyerek, - örömre száz ok.
de nem vagy velem.

 

46. Magány 6.

Ha lesz majd más, tán
kevésbé fáj hiányod.
Tudom. kivárod.

 

47. Magány 7.

Magány tanyáz a
mellemen. Karjai rám
fonódnak.- nekem.

 

48. Magány 8.

Fukarul bánsz rég
öleléssel, szavakkal,
csalfa vigasztal...

2005.01.20.

*

49. Sóhaj

Fájó mellemből
felszakadva beterít
enyhe fuvalma.

 

50. Hópihe I.

Kis csipkés pihe
ült a tenyeremre, nézd,
s máris elillan.

 

51. Hópihe II.

Mértani forma,
parányi, égből hulló
jégcsipke-abrosz.

 

52. Ázom

Surrog az eső.
Vízfátyol terül rám,
s nyakamba csurran.

 

53. Különös alkony

Fekete felleg
jobbról az égen, s balról
bíborragyogás.

 

54. Fricska

Alszik a kedves.
Álmában összerezzen,
s nagyokat horkant.

 

55. Megsimogatnálak

Elképzelem, hogy
tenyerem csiklandozza
rövidke hajad.

2005.01.21.

*

 

Filozofikus gondolatok

56. Álom és valóság

Az álom való,
és a valóság álom,
ha úgy akarod.

 

57. Isten = Igazság

Az igazságban,
lásd, Isten jelenlétét
megtalálhatod.

 

58.

Ha Istent látod,
az igazságot benne
tudom, megleled.

 

59. Tudd!

A szerelemben
szép, ha téged szeretnek,
de szebb, hogy szeretsz.

 

60. Reszketek
(csupa "E")

Nézd, reszket kezem.
Tenyeredbe teszem, s te
megmelengeted.

2005.01.23.

*

61. Havas éjen

Hósubájában
alszik a táj. Milliárd
pihe táncot jár.

2005.01.26.

*

62. Derűs télben


Madár ül a fán.
Színes mellénye ragyog
a napsütésben.

 

63. Fagyos reggel

Hallod a havat,
mint ropog talpunk alatt?
A fagy csikorog.

 

64. Fák között

Rezdületlen a
fagyos erdő. Csak a szél
hint porhavat rám.

 

65. Téli öröm

Kecsesen siklik
velem a szánkó, s kunkort
rajzol a hóba.

2005.01.29.

*

66. Cinke

Lendül a cinke
a faggyún, s míg csipeget,
vígan csivitel.

 

67. Figyelmeztetés

Postaládánkba
cinkepár fészkel. Ne űzd
el egy levéllel!

 

68. Holdkövem

Belső, opálos
kék-sárga ragyogással
sugárzik felém.

 

69. Pók

Titkon figyelem,
mint szövi rég hálóját
sokszemű pókom.

 

70. Pókháló

Rezdül a háló,
mozdul a pókláb. Fonja,
szövögeti még.

2005.01.30.

*

71. Száguldás

Robog a vonat
a sínen. úgy zakatol
akár a szívem.

 

72. Élet

Titkosan iramló
létünk célját keresve
fut a végtelenbe.

 

73. Gyermek

Ölemben ringó
ajándéka a létnek,
csodás ígéret.

2005.02.01.

*

74. Köd

Fagyos hajnalon
fákra zúzmarát csenve
köd ült a hegyre.

 

75. Stephaneum

Szürke ég alatt
a nagy ferde kupolák
ködbe hajlanak.

 

76. Fagyban

Porhó szitál rám,
vállamra ül, megpihen,
majd tovalibben.

 

77. Havas lejtőn

Gyermekek hada
a szántalpakon tova
siklik kacagva.

 

78. Szarvas-tetem

Agancsa, s teste
az úton összetörve
hever meredten…

 

79. Mégis…

Szívem szorítja
még mérhetetlen bánat.
Vágyom utánad…

2005.02.03

*

80. Havas fenyők

Az égre mered
sok fehér fenyőecset
s festi az eget.

 

81. Temetés

Értetlenül áll
a sírnál rokon, s barát.
Csak ő hiányzik…


82. H.G. professzor úr

Itt fekszik holtan.
Nem rég velünk nevetett
és dolgozott még…

 

83. Fáj…

Szikár alakja
fel már nem tűnik soha
folyosóinkon.

 

84. Ennyi csak…

Ennyi az élet!
Születünk, élünk, aztán
- látod?- meghalunk…

 

85. Megint

Megint egy sírnál
állunk lehajtott fejjel.
Barát távozott.

2005.02.05.

*

86. Fagy

Jégvirágosan
ébred a ház, s az út is
vígan csikorog.

 

87. Reggel

Kukorékolás
harsan a dombról, s a fény
szobámba oson.

 

88. Megkövetlek

Megbocsátod hát
búmat, és balgaságom?
Fáj ha bántalak.

 

89. Barátság

Nyílt tekinteted
nekem ragyog, és értőn
megbocsát, - tudom.

 

90. Álom megint…

Talán ma álmom
csendesebb lesz. Velem vagy,
s én újra veled…

 

91. Titok

Szemed rám nevet,
s én szakálladba súgom
titkon: szeretlek.

 

92. Érezni akarlak!

Tiéd vagyok hát.
Karom ölelésre vár,
ajkam csókodra.

2005.02.07.

*

93. Így is szép

Nem szerethetem
akire vágyom, hát ő
lett a barátom…

 

94. Betegen…

Fejem fájdalom
feszíti, torkom kapar.
Múljon el hamar!

 

95. Vírus

Surran a testben,
a vérrel iramlik és
lásd, megbetegít.

2005.02.13.

*

96. Álmomban

Lásd, én álmodom:
szép szerelmet és gyönyört,
mely mindent betölt…

 

97. Álompille

Kis pille szállt le
szememre, álmot hozva
az életembe.

 

98. Téli napsütés

Bearanyoz a
fény mindent maga körül,
s a szívem örül…

 

99. Neked

Kacagós szemű
vénem! Őszes szakállú,
drága barát vagy!

2005.02.17.

*

100. Játssz velem!

Játszani kéne…
mint szerelmes kamaszok,
kergetni egymást!

 

101. Szeretnélek…

Fejem válladon…
lehunyt pilláim mögött
a vágy sündörög.

 

102. Téli fák

Dermedt ujjú kéz
minden kopár fa, mely a
bús égre mered…

 

103. Lámpa alatt… 1.

Nézd, a fénykörben
mint kavarog sok pihe!
Tán fogócskáznak?

 

104.

Szűz hótakaró…
mint megannyi briliáns,
úgy sziporkázik!

 

105.

Új, fehér paplan
óvón terül a tájra,
házakra, fákra…

2005.02.21.

*

106. Szürkület

Fázósan oson
a szürke téli este,
titkot keresve.

2005.02.25.

*

107. Este

Rákönyököl az
est a fák csúcsaira,
és halkan mesél.

 

108. Kesztölc

Nézd! Kis falunkat
ölükben ringatják a
nagy, borzas hegyek.

 

109. Február végén

A pincesoron
összebújnak a házak,
s tavaszra várnak.

2005.02.27.

*

110. „49”

Időm rabolva
megint egy év elszelelt.
Idősebb lettem…

 

111. Eljárt az idő…

Hiába vágyom
üde fiatalságom,
már rég messze tűnt.

 

112. Erdő fia

A fák közt élek.
Erdőben fogantam és
majd ide térek.

 

113. Megint hiányzol…

Hiányod átjár,
csontomig hatol, fájón
szívem szorítja.

 

114. Elmentél

Látod, a bánat
súlyos lepelként borul
rám. Visszavárlak!

 

115. Ölelj! 1.

Karodba vágyom.
Szárnyára vett az álom,
s lásd, veled vagyok.

 

116. Ölelj! 2.

Ha mámorodban
egyszer karodba vennél,
tudom, szeretnél…

2005.03.11.

*

117. Fagyos márciusban 1.

Feltámadt a szél.
Jeges kézzel arcon üt
és tovább süvít.

 

118. Fagyos márciusban 2.

Látod a napot?
Fakó felhők fölött csak
bús maradhatott…

 

119. Fagyos márciusban 3.

Hallod a szelet?
Fagyos kezével zengő
jéghárfát penget.

 

120. Fagyos márciusban 4.

Figyeld a telet!
Erőt fitogtat, mégis
búcsút integet.

 

121. Fagyos márciusban 5.

A tavaszt érzed?
Hóbuckák alatt, titkon
ébred az élet.

2005.03.12.

*

122. Kikelet

Kinyílt az ég már
és tavasz borult fölénk
víg madárdallal.

 

123. Olvadás

Tűnik a jég és
foszlik a hó. Patakok
folynak a réten.

 

124. Hírmondó

Szaladó patak
súgja a földnek a hírt:
újra tavasz van!

 

125. Himnusz

Tavaszi szellőn
hárfázik a réteken
a víg napsugár.

 

126. Tavasz van

Zsong már a világ,
zsendül végre az élet.
Ébredj hát te is!

 

127. Ébred az élet…

Szerelem vár ránk,
tüzes érzések árja.
Végre ölelj hát!

 

128. Úgy vártalak

Miként a tavaszt,
zord, jégcsipkés tél után,
úgy vártalak én…

 

129. Szeress!

Szeress Kedvesem,
mint napfényt a tavaszban,
és bátran ölelj!

 

130. Néma vallomás

Úgy hajtom fejem
válladra, hogy átérezd
szeretetemet…

2005.03.15.

*

131. Beszélj!

Szádról a szavak
gyöngysora gördül. Beszélj
még hozzám, Kedves!

 

132. Bánat

Könnycsepp csillan a
szemeden. Legördülő
sós patakocska.

 

133. Tavaszi szél

Rezzen a szellő,
vígan tekergő, bomló
rügyet fakasztó.

2005.03.22.

*

134. Márciusban

Ünnepi díszben
bontja körül a világ
feslő rügyeit.

 

135. Akkor is…

Vaksi ablakú,
düledező ház tövén
ibolya virít.

 

136. Guberáló

Zsákjával hajlong,
kukát túr a vén koldus
étket keresve.

 

137. Alkonyat

Hegyre ült a Nap.
Vörös tűzgolyóként most
a völgybe gördül.

 

138. Tavaszi reggel

Apró krókuszok
méz-sárga szirmain, nézd,
csillan a harmat!

2005.03.28.

*

139. Metszés

Szőlővenyigén
metszőolló csattogja
tavaszi dalát.

 

140. Ásó

Csusszan a földbe,
fordítja a hantot és
kezdi elölről…

 

141. Katicabogár

Tavaszi fű közt
piros háta megcsillan
a napsütésben.

 

142. Ibolya

Bokrok aljából
szolidan integet már
kék szirmaival.

2005. 03. 30.

 

143. Alszol…

Hunyt pilláidat
kék árnyak keretezik
a holdsütésben.

 

144. Álom

Tarka pilleként
szálldos a szürkületben,
míg szemedre ül.

 

145. Mosolyod

Arcodon csapong
könnyű szárnyú mosolyod.
Kék szemed derül…

 

146. Mesélj még!

Mesédben élek.
Fáid közt bóklászom, és
ágyadban alszom.

 

147. Ülj mellém!

Ha megérkezel,
ülj mellém és ölelj át!
Régen vártalak!

 

148. Úgy szeress!

Ahogy jól esik,
úgy szeress! Csak érezzem,
hogy fontos vagyok…

 

149. Egyet csupán…

Csak egy csókodat
szeretném elrabolni
szádról titokban!

2005. 03. 31.

 

2009. Tavaszi Fesztivál
Thália Színház, Japán nap – Haikuíró verseny győztes haikui
Megadott téma: TAVASZ

Harcos Katalin

1.
Bomlik a barka,
bársonya vígan feslik.
Ébred az élet.

2.
Hajnali harmat
gördül zsenge levélen.
Mosdik a reggel.

3.
Zsizsegő fűszál
talpamat simogatja.
Zsendül a világ.

A versenyt rendezte és levezette dr. Vihar Judit

 

Harcos Katalin - Magyarország
SZERELMES HAIKUK
Van-e szerelmes haiku?

Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, a haiku eredetileg a halálba induló szamurájok meditatív költészete volt. Törvényszerűsége, hogy mindössze 17 szótagból áll, amelyek 5-7-5 szótagszámra bontott 3 soros verset alkotnak. Rímet, ritmust nem tartalmaz. Tartalmilag igen tömör, hangvétele személytelen, egy pillanatot rögzít, mintegy rácsodálkozás a világ apró szépségeire, egy-egy elsuhanó pillanatra. Érzéseket nem fejez ki, de arra késztet, hogy továbbgondoljuk amit elénk vetít. Filozofikus.

Megkedveltem ezt a formát. A 17 szótag tömörségre készteti az írót. A fentiek alapján azonban egyértelmű, hogy "szerelmes haiku" nem létezhet, - legalábbis a haiku klasszikus értelmezése, tartalmi kritériuma szerint - hiszen, mint említettem, a haiku eredetileg érzelmeket nem közvetít.
Én élve a költői szabadsággal, a magam érzelem és gondolatvilágához közelebb álló tartalommal is írok 17 szótagos, 3 soros verseket. Ezek formailag nem, de tartalmilag eltérnek a szigorúan vett haiku szabályaitól. Mivel azonban legközelebb mégis a haikuhoz állnak, ezen a néven nevezem őket. Újabban azonban szívesebben használom a "szerelmes katák" megnevezést. És itt a kata szó nem a nevemet jelenti, hanem a japán formagyakorlatot, - hiszen ezek a kis 17 szótagosok csak formailag haikuk.
Még egy dologról szeretnék szólni, mielőtt megindulna felém a hozzáértők leveleinek méltatlankodó áradata.
Megalkottam - öntörvényűen - két új kategóriát is.

1. Haikucsokor
2. Lánchaiku

Haikucsokornak azt nevezem, amikor egy témát több, egymás után versszakszerűen kapcsolt haiku dolgoz fel. Ilyenkor az egyes 3 soros egységek tartalmilag külön-külön, önmagukban is megállják a helyüket, gondolatilag azonban mégis szorosan összetartoznak, egységet alkotnak.

Karodban

Megszűnt a világ.
Lásd, csak mi ketten vagyunk
egymást ölelve.

Egymásnak feszül
bennünk a vágy és remény
létünk határán.

Bőrömön csókod
perzselő tüzeket gyújt
míg szeretkezünk.

Feloldódom én
szerelmedben egészen.
Már tiéd vagyok!

A lánchaiku abban tér el a fentiektől, hogy az egy gondolat vagy érzelem köré csoportosított, egymást követő 3 soros egységek sorrendje fel nem cserélhető benne, és némelyik szakasz tartalmilag önmagában nem állná meg a helyét, mert csupán az előtte vagy utána lévővel válik értelmezhetővé.
Kérem mindazokat, akik a klasszikus haikuírás szerelmesei, nézzék el nekem, hogy céljaim érdekében ezekhez a sajátos eszközökhöz folyamodom.

Vágy

Húsevő virág…
mohón kitárja feléd
bíbor szirmait.

Ajkain vágyón
csillan az édes nektár
csókodra várón.

Nézd, konok fejét
harcra készülő dárdád
büszkén emeli.

Vágykönnyeket sír.
Titkon lecsókolom, míg
ellankad megint.

Remélem, sokan örömüket lelik ezekben a rövid versekben, és továbbgondolva, érezve azokat, kellemes és tartalmas perceket élnek át…